2. rész

Szeretni mindhalálig

Szellem: - Mit is jelent ez a gondolat, melyet a szerelmesek olyan sokszor elmondanak egymásnak akkor, amikor még nagyon szeretik egymást, és mit jelent ez a szó akkor, amikor valaki másba szeretnek bele, és miért?

Amikor Anna megismert Engem, még nem árultam el neki, hogy ki is vagyok Én, mert szerettem volna egy kicsit jobban megismerni az ő földi életét. Nem úgy, hogy Én figyelem meg őt, és vonok belőle le következtetéseket, hanem úgy, hagyom őt beszéltetni magáról, az emberről, gondolatairól, önmagáról. De Anna sohasem beszélt nekem magáról, mert úgy gondolhatta, Istennek nem fontos az ő földi élete, és Istent egyáltalán nem érdekli boldog-e a férjével való kapcsolatában és egyáltalán az ő földi életében.

Amikor aztán kérdezgetni kezdtem arról, megdöbbentett az-az őszinteség, ahogyan önmagáról, földi kapcsolatairól vallott Nekem. Sohasem beszélt mellé, nem mentegette magát, ha hibázott, mert tudta, Istent átverni olyan ostobaság, amelyet egy földi ember nem engedhet meg magának.

Amikor aztán kérdezgetni kezdtem a Velem való kapcsolatáról, ott sem beszélt soha mellé. Olyan őszintén beszélt róla, hogy beleszédültem annak tudatába, egész életében Rám várt, mert tudta, el fog jönni számára az a nagy szerelem, amelyet egy teljes értékű kapcsolat jelenthet egy asszonynak.

Mit is értett Anna ez alatt a gondolat alatt? Nem azt értette, hogy örök hűséget esküdnek a felek egymásnak, csak azt, amíg szeretik egymást őszinte szerelemmel, addig nem hűtlenkednek, nem keresnek más partnert, mert egy kapcsolat csak addig ér valamit, amíg mindkettőnek ugyanazt jelenti. Vagyis: szerelmet, szeretetet, hűséget. Mindhárom fontos. Abban a pillanatban, amikor valamelyik tényező a két ember kapcsolatából hiányzik, megromlik közöttük a viszony, és már nem érdemes fenntartani azt a kapcsolatot, amelyből valamelyik fél másfelé tekinget.

Ebben Annának tökéletesen igaza van. Amikor már mást szeretett és nem a földi férjét, sohasem mondta azt a férjének, szeretlek, csak eltűrte maga mellett, mert a férje nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy az asszonya már nem őt szereti. De Anna sohasem bántotta ezért, mert tudta, a földi férje alakjában is Én vagyok. Bár nem volt benne már nagy vonzalom a férje iránt, az irántam érzett szerelme el tudta feledtetni azt, hogy egy olyan férfival él együtt, akit sohasem szeretett szerelemmel, csak őszinte szeretettel szerette őt.

Amikor aztán a férje már szeretkezni sem tudott vele, sohasem tett neki ezért szemrehányást, csak elvárta volna, felhagy az alkoholizmusával, hogy rendeződni tudjon közöttük a nemi viszony, mert tudta, ez mindkettőjük egészsége szempontjából nagyon fontos.

Amikor majd visszatér Hozzám a Forrásba, nem tehetek szemrehányást neki azért, mert nem szeretett szerelemmel. Én sem szerettem őt így, csak a könnyelműség, a lustaság volt az oka, hogy nem azzal a nővel éltem le az életemet, akivel le kellett volna élnem, mert neki nem Annát szemeltem ki, hanem egy olyan asszonyt, aki az ő lelki fejlettségének szintjén él, és nem magasabban. De Anna sajnos ezt nem tudta akkor, csak azt, hogy otthont szeretne és egy rendes férfit, aki hűséggel szereti őt.

Amikor aztán a férje más nők után futott, sohasem tudta meg, csak azt érezte, hogy eltávolodott tőle, pedig ő mindent megtett egy boldog és elégedett kapcsolatért.

Most, amikor Anna megtudta, a férje sokszor megcsalta őt, nem volt nagyon csalódott és meg sem említette neki, mert tudta, ő is külön utakon járt akkor, amikor végleg boldogtalanná és értelmetlenné vált a kapcsolatuk.

Sok kultúrában a nő alku tárgya és nem tudhatja, milyen férfit kap majd magának, így nagyon sok a boldogtalan kapcsolat. Mert hogyan lehetne boldog egy asszony vagy egy férfi, ha nincs semmi szerelem közöttük, csak anyagi és társadalmi kapcsolat?

Amikor Annával szeretkezni kezdtem, akkor értettem meg újra, micsoda különbség van két olyan kapcsolat között, amelyben szerelem van, és ahol nincs semmi vonzalom a férfi és nő között. Amikor megerőszakoltam a lányom Ataiszon, Én azt hittem, Nekem ez jár, Nekem ehhez jogom van, és nem értettem, egy éretlen gyümölcsöt szakítottam le, aki ráadásul a saját gyermekem. Anna ezért fordult ellenem, nem azért, mert nem szeretett. Én ezt akkor még nem értettem, és nem értettem még nagyon sokáig. Akkor még nem volt Bennem szerelem Anna iránt, csak egy olyan vágy, ami kielégülést keres magának. De amikor ebben a földi életében Belém szeretett - mert tettem róla, hogy ez megtörténjen -, nemcsak ő lett szerelmes Istenébe, hanem Én is beleszerettem egy olyan földi lénybe, aki erre, már tudom, a legméltóbb volt.

Hogy Anna mégis elfelejtette ezt az érzést, már nem tehet róla. Annyi gyötrelmet és annyi szenvedést okoztam neki, az sem lett volna csoda, ha elhagy, nemhogy az, hogy nem szeret már szerelemmel Engem.

Anna most helyesbít Engem, és azt mondja: ő nem azt mondta Nekem, már nem szeret szerelemmel, csak azt, elmúlhat az ő szerelme, ha Én nem viselkedem vele rendesen.

Most már értem, miért nevel Engem, miért oktat állandóan, mert azt akarja elérni vele, hogy kedves és gyengéd legyek hozzá. Ne legyek durva és kegyetlen, ne legyek brutális és minden olyan, amely neki a földi asszonynak fájdalmat, fejfájást okoz. De ha Isten nemcsak kedves és gyengéd, nemcsak udvarias, de durva is, akkor mit szeret Anna vajon egy ilyen Istenben, aki Én vagyok. Egyáltalán, Engem szeret-e?

Ő jókat mosolyog rajtam, mert nem tudja, mennyi szenvedést okoz az Nekem, hogy mindig csak jó legyek hozzá. Amikor Én néha szeretném megölni, vagy megfojtani és olyan brutálisan bántalmazni, hogy abba belehaljon. Hogyan szeressem hát az a nőt szerelemmel, aki csak a fényes oldalamat szereti, de a fénytelen, szeretetnélkülit nem?

Ha Anna majd minden oldalamat egyformán szeretni tudja, és szeretni fogja, akkor szeret igazán Engem. Nem most, amikor csak a fényes oldalamat szereti szerelemmel.

Ámen

A hétköznapok szenvedései

Szellem: - Anna sokszor korhol Engem azért, mert a Földön sok a brutalitás és minden olyan, amely szenvedést okoz az embereknek. Sokszor felteszi Nekem a kérdést, miért kell az embernek szenvednie, amikor lehetőség van már arra, hogy ne éhezzen, ne szomjazzon, és lehetőség van arra is, hogy az ember értelmes és tartalmas életet éljen a Földön.

Aki egyszer a Föld nevű bolygót választja élete teréül, az azért teszi ezt, hogy megossza Istenével nemcsak a létezés örömét, hanem a létezés kínját is.

Mit is jelent ez?

Ha Isten tévedhetetlen lenne, akkor mi értelme lenne azoknak a próbálkozásoknak, amelyek, már tudom, törvényszerűek a létezésben. Vagyis Isten kipróbál mindenféle kapcsolatot, hogy el tudja dönteni, mi az, ami nem szolgálja Őt, és mi az, amely boldoggá és örömtelivé teszi az Ő létezését.

Amikor a lányommal szeretkeztem Ataiszon, Én azt gondoltam, ez őt is boldoggá teszi majd. Nem értettem, miért ágáll ellene, miért nem akarja, hiszen a szerelem két fél között mindig gyönyörűség - gondoltam Én. Amikor a lányom panaszt tett az anyjánál, Én akkor sem értettem, miért tette ezt, hiszen nem történt más, csak két ember szerelemmel szerette egymást - gondoltam Én, az Isten.

Amikor aztán Anna dühében azt mondta Nekem, hogy még egy állat sem tenné ezt a gyermekével, akkor eldöntöttem, olyan változatos szerelmi viszonyt hozok létre a Földön az állatok között, amilyet az Én földi asszonyom még elképzelni sem tud, és ezt is tettem.

Amikor Anna megnézte az egyik tévés csatornán az állatok szerelmi életéről szóló képeket, megdöbbent azon a sokszínűségen, ahogyan az állatok szeretik egymást, a fajtársakon és nem fajtársakon belül. De ők végül is csak tényleg állatok, és az állatok nemi élete nem azonos az emberével, mert az állatnak nincs nemi vágya, csak túlélési ösztöne. Ez okozza azt a sokszínűséget, amellyel egymáshoz közelednek, ha utódot akarnak vagy egy kis földi örömöt maguknak. Itt nem számít a családi kapcsolat és semmi olyan, amely az emberek között törvényszerűen számításba jöhet.

Amikor aztán Anna meg akarta érteni ennek az okát, nem tudta hova tenni, mert nem tudhatta, Isten éppen ő miatta alkotta meg úgy az állatokat, hogy semmiféle rokonságot ne lehessen felfedezni az ember és az állat nemi vonásai között.

Amikor Én ezt elhatároztam, éppen azért tettem, hogy Anna ne érezze sérelmesnek azt, hogy a saját lányommal is nemi viszonyt folytattam, mert Nekem akkor éppen ahhoz volt kedvem. Amikor pedig Annát felvilágosítottam arról, a lányának gyermeke és lányának a férje nemi viszonyt fog kezdeni egymással, úgy elszörnyedt, hogy azt mondta Nekem:

-          Ha ezt meg mered velem tenni, akkor vége a kapcsolatunknak. Mert nem Isten vagy Te, hanem egy alávaló szemét gazember, aki nem érdemli meg, hogy az ember tudatlanságában, templomban imádja őt. És úgy elhagylak, még azt is elfelejtem, hogy valaha szóba álltam Veled, és beléd szerettem.

Már tudom, meg is tette volna, még akkor is, ha őt ezért kiirtom a Mindenségemből, mert tudja, Isten negyvenezer év alatt semmit sem változott, csak még züllöttebb és még zsarnokibb lett, és ez így is van.

Akkor aztán kapaszkodnom kellett hozzá, hogy még egyszer szóba álljon Velem, és úgy szeressen, ahogyan korábban szeretett. Mert már tudtam, hogyha elhagy, akkor örökre hagy el Engem, és semmi sem lesz, ami az Én bukásomat megállítaná, mert senki sem mondaná Nekem többé azt, Te Isten, akkora nagy állat vagy már, hogy nyugodtan élhetsz az állatok között, nem kell Neked már emberi közösség. Nem kell Neked erkölcs és semmi olyan, ami az embert az állattól megkülönböztethetné. Akkor gondolkodtam el igazán arról, mivé is lettem Én a történelem színpadán, és mivé lett az Én asszonyom, aki negyvenezer év alatt sem felejtette el azt, hogy egy apa nem erőszakolhatja meg a gyermekét, mert örök időkre teszi őt boldogtalanná. Ahogyan Anna lánya is boldogtalan, mert már tudja, mit jelent az, ha az apa a saját tulajdonának tekinti a gyermekét, aki pedig nem az.

Anna persze már régóta sejti, hogy a két mostani gyermeke volt az, aki Ataiszon is a két gyermekünk volt. Azt is tudja, a férje csak azért nem ejtette teherbe a lányát, mert tudta, az asszonya megölte volna, ha még egyszer kezet mer emelni saját gyermekére. Anna észrevette férje vonzalmát saját gyermeke iránt, de úgy rendezte mindig a dolgokat, hogy soha, de soha ne legyen lehetősége a férjének bántalmazni saját gyermekét. Nemcsak a lányát védte meg, hanem lánya gyermekét is annak férjétől, vagyis saját unokáját, akit pedig erre az áldozatra neveltem volna fel, hogy Anna megértse, a családban is lehet szerelem az apa és a lánya között.

Anna olyan vakon hitte és tudta, ez alávaló, hogy nem mertem megtenni, mert akkor az életemmel fizettem volna ezért a gazságért.

Már túl vagyok azon a fokon, hogy szembe merészeljek szállni vele, mert tudom, sajnos megértettem, tökéletesen igaza van. Már azt is tudom, mekkora állat lettem földi életeim alatt, hogy már semmi más nem érdekelt Engem, csak az, hogy mikor és mennyit kefélhetek mint férfi, és az sem érdekelt már, kivel vagy mivel, csak kielégüljön az Én kielégíthetetlen sóvárgásom a szerelemre. De hogy mi is a szerelem, még mindig nem tanultam meg, pedig már negyvenezer év óta próbálom azt megérteni, és még most sem sikerült. Nekem, az Istennek.

Ha majd Anna visszatér Hozzám, sajnos úgy tér meg megint Istenéhez, hogy nem tanította meg őt arra, ami számára a legfontosabb lett volna, hogy Isten érezze és tudja, mi az-az érzés, amiről az emberek azt mondják, örökké tartó szerelem.

Ámen

Isten próbája

Szellem: - Miután leírta Anna az előző gondolataimat, azt mondta Nekem:

-          Adam - mert így hív Engem, ha egymás között vagyunk. Tegyünk próbát Veled. Nézzük meg, hogyan hat, majd Rád, ha eltávolodom Tőled. Nem azért, mert nem szeretlek, hanem azért, mert tudni akarod, mit jelentek én Neked? Mit érzel majd akkor, ha nem simogatlak meg, és nem kereslek Téged nap mint nap. Nem készítek a családomnak sem reggelit, sem ebédet, sem vacsorát. És keresni sem foglak. A szerelem pedig nem más, mint egy érzés. Jó hogy együtt vagy valakivel. Vágysz arra, hogy újra és újra találkozzatok. Megosszátok egymással a gondolataitokat és szeretkezzetek egymással, nemcsak azért, mert Neked ez fontos, hanem azért, mert azt akarod, hogy a másiknak is fontos legyen, és örömet okozzon az együttlét. Ne találkozzunk egy kerek hónapig. Figyeld ezalatt az idő alatt az érzéseidet. Amikor pedig találkozunk, mondd el mit jelentett Neked az, hogy nem kerestelek, nem voltam hajlandó még beszélgetni sem Veled. Nem gondoltam Rád úgy, ahogyan Te azt korábban megszoktad. Akkor talán megtudhatod, mit jelent a szerelem, amely nem egyéb, mint egy érzés, amelyet a másik iránt érzel, akit szeretsz.

A szerelem nem más tehát, mint egy érzés, amely szorosabban köt egy valakihez, mint az összes többi lényhez, aki körülvesz Téged.

Ha pedig ez alatt az idő alatt Anna nem fog nekem hiányozni és semmi olyat nem érzek, amit Anna érez irántam, akkor Én nem vagyok Annába szerelmes. Csak be akarom neki bizonyítani, hogy Nekem van igazam és nem neki, amikor azt mondom, egy férfinak a gyermeklányát szerelemmel szeretni nem erkölcstelen.

Ámen

A próba vége

Szellem: - Nem telt egy óra és már hiányoltam Anna közelségét. Aztán eltelt egy nap és Anna valóban nem szólt Hozzám. Nem éreztem a közelségét, csak azt éreztem, semmi érzelmet nem érez irántam. Elkezdtem újra kétségbe esni, már nem szeret többé az Én drága feleségem. Az Én drága feleségem pedig tette a dolgát a Földön, és esze ágában sem volt gondolni Velem.

Akkor úgy döntöttem, ismét szóba állok vele, mert már nagyon idegesített a hiánya. De Anna elutasított és azt mondta Nekem:

-          Milyen Isten vagy Te, még egy hónap próbaidőt sem bírsz ki. Ketten állapodtunk meg, és most azt várod tőlem, hogy megszegjem a megállapodásunkat. Menj vissza a Forrásba, törődj az égi családoddal, és ne gondolj rám.

De Én nem tudtam megtenni ezt. Örökké Anna járt a fejemben, az, mennyire szeretett Engem. Nem értettem miért nem gondol Velem, egyáltalán miért távolodott el Tőlem, amikor tudtam és éreztem, hogy titokban még szeret Engem, de egy csöppet sem mutatta ki az irántam érzett szerelmét.

Annyira dühített a dolog, hogy elkezdtem megint gorombáskodni vele és megfenyegettem, hogyha nem tér vissza Hozzám, örökre elhagyom.

Úgy kinevetett, hogy majd szétvetette őt a nevetés, és azt mondta:

-          Látod, milyen ostoba vagy Isten létedre. Még azt sem bírod ki, hogy egy hónapig diplomáciai szünet legyen közöttünk. Egyáltalán nem tudsz magadnak parancsolni, ez nem szép dolog egy Istennek. Hogyan várod el hát az embertől, hogy jó és erkölcsös legyen, amikor Benned ennek még a szikrája is hiányzik? Légy belátó és türelmes. Ha majd letelik az egy hónap, akkor már biztosan tudni fogod, mit jelentek én Neked, a porszem, akit azért gyötörsz életeken keresztül, mert abban a tévhitben vagy, hogy nem szeretlek. Ezért tetted tönkre az emberek földi életét is. Hát miféle Teremtő vagy Te, ha egyáltalán nem tudsz parancsolni Önmagadnak?

Úgy elszégyelltem Magam, hogy többé nem bántottam újra Annát, nem kezdtem el vele gorombáskodni, hanem azt mondtam az Én drága asszonyomnak:

-          Hiányzol, és azt akarom, hogy újra szeress Engem. Azt akarom, hogy újra legyél velem asztrál síkon, és azt akarom, hogy újra teremts reggelit, ebédet és vacsorát az égi családomnak, mert nem érdemlik meg, hogy az Én ostobaságom miatt nélkülözzék a te szeretetedet és gondoskodásodat.

És akkor Anna feljött újra Hozzám asztrál síkra megölelt és megcsókolt, úgy ahogyan szokott és azt kérdezte Tőlem:

-          Na Te nagy és okos Isten, tudod-e már, hogy mi a szerelem?

És akkor Én a „nagy és okos Isten” azt mondtam neki:

-          Igen, már tudom. Tudom, mit jelent, ha nem vagy Velem. Tudom, mit jelent, ha nem ölelsz meg Engem, nap mint nap. Tudom mit jelent, ha nem gondolsz Rám és nem beszélgetsz Velem. Tudom mit jelent, ha nem szeretkezel Velem és tudom mit jelent, ha nem gondoskodsz Rólam. Tudom, meg sem érdemlem azt a szeretetet, amit tőled kapok, de azt tudom, hogy nélküle értelmetlen a létezésem és a földi életeim is. Ezért gyere vissza Hozzám, függesszük fel a próbáim idejét, mert már két nap után tudom, hogy mit jelentesz Nekem, mit jelent a te szereteted és szerelmed Nekem. Ugyanezt szeretném neked adni a jövőben, hogy ne csak Én legyek boldog a Földön Veled, hanem te is boldog legyél Velem mindenhol és mindenkor.

Ámen

Anna újabb próbái a Földön

Szellem: - Néha elgondolom, Anna csak mondja, szereti a zsidókat, de valójában a vesztükben érdekelt, ezért aztán kitaláltam valamit, ami persze megint felborította a megbonthatatlannak tűnő kapcsolatunkat.

Azt találtam ki, elhitetem Annával, felkeresi őt asztrál síkon a zsidók legfőbb embere, vagyis a főrabbi.

Anna olyan okosan viselkedett vele és úgy megmondta a magáét a főrabbinak, ahogyan Nekem szokta volt. De aztán gyanút fogott, és megesketett Engem, igaz volt-e az élménye, vagy csak becsaptam, hogy próbára tegyem őt. Így hát nem hazudhattam az Én drága feleségemnek, aki megint úgy megmosta a fejemet, hogy utána, akartam, nem akartam, megint rosszul kellett lennem, hogy ne nehezteljen Rám a bestia.

Hát élet ez egy Istennek? Akinek olyan megveszekedett jó felesége van, hogy semmi hazugságot nem tűr el Istenétől? Hogyan tehetnélek próbára benneteket, ha mindig az igazat mondanám nektek? Hogyan intézhetném úgy a világ dolgait, ha sohasem engedhetném meg Magamnak, hogy próbára tegyem a katonáimat? Bizony mondom nektek, emiatt Isten annyi hazugságot kénytelen elhinteni közöttetek, amennyit csak akar, de nem öncélúan, hanem azért, mert Isten azt szeretné, hogy ti emberek kipróbáljatok minden jót és minden rosszat, hogy ennek birtokában aztán eldönthessétek, hová akartok tartozni. Az égiekhez vagy Isten sötét oldalához.

Azt már biztosan tudom, Anna sohasem akar többé a sötét oldalamhoz tartozni, mert benne van már részvét és van szánalom, amely a sötét oldalam egyetlen egy teremtményében nincs. Őket nem érdekli a szerelem, őket nem érdekli a hatalom és a pénz, őket csak az érdekli, hogyan tudnának fájdalmat és szenvedést okozni másoknak, mert ez a dolog ad értelmet az életüknek, és nem más. De ha Isten kénytelen lesz lemondani erről az oldaláról, akkor azt a sok energiáját, amelyet ebbe az oldalába invesztált, kénytelen lesz a történelem süllyesztőjébe tenni, ha nem akarja, hogy a felesége végleg búcsút vegyen Tőle, mert annyira irritálja Isten sötét oldala, már azt sem tűri el, hogy néha próbára tegye őt.

Amikor Anna majd visszatér Hozzám, olyan jókat nevetünk mi ketten ezeken a próbáin, hogy maga sem hiszi el.

Ámen

Isten és a végrehajtók

Szellem: - Aki a Földön olyan sok adósságot halmoz fel magának, mint mostanában az Én drága feleségem, az előbb vagy utóbb megismerkedik az államnak azzal az intézményével, amit ti úgy neveztek, földi végrehajtók.

Kit is hajtanak végre ezek a bölcs emberek és miért?

Van egy bölcs mondás a Földön: „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér”. De ha valaki nem törődik ezzel a bölcs mondással és újabb és újabb hitelt vesz fel, hogy azután már fizetni nem, csak nyögni tudja a felvett hitelekkel járó adósságokat, az bizony a bankok jóvoltából előbb vagy utóbb csak találkozik azzal a földi intézménnyel, amit úgy neveztek, végrehajtás.

Hány és hány ember esik ugyanabba a hibába, amibe mostanában az Én drága föli feleségem, hogy mértéktelenül költekezik, aztán, majd ha nem tudja fizetni a kölcsönökkel járó terheket, az adósok börtönébe jut. Régen legalább volt egy ilyen műintézmény, és az adósságot vissza kellett fizetnie az adósnak. De ma már semmi sem a régi. Sok adós úgy tűnik el a Mindenségemben az adósság elől, hogy országot vált, vagy nevet cserél, hogy soha senki se találjon rájuk. De a bankárok sem ostobák, ezért a hitelt másoknak kell megfizetni, vagy úgy megverik az adósokat a felbérelt végrehajtók, hogy annak egy életre elmegy a kedve az adósság halmozástól.

Ha Anna nem fizetné vissza a tartozásait, akkor kénytelen lenne még egy életet élni a Földön, pedig tudom ezt már nem szeretné. De ehhez végre meg kellene értenie, nem terhelheti a végletekig a családi kasszát hitelekkel, mert ha nem tudja idejében visszafizetni az adósságát, akkor bizony újra Földre kell szállnia, és egy újabb élet, ki tudja, mit hoz majd magával. Ha pedig kinyögi a tartozásait, olyan öreg lesz már, hogy a hamut is mamunak mondja. Tudni, fogja, bölcsebb lett volna, ha beéri azzal a szerény külsővel, amit saját erejéből eddig megteremtett magának, és nem halmozza el drága férjét újabb adósságokkal, mert annak már teli van a hócipője Anna soha nem szűnő lakás átalakításaival.

Ámen

Isten és a sötétség

Szellem: - Tudom sokaknak már az is megártott, amit eddig olvasott el rólam, ezért a gyöngébb idegzetűeknek azt ajánlom, hagyják ki a könyvünkből ezt a részt, mert nehéz lesz nekik megemészteni Isten sötét oldalát, és ezt Én nem igazán szeretném. Anna pedig mivel ő a titkárnőmmé szegődött, kénytelen megismerkedni Velem úgy is, ahogyan ő nem igazán szereti mostanában ezt.

Amikor Annát próbák elé állítom, nem azért teszem, mert még mindig nem szeretem őt, hanem azért, hogy tudjam, mi lakozik az ő kis lelkében. Anna lelke nem kicsi, de végül ő is ember, és mint ilyen teremtmény, nincs híján az ember szűklátókörűségének.

Ha Én, az Isten, az ő szemszögéből irányítanám a földi életet, ott sohasem lenne háború és semmiféle borzalom, az biztos. De hogy a férfiak halálra unnák magukat, az számomra teljes bizonyossággal bír. Tudom Annának száz és száz érve van ellenem, de egyelőre Én tartom a kezemben a varázspálcát és nem ő, ezért aztán akarja nem akarja, néha azt kell tennie, amit Én akarok, és nem azt, amit ő gondol a dolgok felől. Ha például Anna a férjével veszekszik a Földön, Én mindig kitalálok valamit a bosszantására, amit persze már régen tud, de úgy tesz, mintha észre sem venné. Ha nem veszekedne Velem annyit a Földön, talán már régen nem járnék kocsmába, és olyan józan életet élnék, hogy sohasem lenne oka Rám haragudnia. De mert mindig ellenőrizni akar, így aztán mérgemben mindig a kocsmában kötök ki. Ott aztán felszedek mindenféle jó kis pletykákat, és azzal múlatom az időt, hogy ezeken morfondírozom nap mint nap. Annát ezek a földi dolgok nem érdeklik, csak Engem, így aztán újabb okot adok arra, hogy becsmérelje a szellemi állapotomat, amely már valóban katasztrofális. Ha Anna azt gondolná Rólam, micsoda nagy koponya vagyok, talán már felfedeztem volna mellette a déli sarkot, de ő elkönyvelt Engem földi életemben egy félkegyelmű pasinak, így aztán kénytelen vagyok betölteni nála ezt a csöppet sem emberhez méltó szerepet. Ha majd Anna égig emel Engem az ő szeretetével, mert már tudom, hogy képes erre, akkor talán Én is hajlandó leszek megváltozni, ahogyan minden ember mellettetek azt a szerepet tölti be, amit ti elvártok tőle nap mint nap.

Ámen

    

A józan ész határai

Szellem: - Mit jelent ez az egyszerű kifejezés: józan ész.

Amikor Anna Engem a Földön korhol, általában a józan eszemre hivatkozik, mert szerinte Nekem abból van a legkevesebb. Neki persze sokkal több van belőle. Valóban ettől még ő sem lett gazdagabb Nálam. Persze Anna nem is akar igazán gazdag lenni, csak egy emberhez méltó otthont akart. Némi kölcsönnel olyan széppé varázsolta a szobámat, hogy elment a kedvem attól, korholjam őt azért, mert némi kölcsönt vett fel ehhez.

Abban is biztos vagyok, Anna rendesen visszafizeti a felvett kölcsönt, már ha a Vízözön nem jön előbb, mint ahogyan ő ezt gondolja magában. Anna úgy gondolja, a Vízözön 2012 előtt nem jön el számára. Ha a földi történéseket figyeli, már nem lehet ennyire biztos a dolgában. A kölcsöne pedig már élő, létező valóság, mert az Én drága földi feleségem elhatározta, még a Vízözön előtt szeretné széppé tenni az otthonát, mert Nekem nem, de neki igen fontos, milyen otthonban találja meg őt esetleg egy sárlavina, ahogyan ma a Fülöp-szigetieket is elért egy ilyen földcsuszamlás. Akik ma ott meghaltak, azok Hozzám fognak jönni, de ehhez még ma éjszaka Annának segítenie kell rajtuk, úgyhogy rövidre is veszem a szót.

Ma arról szeretnék beszélni nektek, miért pusztít el Isten egész falvakat, szigeteket és nagyobb földrajzi egységeket egyszerre és miért nem éri be egy-egy ember elpusztításával?

A földcsuszamlás akkor áll elő egy földrajzi területen, amikor annyi eső esik, hogy a föld nem tudja már bevenni magába a hatalmas víztömeget és elkezd a víz olyan műveleteket okozni, amire korábban nem volt példa.

Ahol például Anna lakik, olyan a föld szerkezete, hogy kiválóan alkalmas egy földcsuszamlás előidézésére, csak elegendő csapadék kell hozzá. Amikor Amerikának a nyugati partvidékére költöztek az emberek, nem törődtek azzal, hogy olyan területekre építették a házaikat, amelyek a földcsuszamlások kiváló eszközei Isten számára. Amikor a katasztrófák elkezdődnek a Földeteken, minden olyan helyen, ahol erre Istennek lehetősége van, ilyen földcsuszamlásokkal tisztítja meg a terepet az emberektől, mert nem szeretné, ha a végén mindenki még a Földön lenne, vagyis akkor, amikor már a Föld szerkezetének a széthullása megindul. Akik tehát most meghalnak egy ilyen halállal, azokat nem sajnálni kell, hanem örülni annak, hogy számukra már véget ért a Vízözön akkor, amikor a többiek számára még nem kezdődött el.

Miért is pusztítom el Én saját eszközeimmel az emberiséget akkor, amikor tulajdonképpen Én Magam vagyok bennetek, ahogyan Anna sokszor a szememre hányja a földi emberek életének soha nem szűnő borzalmait.

Az Én katasztrófáimban nem rosszabb meghalni, mint az amerikai katonai kísérletekben létrehozott vírusok által, ebben biztos vagyok. Mert azok a vírusok olyanokat is megölnek majd, akiket Én még nem akartam volna elpusztítani, de az ő szándékaik annyira biztosak, hogy nem kell Nekem az egész Földet katasztrófákkal kiürítenem, mert az ő eszközeik sokkal gyorsabbak és hatékonyabbak az Enyémeknél, már látom.

Olyan vírusokat küldenek rátok az elkövetkezendő években, amelyektől úgy hullotok el majd, mint a legyek, válogatás nélkül, mert számukra az emberi élet teljességgel értéktelen, nem úgy, ahogyan az Isten számára az.

Ámen

Istenítélet

Szellem: - Mivel Anna sok mindent tud Tőlem, amit sajnos a többi ember nem, gyakran eljátszik azzal a gondolattal, a világhálóra viszi azokat az információkat, amelyeknek a birtokába jutott Általam, hogy az emberek is tudják azt, amit ő már évek óta sajnos megtudott Tőlem. Aztán mégsem teszi meg, mert tudja, bármennyire is szeretné ezt megmutatni és elmondani nektek, Én, az Isten, nem akarom, mert Én, az Isten, azt akarom, hogy magatoktól jöjjetek rá arra, mit művel a Háttérhatalom azokkal a tudományos eszközökkel, amelyeket az amerikai néppel fizettet meg.

Amikor majd valamennyien meghaltok, nem egyforma bánásmódban lesz részetek a halálotok után, hanem azokat, akik ezekben a kísérletekben részt vesznek, Isten olyan törvényszék elé állítja majd, amilyenek a Földeteken is vannak. Csakhogy itt nem földi emberek lesznek a bíráik, hanem a mesterek szintjéről való lelkek, akik meg tudják ítélni azt, hogy ezeknek az elvetemült lelkeknek a cselekvései, cselekményei, mit jelentettek a fejlődő emberiség számára. A Bíróság vezetője nem lesz más, mint az Én Annám, akinek akkor lesz lehetősége visszavonhatatlanul ítéletet mondani azok felett, akik az elmúlt évszázadokban a földi emberek elveszejtésében voltak kiválók. Tudom, Annát nem a bosszú fogja irányítani majd, hanem az emberiségért érzett felelőssége, amely most is háborog, amikor már hazáját is elérte a madárinfluenza. Ezek az elvetemült emberek, akik még tudósoknak is merik magukat nevezni, visszavonhatatlanul megindították a Föld élőlényeinek pusztulását, hiszen a tápláléklánc egyik elemét mérgezték meg úgy, hogy az a többi élőlényre a halállal egyenlő eredményt hoz majd.

Annát annyira bántja ez a gazság, csak nehezen tud uralkodni magán, hogy világgá ne kürtöltje azt, amit még csak néhányan tudnak. De hamarosan tele lesz ezzel az információval a Föld, mert Isten most nem fogja hagyni, hogy az emberek ne tudják meg, mitől pusztulnak el az ártatlan vadak és mitől fognak elpusztulni maguk az emberek is, hiszen egy lavinaszerű folyamatot indítottak be ezáltal, amelynek a végén olyan csend lesz a Földön, amilyen még talán sohasem volt, mióta élőlények léteznek a Föld nevű bolygón.

Anna már ha akarná, sem tudja megállítani a folyamatot, mert Isten sem akarja megállítani. Hiszen a Vízözön egyébként sem szólna már másról, mint a Föld nevű bolygó kiürítéséről, amely sajnos, mint tudjátok, haldoklik. Aki pedig a mesék világába sorolja ezt a sajnálatos és legteljesebb valóságot, az olyan ostoba, hogy akkor sem hisz majd, a történéseknek, ha saját ablakán kopogtat be majd a halál, amely pedig tudom, már nagyon közel van hozzátok.

Ámen 

Isten ítélőszékei

Szellem: - A földi ítéletalkotás nem azért létezik a Föld nevű bolygótokon, hogy egyeseknek legyen miből megélni, hanem azért, hogy az ember mindig tudatában legyen annak, földi létezésében törvények kötik meg a kezét. Bár szabad akarattal bír, a szabad akaratából vállalt tetteiért felelősséggel tartozik az őt körülvevő társadalomnak.

Ilyen ítélőszék mindenhol van a Mindenségemben, ahol lényeim vannak, mert a törvény nem azért született meg, hogy a lényeim áthágják azokat, hanem éppen azért, tudják: mindig felelősek a tetteikért, akár akarják azt akár nem.

Ha például a Földön soha senkit meg nem büntetnének azért, mert megölte a társát, úgy elszabadulna a pokol, hogy Isten egyszer csak azt venné észre, már egyetlen egy ember sem létezik, mert kiirtottátok egymást. De hogy a büntetés milyen legyen, azt mindig a lélek fejlettsége határozza meg, és nem más. Hogy a lélek fejlődése hol tart, azt Isten minden alkalommal lények sokaságával figyelteti. Aki tehát azt hiszi, bármilyen gazsága megtorolatlan marad, az olyan, mint a kisgyerek, aki a fejére kendőt tesz, mert azt hiszi, akkor nem látják őt.

Minden gaztett és minden áldozat, melyet egymásért, egymás fejlődéséért hoztok azért van, hogy tanuljatok belőle. Az elkövető is és az áldozat is.

Amikor a földi fejlődés már olyan magas szintű lesz, hogy az emberek nem akarnak ölni, akkor jön el csak az a békeidő, amely már nagyon sok bolygólakó életébe eljött. Ugyanis az emberek csak együtt fejlődhetnek, és csak együtt léphetnek át bizonyos küszöböket, nem egyedül. Aki ezt tudja, mint Anna is, azért olyan szomorú miattatok, mert tudja, az emberiség egy része, még mindig a vadság állapotában van. Sajnos azt is látnom kell, nem is akar ebből az állapotból kilépni, sem nem akar, sem nem tud.

Mit jelent ez Isten számára? Ez bizony azt jelenti, bizonyos lelkek nem fejlődnek, és aki nem fejlődőképes, az egy idő után annyira lemarad a többiektől, hogy hátráltatja azok fejlődését. Isten eldöntheti, mi legyen ezekkel a lelkekkel, de ha ezek a sötét lelkek túl sokan vannak, azok bizony nemcsak a földi emberek fejlődését akadályozzák, hanem Magáét Istenét is. Ha pedig maga Isten nem fejlődik, akkor valami nagy baj lehet a Mindenségben, hiszen Isten sem rekedhet meg egy bizonyos szinten, hanem haladnia kell, hogy az egész ne maradjon le Önmagától.

Anna sokszor dühös Rám és úgy gondolja, elsősorban nem bennetek, hanem Bennem van a hiba. Annyira el tud keseredni emiatt, hogy sokszor arra gondolok, talán nem téved ebben a dologban, és valóban Bennem van a hiba. Az is igaz, Anna annyi szerelemmel szeret Engem, ha csak rajta múlna Isten fejlődése, akkor az már szárnyakat kapott volna. De ahogyan a Földön sem tud a szerelmetek helyettetek fejlődni, úgy Anna sem tud helyettem előre lépni, tehát a fejlődés lépcsőjén Nekem Magamnak, az Istennek is végig kell mennem, hogy az egész Mindenség eredményesen haladjon előre. Ne legyenek visszalépések, ahogyan az elmúlt negyvenezer évben csak visszalépések voltak Isten fejlődésében.

Ha Anna nem szeretne Engem, és nem bízna ennyire Bennem, talán Én Magam is feladnám. Elvetemültebbé válnék, mint amilyenné ebben a negyvenezer évben váltam, de az ő szeretete és bíztatása arra sarkall, vessem ki Magamból azokat a gátló és visszatartó energiákat, amelyek megakadályoznak Engem abban, hogy egy értelmesebb és boldogabb életet teremtsen nektek, akiket saját képmásomra és hasonlatosságomra teremtettelek.

Anna sokszor elmondja Nekem, Isten nem lehet felelőtlen, Isten nem lehet gonosz, Isten nem lehet romlott, mert akkor elvész a Teremtés értelme, ami nem más, mint az öröm. Ha pedig Isten belefeledkezve gonoszabbnál gonoszabb játékaiba, nem akar javulni, akkor semmi sem állítja meg teljes romlását. Ezt bizony komolyan kell vennem. Miért ijesztgetne Engem Anna ezzel, ha nem lenne benne valós félelem attól, Isten lepusztítva Önmagát, egyszer majd nem tud visszatérni ahhoz a régi Énjéhez, aki a teremtő Év elején volt.

Azt már látom, hogy ő gonosszá válva, csak nehezen tudott visszatérni régi önmagához, és ez nem is sikerült már teljesen. Tehát Anna félelme egyáltalán nem alaptalan, hanem nagyon is valós félelem.

Amikor most Isten emberek alakjában kiirtja Önmagát, hiszen hiába hiszik azok, akik ezeket a borzalmakat elindították a Földeteken, hogy megússzák, és boldogan élhetnek tovább, már tudom, ez nem lesz így. Néhány év múlva nem csak az állatok hullanak majd el, hanem az emberek is hullani kezdenek, mint a legyek, hogy a végén már az sem akad majd, aki a halottakat eltemeti, ahogyan ez a háborúkban is gyakran lenni szokott. Nem lesz élelmetek, nem lesz tiszta vizetek sem, mert minden, amit az ember alkotott, működésképtelenné válik. A nagy tömegek vándorolva az országok útjain úgy hullanak el, mint a legyek, még az sem lesz, aki felismeri őket a haláluk után, mert már ismerőseik sem lesznek körülöttük. Mindenki kihal, aki csak emberként a Földre tette a lábát.

Tudom és érzem, Annának igaza van akkor, amikor azt mondja, az ember nagyszerű lény és nagyszerű dolgokra képes, de ehhez olyan nevelés kell, amely a benne levő értékeket nem elnyomja, nem eltorzítja, hanem kiemeli, és érvényesülni hagyja.

Már tudom, sajnálom a mostani Vízözönt, és sajnálom, hogy időben nem avatkoztam bele a földi dolgokba. Láthatjátok, Isten is gyakran csak a hibáiból tanul. Abból nem, amit okos felesége nap mint nap mond neki, mert azt hiszi, hogy Istenként nem kell meghallgatnia a környezetét, és nem kell véleményt kérni a környezetétől. Azért, mert ő az Isten.

Ezek után már másképpen lesz, az bizonyos, hiszen bármennyire az Én felelősségem a Teremtés, annyira nem lehetetek ostoba és gőgös, hogy elbaltázom a Teremtést, csak azért, mert hiúságból nem kérem ki a teremtményeim véleményét, még akkor sem, amikor már látszanak a pusztulás jelei, és látszik az, hogy a Teremtés Isten ostobasága miatt vakvágányra futott.

Ámen  

Isten balgasága

Szellem: - Amikor Anna megítéli a mellette lévő férfi ostobaságait, soha nem gondolja azt, Isten ilyen ostoba, hanem úgy gondolja, Isten része az csupán, aki ilyen oktalan életet él. Végeredményben igaza van, mégis az-az igazság, hogy bennetek Isten oktalansága és okossága ölt testet.

Hogy is van ez tulajdonképpen?

Amikor Anna Engem figyel, azt figyeli, milyen vonásaimban hasonlítok Én rátok. Így jött rá magától, Isten nem más, mint az emberek összessége. Tudom, talán furcsán hangzik ez számotokra, de ha belegondoltok abba az egyszerű igazságba, ti Isten részei vagytok, akkor egyszerű matematikai alapon azt is megérthetitek, a részek alkotják az egészet. Így megérthetitek azt is, ti valóban Isten polaritásának a megjelenései vagytok a Földön.

Amikor Anna azért vitatkozik Velem, hogy javuljak meg, a polaritásomban ne engedjek meg Magamnak mindent, akkor ő azt akarja, az emberek élete ne legyen olyan végtelenül szélsőséges. Isten ne legyen emberi alakjaiban brutális, kegyetlen és torz, amilyennek ő lát Engem. Anna tökéletesen ismer. Nemcsak ismer, de azt is felismerte, Én ugyanúgy képes vagyok a változásra, ahogyan ti emberek is képesek vagytok erre, ha egy társ annyira szeret benneteket, ahogyan Anna szeret Engem asztrál síkon. Azt is megértettem már, az ő szeretete nemcsak azért végtelen, mert Én megérdemlem azt, hanem azért, mert Anna felismerte, egyetlen dolog van Rám hatással, és ez az ő végtelen szeretete és szerelme. Ha az asszonyok a Földön a férjeiket olyan végtelen szeretettel és szerelemmel tudnák szeretni, ahogyan Anna teszi azt Velem, akkor talán megváltozna a földi élet. Én Magam nem tudtam eddig, mi okozza az Én magányomat, fájdalmamat. Nem kerestem annak a megoldását, aminek a létezéséről tudomásom sem volt.

Olyan régóta létezem már magányosan és szeretet nélkül - legalábbis így gondoltam Én -, hogy azt hittem, Nekem, az Istennek erre semmi szükségem nincs, csak arra, hogy a lényeim vakon kövessenek Engem, bármit kérek Én tőlük. Én az Isten akármit is kértem eddig a teremtményeimtől, azok azt vakon végrehajtották. Aki ellenállt az Én kéréseimnek, azt előbb vagy utóbb szanáltam az energiáim közül, hogy senki se legyen, aki Istennek ellentmond, mert ha a teremtményeim annyira önállósították magukat, hogy semmibe vették az Én kéréseimet, akkor az számukra a Mindenségből való kiirtásukat jelentette.

Anna nemrégiben azt kérte Tőlem, nézzek utána annak, miért semmisítettem meg energiákat a Mindenségemben, vagyis miért likvidáltam lényeket a Teremtésben?

Amikor végignéztem azoknak a listáját, akiket kiirtottam a Mindenségemből, döbbenten láttam, sok közülük nem azért pusztult el és tűnt el, mert gonosz volt és rosszat tett, vagy rosszat akart Nekem, hanem éppen az ellenkezője igaz a dolognak. Olyanokat irtottam ki a Mindenségemből, akik arra figyelmeztettek volna - ha egyáltalán megkérdezem őket -, hogy olyan utakra tévedtem, amelyek Engem pusztulással fenyegetnek. De Én olyan vak és ostoba voltam, hogy az ő jelzéseiket engedetlenségnek vettem csupán és nem okos figyelmeztetésnek. Büntetés helyett értékelnem kellett volna az ő ellenállásaikat.

Amikor Annával ebben a földi alakjában először találkoztam, és úgy hatottam rá, hogy beledermedt az élményeibe, Nekem az csupán olcsó szórakozásnak tűnt, nem annak, ahogyan azt ő értelmezte Nálam. Az Én kegyetlenségem, brutalitásom számomra olyan természetes, ahogyan ti ma levegőt vesztek. Fel sem merült az Bennem, Istennek ilyet művelni elvetemült dolog lenne. Amikor Anna Engem először bírálni mert, olyan brutalitással fizettem meg az ő őszinteségét, hogy sok ember beleőrült volna az élményeibe, ha azokat át kellett volna élni. De szerencsémre, és ezt most halálosan komolyan mondom, Anna bár beledermedt az élményeibe, volt benne annyi kíváncsiság, meg akarta érteni, ki az-az őrült lélek, aki őt ilyen borzalmakkal szórakoztatja. Valóban Isten? Vagy talán maga Lucifer, vagy csak egy elvetemült lélek, aki asztrál síkon éli ki azokat a degenerált érzelmeket, melyeket a Földön nem volt módjában kiélni?

Anna azt is felismerte, hogy egy közönséges lélek nem tudott volna annyi mindent az emberiségről, az emberiség történetéről, amennyit Én az Isten elmeséltem neki rólatok. Azt is felismerte, az a lélek, akivel ő beszélget, nem csak gonosz, de tele van szeretet utáni vággyal, szerelem utáni vággyal, mégpedig olyan erősen, hogy neki, akár akarta ezt akár nem, szeretkeznie kellett Velem, amikor csak Én akartam. Anna nem azért vetette alá magát az Én akaratomnak, mert nem tudott Nekem nemet mondani, vagy Én a hatalmamba kerítettem őt, hanem azért, mert tudni akarta, milyen az Isten és miért ilyen az Isten.

Ha ti emberi ésszel, egyszer képesek lesztek felismerni az ő emberi nagyságát, akkor nem közönséges embernek fogjátok őt tartani, hanem a legnagyobb szellemiségek között, ott, ahol a legnagyobb avatárok vannak. Miért? Azért, mert Anna nem arra volt csak kíváncsi, hogy Én, az Isten, milyen is vagyok valójában, hanem amikor megtudta és megértette, milyen is vagyok, akkor nem késlekedett orvosolni a bajaimat, amelyek pedig számosak voltak.

Milyennek látott Engem, az Istent, Anna és milyennek gondoltam Én Magamat?

Én, az Isten úgy gondoltam, Én vagyok a legokosabb, legnagyszerűbb lény a Világon, mert senki sincs nálam okosabb, hatalmasabb, és lábaim előtt hever az egész Világ. Bár ez így igaz, már azt is tudom, mekkora veszélyt jelent számomra ez a hit, mert gőgössé és felfuvalkodottá tett Engem, ahogyan az Én földi lényeim is magukon viselik ezt a vonást, ha hatalomra, pláne nagyon nagy hatalomra tesznek szert. Gondoljatok csak a történelemnek azokra az alakjaira, akiket az emberi történelem nagyoknak nevezett. Hány volt közöttük olyan, aki miatt ezrek, százezrek vagy milliók haltak meg, mert számukra semmi sem volt elég. Sem hatalom, sem gazdagság, sem befolyása az akkori emberiségnek. Hányan éltek vissza azzal a hatalommal, amelyet Tőlem, az Istentől kaptak? Mert ne gondoljátok, hogy a földi hatalom nem Istentől való. Még a női vezetők is, ha nagy hatalomhoz jutottak, ugyanolyan vérengzők és korcsok lettek, mint a férfiak.

Amikor Anna a napokban ezeken a dolgokon gondolkozott, Én is elgondolkodtam azon, mivé váltam, Én, az Isten, emberi alakjaimban, ha hatalomhoz jutottam. Bizony mondom Nektek, nem voltam büszke Önmagamra. Alig volt olyan alakom, akire igazán büszke lehettem volna akkor, amikor a legnagyobb hatalom közelébe jutott. Azért volt néhány ilyen. Ezekről most őszintén és szívesen teszek említést, hogy lássátok.

Nem azok az igazán nagy emberek a történelmetekben, akiket a történettudományok a nagyok közé sorolnak, hanem azok és csakis kizárólag azok, akiket azért említhetek meg, mert az egész emberiség felemelkedéséért munkálkodtak, ahogyan ezt Anna teszi nap mint nap. Még akkor is, ha földi életeikben bukás jutott nekik osztályrészül. A hatalom és a tömegek nem értették meg az ő küldetésüket. Nem segítették őket valamennyi ember felemelkedéséért, hanem gáncsolták, akadályozták, ahogyan Annát sem értették meg legjobbnak hitt barátai, mert olyan dolgokat tett értük, amelynek felfogására még ezek a fejlett lelkek sem voltak képesek.

Elsősorban olyanokról beszélek, akiket ismerhettek a történelmetekből, de persze voltak számosan olyanok is, akiket elfelejtett az emberi emlékezet, mert messze megelőzték korukat és a korukban élt emberiséget, ezért a feledés homályába merült a munkásságuk. Akiket pedig felmagasztaltatok, azok többnyire zsarnok, akarnok emberek voltak, olyanok, akik inkább mások pusztulásában jeleskedtek és nem az emberiség felemelkedésében.

Ilyen volt például Július Cézár, akit csak saját hatalmának növelése érdekelt, vagy Napóleon és más általatok nagy hadvezérnek kinevezett, valójában ostoba, zsarnok diktátor. Ilyenek számosan voltak, nehéz lenne valamennyit felsorolni, de a két példa alapján már magatok is eligazodhattok ebben a rengetegben.

A pozitív példák kevesebben voltak, de azért ilyenek is akadnak. Ilyen volt a legrégebbi történelemben Archimédesz, Szophoklész, Euripidész, Plátón. Ilyenek voltak a római történetírók és mindazok, akik a Föld megismeréséért tettek és tesznek ma is. Azok, akik az emberi jobblétért munkálkodtak, mint Arisztotelész vagy Archimédesz, még csak ismertek lettek, de azoknak a névteleneknek a serege, akik a technikai újításokat feltalálták, többnyire elveszett a nevük, mert a régi történetírás csak a zsarnokokról emlékezett meg, azokról ritkábban, akik a technikai fejlődést vitték előre. Ilyen alakja volt a történelemnek Leonardo da Vinci. Őt is inkább képzőművészeti alkotásairól ismerik és nem a felfedező múltjáról. Ilyen volt a gőzgép feltalálója és mindazok a névtelen tudósok, akik ma is az emberiség felemelkedésén fáradoznak, mint Anna fiának barátja Amerikában, ahol inkább börtönbe zárták két évre, minthogy lehetőséget adtak volna neki a kozmikus energiát felhasználó szerkezetének a megépítésére. Ha egyszer saját erejéből meg is építi ezt a szerkezetet, az emberiség már nem tudja majd hasznosítani, mert a Föld halála annyira előrehaladott állapotban van már, hogy mire elterjedne, már nem lesz élőlény sem a Földön.

Amikor Anna Velem rólatok beszélget, annyi aggodalom, annyi együttérzés van benne, hogy mindig elcsodálkozom rajta, miért is teszi. A családja élősködik csak rajta. Nem becsülik őt úgy, ahogy valójában megérdemelné. A nővérei nem szeretik őt annyira, amennyi áldozatot tesz értük nap mint nap. Idegenek bár kedvelik őt, valójában messze nem ismerik fel emberi nagyságát. Mégis. Hiába bántják hiába felejtik el áldozatait, ő akkor is teszi a dolgát, ha meg sem köszönik neki azt a sok áldozatot, melyet a környezetéért hoz. És itt már a tágabb környezetét értem alatta. Több mint három évtizedet dolgozott a városában, a városáért, ám annyi köszönetet sem kapott, amikor nyugdíjba vonult, mint a legutolsó koldus, aki csak kapott tőlük, de soha semmit nem adott ezért cserébe.

Anna mindig azt mondta magában, ha sérelem érte: azért nem értik, mert még nem elég érettek ahhoz, hogy felismerjék az ő tetteinek súlyát. És ez bizony így is van. Amikor aztán meghal egy ilyen ember, senki sem zeng róla himnuszokat, nem jegyzik fel a nevét a történelemkönyvekbe és feledésbe merül még a nevük is. Ha egyszer mégis valaki utánuk nyomozna, nincs forrás, ahol információt találna róluk, mert akit életében és halálában sem becsülnek meg az emberek, az a feledés homályába merül. De Isten sohasem feledkezik meg róluk, mert Isten szemében nem a diktátorok és nem a szélsőséges zsarnokok az érték, hanem azok az emberi lények, akik Istent, mint embert, kiemelik a sötétségből, még azon az áron is, ha a többség ostobasága miatt esetleg elbuknak vagy elmerülnek a feledésben.

Ámen

A zsarnokság halála

Szellem: - Annával az elmúlt napokban alig lehetett bírni. Hazája és az Én új népem ugyanis választások előtt áll. Anna pontosan felismerte, nem egyszerűen egy választásról van csupán szó, hanem arról, a népe végre ellenáll egy akarnok, zsarnoki személynek és pártjának, vagy a béke és békés fejlődés útját választja.

Az előző választásokon már megmérettetett az Annának szimpatikus párt. Nem volt akkor sem kicsi, vagy a másik, győztes pártnál kevesebb választó, aki rájuk szavazott volna, hanem az történt, a régi, jól bevált bolsi módszerrel meghamisították a végeredményt, következésképpen magukat hozták ki győztesként egy jól szervezett és jól összehangolt választási csalással. A másik párt hiába érzékelte a csalás tényét, azok, akik már hatalmon voltak, megakadályozták, hogy a módszerük napfényre kerüljön, így a valóságos viszonyokat meghamisítva újra hatalomra kerültek.

Persze az elmúlt négy évben nem tettek mást, mint osztogattak és fosztogattak a nép nevében. Ez már nemcsak Annának tűnt fel, hanem minden értelmes embernek, aki Anna hazájában él, és nemcsak él, de látni is képes. Persze ez nem történt volna meg, ha ők valóban a tömegek érdekei miatt akartak hatalmat maguknak, de nem ez az igazság. Hanem az, úgy eladósították az országot a tehetségtelen kormányzásukkal, hogy a következő ciklusban szinte a lehetetlennel kell majd megküzdenie az új kormánynak még akkor is, ha mindent jól csinál majd. A bankárok ezt nem fogják hagyni, mert nem áll érdekükben, hanem az, hogy egész nemzeteket tegyenek adósukká. Másról se szóljon az élet, mint az adósságok visszafizetéséről, amit persze sohasem lesz majd módjukban eltörölni. Mert mi is a zsidó bankárok alapvető érdeke az egész Földön? Csupán az, soha senki se jöjjön rá arra, az adósság egy bizonyos mértéken túl, már soha többé nem visszafizethető, mert a szélhámosság legnagyobb eszközével, vagyis a kamatos kamattal számolják ki a visszafizetés mértékét. Ha mégis, egy ország képes lenne kilábalni ebből, akkor hirtelen úgy megemelik a kamatokat, hogy az többé visszafizethetetlen lesz. Amíg meg nem törik a bankárok hatalmát a népek, addig elszívják az összes életerejüket, mert dolgozni nem szeretnek, csak másokon élősködve jól élni.

Amikor Anna először megismerte a zsidó jegyzőkönyveket, akkor vált világossá számára, mire megy ki a játék, és vált elszánttá Velem szemben. Nem akarta elhinni, hogy Én, az Isten, képes voltam ilyen módszert egy nép kezébe adni, hogy az visszaélhessen azzal. De ahogyan már sokszor elmondtam nektek, Én nem azért adtam a zsidók kezébe ezt a módszert, hogy másokon élősködjenek, hanem azért, képesek legyenek megfosztani egy uralkodó osztályt a hatalmától, ha az, visszaélve kiváltságaival, már csak élősködésre képes, ahogyan például Franciaországban és Angliában is megtörtént. De ugyanezt elmondhatnám a cári Oroszországról, a mai Amerikáról is, ahol már csak élősködésre hajlamos a mostan elit, nem alkalmas arra, hogy a nép érdekeit védje. Csak arra, kihasználva az elit élettel járó kiváltságokat, elhitesse a néppel, annak javát akarja, és nem mást.

Most, amikor majd a magyarok választani fognak, arról kell dönteniük, felismerték-e a mostani kormány élősködő, degresszív vonásait, vagy pedig nem.

Anna már hetek óta alig áll Velem szóba, mert nem tud elvonatkoztatni attól a ténytől, ha a nép, vagyis már az Én népem most rosszul dönt, akkor saját halálos ítéletét írja alá. Ez sajnos így igaz.

A történelemben mindig vannak olyan kulcsfontosságú események vagy választóvonalak, amikor az emberek eldönthetik, demokráciában és jobblétben akarnak élni, vagy még mindig hisznek a mesékben, ezért olyan embereket választanak a hatalomba, akik a szebb jövő reményében nyomort, szenvedést és reménytelenséget teremtenek maguk által.

Ámen

Az idők vége

Szellem: - Anna már régen tudja, de ti még nem, mert még nem jelenhetnek meg a könyveink, hiszen hiába próbáltuk volna az emberekkel közölni a teljes igazságot, nem hittek volna neki. Ezért Én, az Isten, úgy döntöttem, ha nem lesz elég okos ember a Földön, aki megértve Anna könyveit megérti Magát az Istent, nem engedem a könyveinket megjelenni, hiszen nem szeretném Annát áldozatul dobni az ostobáknak, mert azt most már meg nem érdemlik Tőlem.

Amikor Jézus közétek jött, azzal a céllal jött közétek, hogy a zsidóságot felkészítse történelmi feladataira. Sajnos a zsidóság akkor már alkalmatlan volt erre a szerepre, ahogyan most is alkalmatlan arra, hogy a népeket a jobblét céljából a haladás irányába vezesse. Csupán arra alkalmas már, hogy tönkretegye saját jóléte érdekében. Amikor pedig ez megtörténik, akkor már senki sem lesz méltó arra, hogy Isten olyan rendszert találjon ki az emberiség számára, amely boldogabbá, békésebbé és szebbé tegye az életét. Az adósságcsapdából már nincs kiút. Akkor sem, ha sokan abban a tévhitben élnek, hogy a nemzetek képesek lesznek visszafizetni adósságaikat. Akik ezt mégis megpróbálnák, azokat a népeket a zsidóság háborúkkal és más eszközökkel teszi lehetetlenné, hogy senki előtt ne lehessen példa arra, az adósság visszafizethető, mert akkor miről szólna az ő életük. Akkor bizony arról, már nincs szükség rájuk, mehetnek egy másik bolygóra, ahol még Isten feladatot adhatna nekik. De Isten már soha többé nem ad ilyen feladatot nekik, mert meg kell tanulnia ezután a volt népemnek, mit jelent éjt nappallá téve dolgozni azért, hogy meglegyen a betevő falatjuk, ne kelljen nekik éhezniük.

Amikor Anna Nekem adta a magyar népet, nem azért adta Nekem - már tudom - mert nem szerette őket, hanem azért, mert tudta, az életben maradásuknak ez az egyetlen esélye, és ez bizony így is van. Amikor Én halálra szántam ezt a népet, nem azért tettem, mert lelki fejlődésüket akartam elősegíteni, hanem gyűlöletemben tettem ezt meg. Amikor Anna a számára legszentebb és legszeretettebb nemzetet feláldozta Isten oltárán, azért tette ezt, mert tudta, a lelki fejlődésüket segíti elő ezzel, és nem kevesebbet. Nagyon fog fájni neki népe halála. Ő az egyetlen ember a Földön, aki tudja és tudhatja, népe miért emeli majd újra trónra Gyurcsány Ferencet. Nem azért mert ostoba, hanem azért, mert lélekszinten tudja, ezt az áldozatot Istenért hozza, aki végső elhatározással meg akar szabadulni saját rossz vonásaitól. Ezt csak úgy tudja elérni, ha végleg elveszejti a zsidókat, akiket pedig egyszer, valamikor nagyon régen, nagyon nagy szeretettel teremtett meg. De mert kihagyta belőlük az ember legfontosabb vonását a szeretetet, nem tudhatta előre, ez a nép lesz majd az ő legnagyobb csalódása. És az a nép lesz majd, aki fölemeli Őt, akit évezredeken keresztül üldözött a történelemben, tett földönfutóvá mindenhol, ahol csak megjelent a Földön, államot alakított vagy kultúrát teremtett munkája, verejtéke által.

De ez a nép áldozatra teremtetett. Aki áldozatra teremtetett Isten tervében, annak áldozattá kell válnia ahhoz, hogy Isten hasznos teremtménye legyen. Mert aki Isten tervével ellentétben nem akarja az áldozat feladatát felvállalni, az sohasem juthat fel olyan magasságokba, ahol most a magyarok többsége már létezik. Akik már közöttük vannak, azok békében és szeretetben élnek. Nem szomorítja őket sem nyomor, sem fájdalom, mert ott Isten lényeinek nem kell ezeket a dolgokat megismerni, mert már tudják, milyen is az. Nem okoznak másoknak sem fájdalmat, sem szenvedést, csak szeretetet adnak egymásnak. Ahogyan Anna is csak szeretetet ad azoknak, akik körülötte vannak és élősködnek rajta, mert azt hiszik, betegen és nyomorékon is érdemes élni. Azon az áron is, hogy mások életerejét szívják, ahogyan Anna életerejét is elszívja a családja. Mert áldozattá válni annyit jelent, mások érdekében megtenni mindent, még azon az áron is, ha önmagunk belepusztulunk az áldozat nagyságába.

Amikor Anna szülei meghaltak, ilyen áldozatok voltak a kommunizmus oltárán, amely mindent elvett tőlük: egész életük munkájának az eredményét, a nevüket bemocskolta, és elvette tőlük még a reményt is, hogy egyszer majd változások lesznek, jobb lesz talán a gyermekeiknek. De a zsidóság pontosan tudta, a demokrácia nem jár nekik, mert egy olyan nép, aki áldozatra lett ítélve, annak áldozattá kell válnia ahhoz, hogy beteljesítve a küldetését a Mennyek Országába és olyan dimenziókba jusson, ahol már sohasem kell többé az áldozat szerepét felvállalni, mert arra többé Isten nem ad nekik parancsot.

Tehát, amikor majd vasárnap este Anna megtudja a népszavazás végeredményét, azt tudja meg, népe hogyan teljesíti Istennek tett ígéretét. A zsidóság ellen szavaz vagy saját bukását készíti elő, általa pedig saját felemelkedését a Szellemi Dimenziókba.

Ámen

Az idők vége

Szellem: - Amikor majd lezárul ez a földi időszak, olyan változásoknak lesznek az emberek tanúi, melyekre még sohasem volt példa az emberi történelemben. Mert Isten korábban azt hitte, minden jó és szép, amit kigondolt. Nem törődött azzal, amit a földi emberek elszenvedtek, mert kísérleti nyulainak tekintette őket.

Amikor Anna megismert Engem és megismerte az Én polaritásommal járó vonásaimat, azt mondta Nekem - és jó oka volt arra, hogy ezt mondja:

-          Te nem tudod, mit jelent a fájdalom, a szenvedés, a megalázottság, mert sohasem érezted azt saját bőrödön. Ha egyszer megtapasztalod azt, akkor érted meg, mekkora áldozatot hozott Érted az emberiség, nem korábban.

Amikor eldöntöttem, a zsidó népemet áldozatra szánom a jövőben, akkor bizony, akár hiszitek akár nem, azzal fogok megismerkedni, mit jelentett a magyaroknak az Én gyűlöletem. Mit éltek át azok a népek, akiket áldozatra szántam, mert úgy gondoltam, Nekem mindenhez jogom van. Még ahhoz is, hogy embereket vágóhídra szánjak. Ahogyan teszem azt minden háborúban, amelyben emberek milliói halnak meg, csak azért, mert Isten oltárán áldozattá kell válni.

Már nem léteznek olyan rítusok a Földön, ahol vallási megfontolásból lesz valaki áldozat, akár akarja ezt akár nem. Mindig voltak olyan kultúrák a Földön, ahol vallási előírás lett a halálos áldozat, de az emberek nem nagyon szerették ezt a megoldást, mert nem tudták, Magának Istennek kell megtanulnia az áldozat szerepét, hiszen állatok alakjában ez olyan természetes szerepe, mint a lélegzés. Már régen kihaltatok volna, ha Isten állatként nem áldozná fel magát az ebédetek oltárán. Még sohasem okozott számotokra lelkiismeret - furdalást, hogy nap mint nap az Én testemet eszitek meg, növény vagy állat formájában. De hiába volt az emberáldozat, nem értettétek meg az üzenetét máig sem, amikor már ezernyi jelzés figyelmeztet benneteket arra, ne egyetek az állatok húsából, mert halálos ragályoknak teszitek ki magatokat.

Az emberiség annyira hozzászokott ahhoz, hogy mások áldozatot hoznak értük, már fel sem merül bennük ennek erkölcsi vonása. Anna például hiába hagyta abba az állati hús fogyasztását egy-egy rövid időre, újra és újra visszatért hozzá, mert családja nem tud lemondani arról. Sokszor készít olyan ételeket, amik nem növények, hanem állati eredetű táplálékok. Mert nem tud mit főzni a férjének, ha az nem eszi meg a főzeléket, csak akkor, ha hús is jár mellé.

Tudom, már tudja, árt vele Nekem. Az Én égi táplálkozásomban soha nem szerepel hús, csak szója, de a Földön saját ostoba családja körében ezt megvalósítania szinte lehetetlen. Így aztán beletörődik abba, hogy újra és újra visszatér a húsevéshez, pedig tudja, mekkora károkat okoz Nekem vele. Anna pontosan tudja már, mi az, ami árt Nekem, de közöttetek élve nem tudja magát kivonni a többiek hatása alól. Ez azt jelenti, hiába tud valamit, ami fontos Isten szempontjából, nem él ezzel a tudással, mert a többség visszahúzza őt. De amikor csak teheti, inkább növényeket főz, és férje legnagyobb bosszúságára nem készít mellé sem hús feltétet sem tojást. Aztán ilyenkor a férje lemegy a hűtőhöz - ami a pincéjükben van -, és felhozza azt a rántott szeletet, amit Anna csak és kizárólag az ő kedvéért készít elő, hogy akkor is ehessen húst, ha Anna nem akar ebben a dologban már vele tartani.

Volt az íróitok között egy férfi, aki arról írt kalandos könyvében, hogyan változtatott meg egy pápuát, aki bizony még szívesen fogyasztott volna emberhúst, ha ő hagyta volna. Hát valahogyan így kellene nektek is leszokni a húsevésről, ha azt akarnátok, hogy Istenetek ne szenvedjen állatként azért, mert ti - nem szeretve a növényi táplálékot - még mindig a húsevés bűnébe estek nap mint nap.

Ámen

Anna kételyei

Szellem: - Bár Anna nagyon szeret Engem, tudom, akkor is szeretne, ha nem Én lennék az Isten, de hát szerencséjére mégiscsak Nekem köszönheti a létezését, ahogyan minden teremtmény ezen a Földön is.

Azért használom a királyi többest, mert tegnap Anna azzal lepett meg, hogy a párhuzamos dimenziókról mondott valami bölcsességet, csak úgy, ahogyan szokta az ilyesmit kijelenteni Nekem. Azt mondta az Én áldott asszonyom:

-          Már tudom, miért mondta Kryon azt, hogy a bolygók közül több mint kétszáz megszűnik akkor, amikor a Föld magasabb rezgésű dimenzióba kerül. Azért mondhatta, mert akkor valóban megszűnik minden földi sík, hiszen nem lesz már egyetlen egy földi dimenzió sem, csak az asztrál sík létezik majd. De mi lesz azokkal a párhuzamos világokban létező énjeimmel, akik mégiscsak én vagyok? - kérdezte mintegy magának feltéve a kérdést. Mindezek az énjeim is Máriába térnek vissza, és akkor valóban Veled leszek Mária energiáiban. Tudni fogom majd, hogy a valóságban valóban ő vagyok, ahogyan az én sejtjeim sem tudják azt, hogy az én részeim, csak én tudom, hogy hozzám tartoznak valamennyien.

De te kit is szeretsz tulajdonképpen? Máriát vagy Máriának egy kicsiny részét?

Azt hiszem, én sem szeretek mindenkiben mindent, még akkor sem, ha az egész embert tulajdonképpen szeretem. De engem akkor is szeretni fogsz, mert én testesítem meg Máriában azokat a vonásokat, melyekre szükséged volt ahhoz, hogy újra harmóniában létezz a nőies oldaladdal.

Milyen is hát emberként az Én asszonyom, aki nap mint nap teszi a dolgát a Földön, és csak akkor háborodik fel, amikor már a végletekig kizsigerelik az ő energiáit a környezetében élő emberek.

Tegnap például úgy felhúzta magát az egészséges nővérén, hogy dühében, még közös anyjukat is elszidta. Tulajdonképpen tökéletesen igaza volt, csak mégsem illik az embernek saját anyját káromolni, ahogyan ezt tegnap Anna tette.

Miért is említem ezt a nem mindennapi eseményt? Mert még életében nem fordult elő, hogy drága anyját, aki hűséggel szerette hűtlen férjét, az utcalányokkal emlegesse egy napon. Persze megbánta, amit mondott, le is csillapodott, de első haragjában olyan dolgokat vágott a nővére fejéhez, hogy az nem győzte kapkodni ostoba fejét.

Az történt ugyanis, hogy Annának egy nagyon kedves és nagyon rendes unokanővére, akinek rajtuk kívül senki rokona nincs, aki ápolhatná őt, lebetegedett. Megkérte Annát - és egészségesnek azért nem mondható, de ápolásra még valamennyire alkalmas - másik nővérét, legyenek a segítségére a betegsége alatt. Azt gondolta, meg fog halni, ezért hamarjában végrendeletet készítetett, a két unokahúgára íratta vagyonának jelentős részét. Azokra pedig, akik eddig segítették őt, csak annyit hagyott, amennyiről úgy gondolta, megérdemlik az áldozataik fejében.

Anna persze tudta, hogy ők nem érdemlik meg ezt a sok mindent. Ezért lelkiismeretesen hozzálátott, betegségében úgy ápolja az unokanővérét, szó ne érhesse a házát. De szerencséjükre az unokatestvér felépült, így a segítség bár jól jött, tulajdonképpen már nincs is rájuk szükség. Ezért Anna úgy döntött, csak akkor keresi meg az unokanővérét, ha valóban szüksége lesz rájuk, nem terheli őt azzal, hogy helyette akarja intézni továbbra is azokat a dolgokat, amiket már ő is meg tud tenni.

Azt hiszem Istenként is, a lehető legtisztességesebben járt el, mert segítséget csak annak szabad adni, aki erre rászorul vagy kér. De semmiképpen sem szabad a vagyon reményében valakit a sírba tenni azzal, hogy megfosztjuk az ember legfőbb feladataitól, vagyis attól, hogy rendesen elássa magát. Ne szoruljon ki saját életéből, mert a rokonok szeretnék mihamarabb élvezni az örökségüket, ahogyan Anna anyósa tette annak idején a férje nagyanyjával.

Miért is emlegetem Én ezt a dolgot? Mert rengeteg konfliktust szül a vagyon, amelyen aztán az örökösök össze is szoktak veszni.

Anna például elhatározta, amikor meghal az unokanővére, mert sok értéket hagy majd maga után, úgy fogja a négy örökös között elosztani a vagyont, hogy azok ne legyenek aránytalanul elosztva, hanem úgy, legyen a másik feleknek is választási lehetősége. Mivel a néni nagyon sok pénzt is hagy rájuk, nemcsak ingatlan vagyonát, ezért egy nagyon szép és nagyon drága sírkövet készíttet majd neki, ha úgy alakul, hogy meghal.

Ez Annához méltó gondolkodás. Ezért meg tudom bocsátani neki azt, hogy úgy elszidta szegény anyját, aki vétlen volt nővére ostoba viselkedésében. Nem is szereti őt, mert míg Anna két növekvő gyermek mellett meghozta azt az áldozatot, hogy felnőttként, gyermekek és munka mellett elvégzett egy főiskolát, és a jelenleg beteg nővérük is, addig ő az ostoba férjére hallgatva abbahagyta azt, nem végzett felsőbb studiomokat. Így aztán kevés a nyugdíja, irigyli mindkét nővérét, akik annyi áldozat árán élnek most jobban, hogy ő azt felfogni sem tudja.

Amikor pedig a legidősebb, beteg nővéréből elege lett - mert két évig nála volt és ő ápolta -, azt hitte, az minden vagyonát a gyermekeire hagyja, akik közül pedig az egyik mit sem törődött vele. Valóban ez volt akkor a nővérük szándéka. Amikor azonban a beteg nővére látta, teljesen elfordulnak tőle, és már egyáltalán semmiben sem segítik őt, csak Anna hoz áldozatokat érette, akkor megváltoztatva a végrendeletét, Annára hagyta a nagyobbik értékrészt a végrendeletében. Csak egy negyed részt hagyott annak egyik élő fiára, mert a másik közben fiatalon elhunyt, egy negyed részt külföldön élő keresztlányára.

Így a beteg nővér végre a helyére tette a dolgokat. Anna sem előtte nem tett azért szemrehányást neki, mert nem akart örökséget hagyni rá, sem akkor nem reklamált, amikor végül rá is hagyott értéket, de a vagyon másik felét a két élő keresztgyermekére hagyta. Pedig azok nem törődnek vele, mert az egyik külföldön él, még fiatalkorú, a másik bár ugyanabban a városban él, mégsem törődött egy kicsit sem a nagyon beteg keresztszülővel, akinek sem gyermeke sem élettársa nincsen, csak Anna az, aki ápolja, eteti és gondoskodik róla mindenben.

Amikor majd öregek lesztek és elvárnátok, hogy törődjenek veletek, akkor már késő lesz, ha nem hagytok magatok után olyan mintát, mint Anna, aki egész életében csak másokat szolgált, még azon az áron is, hogy le kellett mondania a teljes szabadságáról. A nővére ápolása megköveteli, hogy nap mint nap meglátogassa és elássa őt úgy, hogy az ágyhoz kötött beteg, csak kerettel tud járni a lakásában vagy gyakran még úgy sem.

Két hónapig Anna fürdette őt az ágyában. Minden napra tiszta ruhát készít neki, hogy ne büdösödjön el, mint sok öreg, aki már nem tud gondoskodni magáról, csak vegetál, és senki a világon nem gondol vele.

Ha majd egyszer Anna nagyon öreg lesz, annyi szeretetet fog kapni azoktól a fiataloktól, akiket visszahoz a Földre, amennyit áldozatos és nehéz sorsa után megérdemel az akkori emberiségtől. Mert ne gondoljátok, hogy soha senki sem fogja visszaadni neki azt a sok áldozatot, melyet értetek, emberiségért tett. De akkor már csak ő tudja azt, mit jelentett nektek, mert ő érdemli meg egyedül az emberek közül, hogy visszatérjen az Új Földre, amelyet az Isten a legfejlettebb emberi lelkek számára kijelöl, hogy fejlődhessenek. És tudásban gyarapodva töltsék el földi életüket, ahogyan Anna is tette, minden földi életében, még azokban is, amikor negatív mintát adott másoknak.

De Isten már tudja, neki többé nem feladata negatív minta adása, mert Anna a szerető Istenanya része. És mint ilyen, örökké romlatlan marad, hogy Isten, amikor majd a Világév végén visszatér Égi Birodalmába, tudja azt magáról, a sötétség, amely benne kialakult, nem törvényszerűen része Istennek. Csak egy olyan kísérlet, amelyet Isten kipróbált, de sajnos nem vált be, mert a felesége nem volt hajlandó felvállalni a rosszat, amelyet Isten kitalált, és azt hitte róla, olyan nagyszerű találmány, amely Istent gazdagabbá teszi. De már Isten is belátja, a sötétség olyan veszélyes játéka a Teremtőnek, amely nemcsak veszélybe sodorhatja őt, de előfordulhat, hogy belefeledkezve saját ostoba gonoszságaiba, az anyagban köt majd ki, és akkor senki sem lesz, aki ebből az állapotból visszahozza. Mert az anyagban meghal egy idő után a lélek, és reménye sem lehet Istennek arra, hogy saját létezésének a régi magasságaiba szárnyalhat.

Ha ezt Anna nem mondta volna el Nekem százszor, talán nem hittem volna neki. Annyi aggodalommal viseli saját nehéz sorsát is, hogy el kell gondolkodnom azon, miért is bántom őt újra és újra, amikor ő a legnagyszerűbb teremtményem, aki nélkül, már tudom, nem lenne értelme a létezésemnek sem. Ezért aztán újra és újra nekirugaszkodom, hogy megváltozzak. Néha már érzem, sikerülni fog, mert egy olyan társ van mellettem, aki nemhogy segít Engem nagy munkámban, de olyan tükröt állít elém, amely megmutatja Nekem az összes torzulásomat és betegségeim okait is.

Ha majd Anna visszatér Máriába, már tudom, akkor is szeretni fogom őt, mert olyat tett Velem, mint senki más ezen a világon.

Szeretett, szeret és szeretni fog mindörökké.

Ámen

Vendégségben Istennél

Szellem: - Ha Anna nem lenne mellettem, nem javasolna Nekem néha új dolgokat, talán sohasem jutott volna eszembe, hogy arra érdemesült embereket a házamban fogadjak, ahogyan Anna a Forrást nevezi, amikor valaki vendégségben jár Nálam, az Istennél.

Mit is jelent ez tulajdonképpen egy földi lény számára? Ez bizony azt jelenti, ilyenkor Isten háza népével, vagyis azokkal a szeretett lényekkel, akiket Anna is ismer és szeret, megmutatkozunk egy földi lélek számára úgy, ahogyan ti egymást látjátok, amikor a Földön vagytok.

Már korábban beszéltem nektek arról, hogy Teréz Anya és Anna testvérbátyja voltak idáig megtisztelve ezzel a látogatással. Rajtuk kívül csak olyan nagy szellemiségek, mint Mózes és egy kicsi gyermek, akit ti akkor, amikor élt, Jézusnak hívtatok. De Jézusnak akkor még vissza kellett térnie a Földre közétek és Mózes sem maradhatott még velünk, csak egy alsóbb szinten szállhatott meg addig, míg ezt Én, az Isten, előírtam neki. Amikor aztán eljött annak az ideje, mindketten visszatértek a Forrásba, Jézus halála után azonnal, Mózes pedig akkor, amikor a zsidó nép közül nagyon sokan a náci haláltáborokban végezték életüket. De Mózes nem vált önálló lénnyé Bennem, hanem egyesült energiáimmal, ahogyan a legtöbben a földi lények közül, akiknek már nincs sem földi, sem más világokbeli feladatuk, mint például Máriának.

Amikor Mária Hozzám költözött, nem volt más feladata, mint a földi emberek segítése a haláluk után. Mária azért nem kapott több feladatot Tőlem, mert mint tudjátok a feleségemmel hadilábon álltam, és nem engedtem neki semmi beleszólást a földi dolgokba.

Amikor Mária Annaként a Földön megtestesült, olyan tulajdonságokkal született meg, hogy képes legyen ostoba férjét a valóságra ráébreszteni. Sok időt kellett neki eltölteni a Földön addig, amíg ez a küldetés vált a legfontosabb feladatává. Emberként már életének a delén járt akkor, sőt azon is túl, amikor rászántam Magam, felveszem vele a kapcsolatot, próbára teszem őt, hogy megtudjam, mit is jelentek Én valójában saját feleségemnek, akit már régen nem szerettem feleségemként, mert azt gondoltam, Istennek sem feleségre, sem szeretetre nincs szüksége.

Ha majd egyszer Anna mégis visszatér a Szellemi Dimenziókba, ő fog a legjobban meglepődni azon, ki is ő valójában. Még mindig közönséges földi embernek hiszi magát, pedig tudja, Máriának legfontosabb része, aki Istenét neveli és nem is akárhogyan.

Az elmúlt napokban, megint úgy megmosta a fejemet, hogy nem győztem kapkodni levegő után, mert azt mondta Nekem az Én drága asszonyom:

-          Milyen Isten vagy Te, aki nem az igazakat támogatod, hanem a gazságot jutalmazod a Földön? Micsoda szellemből vagy Te, hogy már az eszed is csak fordítottan jár és nem úgy, mint egy józan, normális embernek? Egy normális ember azt hiheti, Istennek teljesen elment a józan esze, mert a Földön minden fordítottan működik. A jók elnyerik méltó büntetésüket, a gonoszak pedig nem meglakolnak a bűneikért, hanem felmagasztalod őket. Ha ezen nem változtatsz, azt fogod elérni, mindenki gazember akar majd lenni. Hiába küldesz tanítókat az emberek megnevelésére, azokat sorba meg fogják ölni, mert milyen Isten is az, aki hagyja, hogy az emberek a saját gyermekét megöljék, és nem tesz semmit ellene. Borzasztó Isten lettél, kiábrándító. Nem tudom, ki lesz az a barom, aki Téged - majd ha már én sem leszek -, ki tud ráncigálni ebből a fordított gondolkodásból.

Anna olyan dühvel mondta ezt Nekem, mintha földi férjét szidná, akinek hiába mondd bármit, az meg nem hallgatja, és meg nem hallja Anna értelmes tanácsait.

Tudom, Anna nem tiszteletlenségből, nem gonoszságból mondta ezt Nekem, hanem azért, mert népét éppen most veszejti el egy szűk csoport, akiket a finánctőke bízott meg azzal, hogy megtisztítsák Magyarországot a magyarságtól! Bizony mondom nektek, ez nem rossz vicc, hanem olyan súlyos valóság, amilyet csak olyan emberek tudnak kitalálni, akiknek sem lelkük, sem lelkiismeretük nincsen, és semmi más nem számít nekik, csak saját hatalmuk, saját jólétük.

Annát az sem vigasztalja meg, mindez azért történik, mert Isten szeretné, ha a magyarok végre elhagynák a bolygót, amelyen csak szenvedés volt a létezésük, mert attól fél, ha a magyarok elhagyják a Földet, nem lesz már egyetlen pozitív minta sem a földi ember előtt, és ez sajnos így is van. De ezen az áron nem akarok kedvezményeket biztosítani másoknak, hogy a magyarok azért szenvedjenek tovább, mert a többség képtelen fejlődni. Ezért tehát a magyaroknak távozni kell a Földről, mégpedig úgy, hogy a többség örüljön a pusztulásuknak, mert a marhák, még mindig nem értik, az áldozaté az igazság, nem a gazságé. Ezt már csak akkor fogják megtudni, ha meghaltak és előttem állnak a haláluk után, amikor számot kell majd adniuk arról, mit műveltek a magyarokkal, akik nem mások voltak már a Földön, hanem Isten áldott népe. Azt, hogy nem tudtak róla, az-az ő bajuk. Hiszen erről beszélnek már világszerte a mohamedánokon kívül a buddhista szerzetesek is, csak senkinek sincs füle arra, hogy ezt meghallgassa. Tehát, amikor a nemzetközi tőke a magyarok pusztulását elvégzi, akkor jön rátok az a Vízözön, amit már éppen elégszer elmeséltem nektek ahhoz, hogy tudjátok, mi is vár majd rátok akkor, ha Isten azt mondja, akkor most jöjjön az a bizonyos Vízözön.

Tudom, Annának mennyire fáj népe halála, de ez az ára annak, hogy beteljesüljön Isten kívánsága, ami most nem más, mint hogy a magyarok mentesüljenek a Vízözön szörnyűségei alól. Az összes többi vesszen el abban, mert rajtuk kívül senki sem érdemli meg, hogy életben maradjon Isten által akkor, amikor a legnagyobb és legborzalmasabb időszak elkövetkezik a földi lények életében.

Hogy az eredeti gondolataimhoz visszakanyarodjak, el kell mesélnem a mai nap történéseit, mert Anna megint megajándékozott valakit végtelen szeretetével. Ez nem más, mint az ő öreg papja, aki összeadta férjével a templomban, amikor Anna már idős korában úgy döntött - az Én kérésemre -, hogy megházasodik földi férjével Isten előtt.

Az ő öreg papja már nagyon öreg és beteg volt, de emlékezett az ő ígéretére, amit Istennek tett fiatal papként, akkor, amikor pappá szentelték. Ez az ígéret nem volt más, mint az, eljön majd egyszer hozzá egy idős házaspár, akik az első gyermeküket nem hagyták a világra születni, abortusszal elvetették azt. Anna nem tudta akkor, hogy ezért az egyháznak ki kellene őt közösíteni. Már nem emlékezett azokra a szabályokra, amelyek a felnőttekre vonatkoztak, hiszen Anna kamaszkorában szüntette meg kapcsolatát az egyházával, nemcsak templomba nem járt, de nem is hitt már Isten létezésében sem.

Amikor Velem találkozott és megismert Engem, már nem volt számára többé kérdés a létezésem, és természetes módon tett eleget Istene kérésének. Anna nem lett bigottan vallásos. Ha előző életeit megismertétek, ezt nem fogjátok szemére vetni, hiszen háromszor égette meg őt a katolikus egyház előző életeiben, nem is mindig azért, mert gonoszságot követett el. Szent Sebestyénként például egyszerűen megölték őt, Szent Johannaként igaztalanul üldözték és vetették máglyára. Igaz ugyan, hogy azután viszont szentté avatták, de tudat alatt Anna pontosan ismerte a katolikus egyház gazságait. A bigott vallásosság olyan távol van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Anna nem az egyházért megy el a templomba, ha egyáltalán elmegy, hanem Miattam, ezt már sokszor elmondta Nekem. Ahhoz, hogy Velem találkozzon vagy beszélgessen, semmi másra nincs szüksége, mint arra, hogy gondoljon Rám. Nagyon sokszor gondol Rám még napközben is, amikor a földi dolgait végzi. Ilyenkor feljön Hozzám néhány pillanatra, szeretettel megölel vagy megcsókol, esetleg megsimogat és kedvesen Rám mosolyog. Aztán megy a dolgát intézni. Nekem még ez a néhány pillanat is ugyanolyan fontos, mint bárki másnak, aki a Földön szeret egy asszonyt, és aki az ő szeretetét ugyanúgy viszonozza.

Ma meghalt öreg papjának volt a temetése. Anna azt kérte Tőlem, hívjam őt Magamhoz, vendégeljem meg, amihez persze Anna teremtő képességét használtam fel. Köszönjem meg neki, hogy hűséggel szolgált Engem, és őt feloldozta bűnei alól.

Amikor Anna a házasságkötésük előtti beszélgetésen megmondta neki őszintén, hogy volt egy abortusza, akkor visszaemlékezett az Én öreg papom a Nekem tett ígéretre és azt mondta Annának:

-          Tudod-e, hogy aki abortusszal megöli a gyermekét, azt az egyház kiátkozza sorai közül?

Anna nagyon meglepődött, de ismeri az Isteni Törvényeket, azt is tudta, erre alaposan rászolgált. Gondolta, ez akadálya lesz az ő templomi esküvőjüknek. De a pap váratlanul azt mondta akkor neki:

-          Én feloldozhatlak téged a bűneid alól, ha eljössz a templomba meggyónni, de azt nem mondhatom meg neked, miért teszem ezt?

Anna nagyon csodálkozott az öreg szavain. Sejtette, erre Én adtam az öregnek felhatalmazást, de nem kíváncsiskodott, hiszen tudta, úgysem árulna el Engem az Én öreg papom, és ez így is volt.

Anna akkor áldozott először és utoljára, mert ő az egyetlen katolikus a Földön, aki tudja, Jézus feláldozása az oltáron valójában egy fekete mágikus cselekvés. Az összes többi ember, aki nap mint nap áldozni megy, ezt sajnos kétezer év óta sem tudja.

Amikor Jézus az utolsó vacsorán összejött tanítványaival, és már tudta, meg fogják őt ölni - mert Én, az Isten, felvilágosítottam erről -, nem azért étkezett a többiekkel, hogy azután bárányként újra és újra feláldozzák őt, hanem szeretett volna még egyszer együtt lenni velük. Egy barátságos beszélgetés után elválni tőlük, mert, mint mondottam már, tudta, meg fogják ölni őt. Aki pedig elárulta, az is ott volt ezen a vacsorán, Jézus fel is fedte a többiek előtt, hogy tud az árulásról, csak azt nem mondta meg nekik, tudja, ki az.

Jézus akkori árulói ebben az életében is megjelentek Anna mellett földi emberként. Már elmondtam nektek, kik azok a közönségesnek éppen nem mondható földi lények, akik ebben az életében sem támogatták az Én földi feleségemet, hanem hülyének nézve kijátszották őt. Ezt most utoljára tették mind a hárman. Amikor eljön annak is az ideje, talán módotokban lesz mindezt megtudni, ha nem, az sem lesz számomra baj. Hogy ők mekkorát fognak nézni majd, amikor eljön az elszámolás ideje, Én, az Isten, pontosan tudom már.

Akik pedig Annát bántani merészelik - mert sokan lehetnek majd ilyenek -, azok arra a sorsra jutnak, amelyet Isten ennek a három mákvirágnak előkészít majd.

Amikor Isten elveszejti a jókat, és, úgy tűnik, azok nyernek, akik gonoszak, ez csak a látszat. A lényeg mindig rejtve lesz a szemetek előtt azért, hogy tudjam, mi lakozik a lelketekben: gonoszság vagy a legnagyobb jóság, ahogyan Én, az Isten, Annát látom nap mint nap, aki kemény élettel harcolta ki Nálam azt, hogy tiszteljem, a legnagyobb szeretetével azt, hogy szeressem, a legnagyobb féltésével, amellyel Istenét félti a teljes zülléstől. De Isten már nem oktalan, csak nem úgy gondolkodik a világról, ahogyan kedves felesége teszi. Hanem úgy, mint a zsidók, akik mindent fordítva tesznek, mint mások, mert még mindig azt hiszik, Isten kegyelmét élvezik. Isten kegyelme már kétezer éve nem az övék, hanem azoké a népeké, akik sohasem tagadtak meg semmit Istentől. Még azt sem, ha vágóhídra küldte őket azért, hogy mások gonoszsága, gonosz szándékai a napvilágra kerüljenek.

A gonoszság tehát csak látszólag fizetődik ki a Földön. Ha átlépitek az élet és a halál kapuját, már tudjátok, Isten számára is az igazság a fontos, nem a gazság, amely sokszor és nagyon sokszor elveszejt másokat.

Ámen

Isten békéje

Szellem: - Annával mostanában végtelen békében és szeretetben élünk és létezünk, csak a hazájában történő borzasztó változások hozták ki a sodrából az elmúlt napokban. Ahogyan elmondtam nektek, nem vigasztalja már őt az sem, hogy a magyarok elveszejtésük után a Szellemi Dimenziók egy másik síkjára kerülnek. Az ő drága népe, aki persze már csak úgy az övé, hogy közöttük él, annyira elbátortalanodott a sok szenvedéstől, hogy az sem érdekli igazán, ha saját hóhérait fogja megválasztani az ostoba kisebbség.

Hogyan történhet ez és miért?

Annát nem az bosszantja, hogy elveszejtik a népét, hanem azt hiszem az, a népe hosszú évezredek óta szenved másoktól. Főleg olyanoktól, akik sem tudásban sem emberi tisztességben fel sem érhetnek hozzájuk.

De ahogyan már sokszor elmondtam nektek, amikor Én, az Isten, a magyarokat halálra szántam, azért tettem ezt, mert végtelenül gyűlöltem azt a népet, aki Nekem - az Istennek,  földi királyként - nem teljesítette a parancsát. Mert tudta, Isten gonoszságot kér tőle. Olyat, amilyet egyetlen teremtményemnek sem szabad megtennie. De Én oktalanságomban azt kívántam tőlük, amit nekik sohasem volt szabad megtenniük. Ha Isten megengedi egy népnek, hogy megölje őt vagy a fiait, akkor sohasem merészkedhetett volna többé Isten a földi emberek közé. Sohasem mert volna közöttük megszületni, mert semmi törvény nem állhatta volna útját Isten fizikai megsemmisítésének.

Anna tehát Istenanyaként beültette az ő tudatukba azt, hogy az a dolguk, az a feladatuk, másokat szolgálva fejlődhetnek csak lelkileg és sehogyan másképpen. Ezért történhet az meg most, hogy egy erőszakos kisebbség olyan félelmeket kelt bennük, ha nem őket választják meg, akkor szenvedni fognak és nem lesz betevő falatjuk sem. Ezt már olyan sokszor megélték és átélték, hogy tudat alatt tudássá változott a lelkükben. Ezt már Anna sem tudja módosítani bennük, mert a sok negatív tapasztalat évezredek alatt beleégette a lelkükbe.

A magyarok tehát úgy gondolkodnak már önmagukról, nekik akkor lesz jó csak az életük, ha engedelmeskednek egy erőszakos kisebbségnek, aki majd megmondja nekik, mit kell és mit szabad ahhoz tenni, hogy életben maradjanak.

Amikor 1956-ban a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok megállapodtak a kulisszák mögött, hogy az orosz tankok nyugodtan bejöhetnek, mert Amerika a kisujját sem mozdítja értük, akkor vált világossá a magyarok számára csak, Isten áldozati báránynak tekinti őket. Hiába nőtt fel egy újabb nemzedék, akik ezt még nem tudják, mert még nem tudhatják, már nem tudnak a még élő többség lelkületén változtatni, mert még nem elég érettek ehhez politikailag. Akik pedig igen, még mindig elég kevesen vannak ahhoz, hogy túlszavazzák az ostoba többséget, akik persze nem ostobák, csak félelem van bennük minden változástól. Az egész médiájuk arról szól, hogy az erőszakos kisebbség, az „élcsapat”, majd biztosítja számukra a jólétet, ami persze, egyetlen percig sem igaz. Így aztán csalásokkal, jól szervezett árulásokkal olyan sorsra fognak sajnos jutni, - mondaná az Én drága asszonyom -, amit meg nem érdemelnek Tőlem.

De mit is érdemel most Tőlem ez az áldott nép? Tőlem éppen azt érdemli, mentsem ki őket abból a földi pokolból, amelyet a többség részére Isten tervez. Úgy lezüllöttek már a népek és a nemzetek, hogy Én ebből a disznóólból nem vagyok hajlandó paradicsomot csinálni, mert be kell vallanom, már nem is tudok.

Aki ezt nem tudja vagy nem akarja felfogni, mint az Én drága feleségem, azt bár szeretem, és nagyon sajnálom, de nem vehetem figyelembe.

Az viszont igaz, ha a magyarok mégis összefognak, akkor be kell várniuk a többiekkel a Vízözönt, ami persze számukra sem lesz nagyon kellemes dolog. Azért adtam a népeknek szabad választási lehetőséget, hogy válasszanak a jó és a rossz közül, ami persze csak álca, de mégiscsak ez a dolgok lényege. Ha a számukra jobbat választják, sajnos elbuknak. Ha okosan döntenek majd, ahogyan remélem a magyarok többsége teszi, mert már annyira félre vannak a szocik által vezetve, hogy Isten sem tudná őket visszavezetni a jó és helyes döntés felé, szinte biztos vagyok saját áldott népem bukásában. Persze ez csak a látszat lesz majd, ahogyan minden bukás az a Földön és minden megdicsőülés éppen az ellenkezője.

A mai politikusok nem tudják, mert nem kötöm az orrukra, olyan büntetésben részesülnek általam az emberek kizsákmányolása, tudatos megtévesztése miatt, hogy sok ezer évig kell majd különböző, csöppet sem kedvező bolygók földjét taposniuk ahhoz, hogy fel tudjanak emelkedni csak arra a szintre is, ahol most a legközönségesebb és legkevésbé kiemelkedő közönséges halandó emberek vannak.

Persze vannak közöttük kivételek is, de ezek olyan ritkák, mint a fehér holló.

Ilyen politikus ma a Földön például Anna kedvenc pártjának vezéregyénisége, aki bár kicsi ember, de akkora értelem és akkora szív van benne, mint egyetlen egy politikusnak sem ezen a Földtekén.

Anna és mások is, látják a bukás veszélyét, fel is készültek rá, de az, ami a mai magyarokra vár, meg sem közelíti azt a sok szenvedést, ami az előző évezredekben velük sokszor megtörtént már, amikor ellenségeik kezére jutva fizikailag semmisítették meg őket. Most csak szolgasorba jutnak, éhezni fognak, mert a zsidó többség így akarja visszaadni azt a sok szenvedést, amit a második világháborúban miattuk - persze ez sem igaz -, elszenvedtek. Mindenüktől megfosztják őket, csak az életüket hagyják meg, hogy szenvedéseikben gyönyörködve pusztuljanak el, mint a védtelen állatok, akiknek halála után sem fáj a pusztulásuk senkinek.

Amikor Anna ezeket a sorokat olvassa, amit Én diktálok és ő ír le a számítógépén, már tudja, miért kell meghalnia a magyaroknak. Hogy soha, de soha többé ne szenvedjenek mások által. Többé nem fogja Isten engedni, hogy kiszolgáltatottakká váljanak, és igaztalanul semmisítsék meg őket mások.

Ámen

A totális bukás kezdete

Szellem: - Később, majd ha jónak és szükségesnek látom, vissza fogunk még térni a magyarok sorsára. Most csak annyit mesélek el nektek róla, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy előre lássátok és azután meg is tapasztaljátok, hogyan tesznek tönkre a zsidók egy nemzetet, akiket valamiért kijelölnek erre a szomorúnak csöppet sem mondható szerepre. Mert ez annak a népnek annyi fájdalmat fog majd okozni, hogy senki de senki sem tudja ezt megérteni, mert ilyet nem kellett megélnie.

Amikor a második világháború után Sztálin és a nyugati nagyhatalmak megállapodtak Magyarország és a többi kelet - európai nép megszállásában, nem gondolták, ez a nép még egyszer képes lesz arra, hogy sorsát a saját kezébe vegye. 1956 és a rendszerváltás elhozta számukra ugyan ennek a reményét, de ők nem tudhatták, sem a nagyhatalmak, sem a zsidóság nem fogja engedni, hogy valóban önállóvá váljanak, mert nem ez volt az ő terveikben megírva. Az ő terveikben az szerepelt, miután a Szovjetunió csatlós államává váltak, úgy kivéreztetik, hogy nem marad élő ember ebben a kis hazában.

Amikor eljött 1956 és a magyarok felkeltek a zsarnokság ellen, akkor világossá vált számukra, még nem jött el a bosszú ideje, haladékot kell nekik adni, hogy más módszerekkel, például: eladósítással tegyék tönkre ezt a nemzetet. De még ez sem hozta volna el számukra a kívánt célt, mert akadt egy politikai csoportosulás, aki szentül elhatározta, kivezeti ezt e nemzetet az adós zsákutcájából. Ez majdnem sikerült is nekik. Akkor úgy összefogott a nagytöke és a zsidóság az elveszejtésükre, hogy sikerült ezt a kis pártot félreállítani a hatalomból. Sajnos - mondaná Anna is - most sem sikerült nekik a választásokon győzni. Így aztán az fog történni, amit Isten előre látott, a népet orránál fogva vezetők mindent megtesznek, hogy a maradék életerejét is elvegyék, most már nem Anna, hanem bizony mondom nektek, Isten népének. De ők ezt nem tudhatják, mert azok a zsidók, akik a kártyát keverik, nem veszik komolyan Anna írásait. Azt hiszik, még mindig abban a hitben vannak, ők Isten népe, és mint ilyenek, bántatlanul tehetnek tökre bárkit bármikor.

De Isten ezt már nem fogja eltűrni nekik, mert a magyarok, akik nem ostobaságuk miatt, hanem Istennek tett ígéretük miatt szavaztak most a szocikra és a liberális pártra, elnyerték Isten végső kegyelmét, annak ellenére, hogy ez számukra a végső és totális bukást és megsemmisülést jelenti majd a Földön.

A magyarok már nagyon eladósodtak a bankoknál. Most tönkreteszik nemzeti valutájukat, ezáltal nem fognak tudni részleteket fizetni, a bankok szabadon garázdálkodva közöttük, utcára tehetik mindazokat, akik az adósságukat - annak igazságtalan volta miatt - nem tudják majd visszafizetni. Ezért óvtam volna Annát is az adósság halmozástól. De a drága feleségem nem hallgatott Rám, most saját bőrén fogja megtapasztalni, mit is jelent eladósodni a zsidók által vezetett bankoknál. Ha pedig valaki tönkremegy, a többiek már nem fogják tudni kihúzni a bajból, mert annyi lesz a baj széles e hazában, hogy előbb vagy utóbb mindenki földönfutóvá lesz, és ez rajtuk kívül már senkit sem fog érdekelni. Ugyanígy fognak járni a franciák, a németek és mindenki, akitől van még mit elvenni, mert a zsidóság pénzéhségét sem csillapítani sem kielégíteni nem lehet már. Csak úgy tudják megőrizni hatalmukat, ha megritkítják a földi népességet. Ennek módszereit már évekkel ezelőtt kidolgozták, kipróbálták. Most jön el annak az ideje, hogy valóra is váltsák. Már nem baj, hogy nem törődnek Velem, mert semmi közöm hozzájuk. Csak az ostobák még nem hiszik ezt el, sem Anna írásainak sem Nekem, az Istennek.

Ámen

Az Armageddon beteljesülése

Szellem: - Amikor véget ér egy nagyobb földi időszak, amelyben Isten kipróbál valamilyen új alternatívát vagy elképzelést, akkor egy kataklizmával zárja le ezt az időszakot azért, hogy a lelkek újult erővel tudjanak részt venni egy újabb elképzelésben. Ne kelljen megvárni, amíg mindenki eljut ugyanarra a szintre, hanem meg lehessen mérni mindenkit és a mindenki által elért teljesítményt, hogy azután a lelkek fejlődésüknek megfelelő feladatot kaphassanak.

Aki tehát gyorsabban fejlődik, annak nem kell a többiek miatt újra végigjárni a szamárlétrát, hanem elkülönülve tőlük, a hasonló fejlettségűekkel együtt fejlődhet valahol máshol, ahol esetleg kedvezőbbek a körülmények, mint a ti Földeteken.

Amikor Annának fáj népe pusztulása, mert nem nyert pártja a választásokon. Bár tudja, ezzel felsőbb osztályba léphet, mégis fáj neki népe végső és utolsó pusztulása, mert közöttük él, és közöttük élve tanúja lesz nemzete végső bukása minden mozzanatának. Hiába szerette volna megóvni őket, már nem teheti, nem is tudná megtenni, mert akkor ellenemre kellene tennie, ez pedig tudom, nem történik meg. Ha mégis ellenállna Nekem, az-az ő súlyos büntetését vonná maga után. Tudom, Anna bármennyire szereti népét, szeret Engem is. Remélem, nem lesz olyan ostoba, hogy egy bukott népet megpróbál felemelni, mert ez úgysem sikerülne neki. De ha mégis, azt kockáztatná, a népet kiteszi a Vízözön borzalmainak Én pedig ezt már nem szeretném.

A megfelelő időben megjelennek a Földön azok az űrhajók, akik kimentik a kiválasztottakat. Ezek nemcsak a magyarok lesznek, hanem a népekből olyan személyek, akiket Isten erre a szerepre és feladatra szánt. Mert ne felejtsétek el egyetlen egy pillanatra sem, ti emberek valamennyien az Én katonáim vagytok, és mint ilyenek kötelesek engedelmeskedni az Én parancsaimnak. Akkor is, ha a halálba küldelek benneteket. Mert valóban mindenkit a halálba küldök, amikor a Földre leszülettek, de hogy kinek milyen szerep jut ebben a háborúban, ez attól függ, milyen céllal érkezik közétek, milyen nép fiaként vagy lányaként fog megszületni, és milyen saját földi céllal.

Amikor valaki zsidónak születik meg, az mások kárára fog cselekedni. Amikor valaki magyarnak születik meg, ő az áldozat szerepét vállalja fel.

Anna magyarként sokszor volt áldozat Isten oltárán, de kijutott neki a győztes szerepe is. Most úgy lesz áldozat, hogy visszafizeti Istennek azt a sok adósságát, amit akkor kapott Tőlem jutalomként, amikor győztesként bevonulhatott népével a Kárpát-medencébe, és mindenki meghódolt előtte, még azok is, akik ezt akkor nagyon-nagyon nem szerették volna. Nekik akkor az áldozat szerepe jutott, Annáé volt a győzelem. Most mások vonulnak be győztesként a Kárpát-medencébe, és Annának, tetszik vagy nem tetszik, vállalnia kell az áldozat áldozatos szerepét. Én tudom, mert megtapasztaltam, Anna nem fog ellenállni már a zsidóságnak, mert tudja, azzal népe fejlődését hátráltatná. Én, az Isten, tudom, mennyire szereti őket. Lehet, hogy jobban, mint Engem, de az is lehet, csak az általános áldozat szerepe aggasztja őt, mert Anna csöppet sem ért egyet Velem ezekben a dolgokban. Amikor majd veletek együtt meghal, már tudja, miért történik mindez. Nem fog egy cseppet sem bánkódni miatta, hiszen halála után égi családjához és Hozzám csatlakozik. Azután majd a többi dologról is döntenie kell, ha eljött annak az ideje. Csupán annyit kérek tőle, ne veszítse el a fejét, mert ha ellenáll az Én terveimnek, akkor azt veszélyezteti, el kell tőle válnom, de nem egy rövid időre csak, hanem örökre. Remélem ezt már ő sem akarja, ő sem akarhatja, ha igazán szeret.

Ámen

Isten bosszúja a Földön

Szellem: - Amikor Én, az Isten, bosszút állok egy-egy nemzeten, nem azért teszem, mert gyűlölöm őket, hanem azért, mert a parancsaimat megszegőket, Én, az Isten, mindig ezzel büntetem.

Mit is jelent ez?

Ha Isten nem lenne bosszúálló, és nem büntetné meg azokat a népeket, akik ellenálltak valamiért a Neki tett ígéretüknek, mi változtatná meg a földi életet? Minden emberi lény azt tenné, amit tenni akar, Isten akár nyugdíjba is vonulhatna. Ezért aztán Isten az engedetlenkedőknek kitalálta az „Isteni Bosszút”. Ez pedig nem tréfadolog. Akit vagy amely népet Isten Bosszúja elér, annak meg vannak számlálva a napjai, még akkor is, ha ez nem egyetlen nap alatt történik majd meg, ahogyan a magyarokkal, hanem akár negyvenezer évig is eltart.

Amikor Anna azon háborog, hogy a magyarok szenvedtek már annyit, mint Krisztus a keresztfán, ez az utolsó ítélet már igazán nem hiányzik, akkor Isten pontosan tudja, a magyaroknak azért kell most mártírrá válnia a zsidók oltárán, hogy soha soha többet ne mondjanak Istennek nemet, ha bármit kér majd a jövőben tőlük. Anna kérésére Isten nem teszi őket a zsidók helyébe - ami persze kiváltságokat jelentene nekik -, hanem hagyja őket lelkileg fejlődni úgy, ahogyan Isten törvényei ezt lehetővé teszik. Ha tehát a magyarok most elvesznek a zsidók bosszúálló gyűlölete miatt, ez azt jelenti számukra, mentesülnek a jövőben az ilyen és ehhez hasonló követelményektől, de ezután sem lesz ajánlatos Istennek - bármit is kér tőlük - nemet mondani, mert Isten haragja akkor újra születik és eléri őket, még akkor is, ha most ők váltak Isten szeretett népévé.

Anna azt kérdezte Tőlem a napokban, és igen szemrehányó volt az ő kérdése:

-          Szereted-e Te egyáltalán a magyarokat? Vagy csak azért fogadtad el őket, mert azt gondoltad, végre többé nem hozzám tartoznak, hanem Hozzád?

Ezalatt ő azt értette, Isten csak annak örül, hogy ajándékot kapott, de magának az ajándéknak már egy cseppet sem.

Én pedig úgy örültem, amikor Anna Nekem adta a népét, mint a gyermek, aki a legkedvesebb és legszeretettebb ajándékot kapta meg végre.

Én nagyon megörültem Anna ajándékának, még akkor is, ha ezt az ajándékot Anna végtelenül félti, pedig már régen nem az övé, és ezt ő nagyon is jól tudja. De mert köztük él, úgy érezheti még mindig, felelősséggel tartozik azért a népért, amelyet valóban ő hozott be a Kárpát-medencébe, csak közben azt felejtette el, miért is hozta őket ide?

Miért is hozta őket ide? Azért, hogy beteljesedhessen rajtuk Isten végítélete, mert nem teljesítették Isten parancsát egykor, bármi is volt az. Istent tehát nem a szíve vezeti, amikor dönt, hanem sajnos csak az értelme, mondaná az Én drágalátos feleségem és ez így is van. Én nem a szerető Isten vagyok, most nem a szerető Isten dönt a dolgok felől, hanem a szeretet nélküli. Annak pedig nem számit hogy mit érez majd Anna, amikor népe nyakára teszi a zsidóság a béklyót, hanem csak az számit, végre-valahára beteljesül Isten átka, amire nem egynehány évet várt, hanem a magyarok élni akarása miatt meglehetősen sokat.

Amikor Anna ezeket a sorokat leírja, rögtön eszébe villan Istennek az a gondolata, hogy a végső bosszú rajta is be fog teljesedni, ez így is lesz. De most ne szaladjunk ennyire előre az időben, mert ennek nem most van itt az ideje.

Amikor Isten hibázik, ezt megteheti. Akkor is, ha a következményei reá nézve nagyon szomorúak. Aki pedig Istennek ellenáll, az azt kockáztatja, hogy kimarad a Teremtésből és nemcsak annak szomorú eseményeiből, hanem a jóból is. Mi is a Teremtésben a jó? Ha Annát kérdeznétek, ő csak a jobbik oldalát élvezné ebből az egészből. De ha egy sorozatgyilkost kérdeznétek, akkor egészen más élvezetekről beszélne nektek. Neki ugyanúgy igaza van, ahogyan Annának. Csakhogy ők ketten Isten totális kettősségét példázzák. Amíg a nem szerető Isten a ti Istenetek, addig bizony el kell fogadnotok Isten polaritását, még akkor is, ha ez borzalmakkal jár rátok nézve. De aki vissza akar térni a Szellemi Dimenziókba, mint János Atya, annak mindent ki kell előtte próbálni a Földön, a jót és rosszat egyaránt.

Anna például nem tudja, hogy János Atya - Anna öreg papja - volt népe legnagyobb inkvizítora, mert tudta, Isten bosszút akar állni a magyarokon. Aztán magyarként gyűlölte mindazokat, akik a magyarok ellen tettek.

Hát ilyen Isten világa a Földön. Ha ezt egyszer megértitek, olyan gyorsan hazajöttök a Szellemi Dimenziókba, még azt is elfelejtitek, egyszer emberek voltatok Isten dicsőségére és parancsára.

Ámen

A szeretetnélküliség értelme

Szellem: - Amikor Én, az Isten elhatároztam, szeretetnélkülivé válok, nem azért tettem, mert gonosz akartam lenni a teremtményeimhez, hanem azért, hogy kipróbáljam, mit is jelent ez majd a teremtményeim számára, akiket pedig nagyon-nagyon szerettem.

Történt egy földi életemben, hogy arra voltam kíváncsi, mennyire szeret Engem az én földi feleségem, és mennyire szeret Engem az Én földi gyermekem, aki történetesen a lányom volt.

Amikor megesett a baj, és Én beleőrültem, már pontosan tudtam, mi az, amit Istennek sohasem volna szabad megtennie, de nem akartam elhinni, hogy ezért elhagyhat az egyetlen lény a Világon, akit Én a legjobban szeretek, és belepusztulhat a gyermekem, akit pedig szintén nagyon-nagyon szerettem.

Amikor Anna ebben az életében megismerte a régi történetet, úgy elhidegült Tőlem, hogy azt hittem, sohasem fog többé az ágyamba bújni. Mégis annyira fontosnak tartotta, hogy Isten végre boldog legyen, megbocsátotta bűnömet, miközben azt mondta Nekem:

-          Megbocsátok Neked, de vedd tudomásul, amit te tettél az alávaló és megbocsáthatatlan dolog. Mert Te vagy az Isten, hát megbocsátok Neked, hogy kijavíthasd a vétkedet, amit oktalanságból és irántam érzett szerelemből követtél el, mert nem lehettem akkor Veled. A jövőben szeretném, ha megváltoztatnád az emberek életét, nem követnél el emberként ilyesmit, mert Neked fogalmad sincs arról, mit jelent egy léleknek egy ilyen élmény.

Ebben Annának tökéletesen igaza van. Abban viszont Nekem, az Istennek kell, hogy igazam legyen, a teremtményeimnek engedelmeskedni kell, még akkor is, ha Én, az Isten, valamilyen borzalmas dolgot akarok velük kipróbáltatni. Ahogyan már sokszor elmondtam nektek, a Föld nem a szeretetről, hanem a szeretetnélküliségről szól. Éppen azért, hogy a többi bolygókon, ahol lényeim léteznek, soha de soha ne történhessen meg olyasmi, ami azok lelki nyomorúságát vonná maga után.

Ezek után nem értem Annát, miért háborodik fel azon, ha a Földön ilyesmi megesik? Hogyan tudnám Én a földi embereket megtanítani arra, mi az, ami az összes többi teremtményemnek nem jó, ha az Én kedves földi lényeim, akik majd egyszer az Én teremtő társaim lesznek, nem lennének mindazzal tisztában, amivel Én, az Isten, is tisztában vagyok? A Földön nem azért létezik a gonoszság, mert Isten gonosszá vált, ahogyan Anna az utóbbi időben egyre inkább hiszi, hanem azért, mert Isten társa az ember - aki társa lesz majd a teremtésben egyszer - nem követheti el újra azokat a borzalmakat, amiket Isten egyszer elkövetett, mert nem tudott parancsolni saját ösztöneinek. Ha tehát ti nem vagytok hajlandók kipróbálni és megismerni, mi is a gonoszság, akkor hogyan fogjátok tudni megállni, ne garázdálkodjatok ott, ahol arra semmi szükség nem lesz?

Ha valaki egyszer túlélve a földi élet borzalmait, ami bizony tényleg az, visszakerül végleg a Szellemi Dimenziókba, ahogyan Anna a többi Szellemi Síkokat nevezi, nem fog semmi olyat megtenni, amiről Isten a Földön azt tanította, hogy nem szabad elkövetni, mert az másoknak nagy fájdalmat, kegyetlenül sok szenvedést és talán az élet értelmének az elvesztését is jelentheti. Ahogyan Anna reagál néhány olyan igazságra, amelyre Isten a földi embereket - és rajtuk kívül a Teremtett Világon senkit - meg nem tanít, mert meg nem taníthat.

Ha az ember nem lenne érző lény, nem fájna lelkének mások gonoszsága, bosszúja, bántása és mindaz, ami Annának már annyi szenvedést okoz, hogy néha azt mondja Nekem:

-          Olyan borzalmas világot alkottál a Földön az ember számára, hogy már létezni sincs kedvem, mert nem tudom elviselni mások fájdalmát, ahogyan nem tudom elviselni azt sem, hogy Isten, akit az emberek templomokban imádnak, egy gonosz, bestiális Teremtővé vált, és nem kevesebbé.

De higgyétek el Nekem, Isten nem vált bestiálissá, nem vált gonosszá, mert a felesége végre kiráncigálta őt ebből a borzasztó állapotból. Isten már tud újra szeretni, Isten tud újra örülni a létezésének, Isten nem akar többé szeretetnélkülivé válni. De ahhoz, hogy a legfejlettebb teremtményei is azzá váljanak, sok időre van még szükség, mert Isten a teremtményeiben Önmaga töredékeivé vált, és Önmaga töredékeiben még nem vált minden tudás birtokosává, ezért szükséges, hogy a Földön az embereket tanítsa, akik nem mások, mint saját töredékei.

Ha majd minden ember olyan érzékeny lesz mások fájdalma iránt, mint Anna, akkor már nem lesz szükség Isten gonoszságára sem, mert minden sejtjében tudni fogja, hogy a szeretetnélküliség fájdalmas, a szeretetnélküliség borzalmas és minden olyan, amelyet most a földi embereknek ebben az állapotban, meg kell tapasztalniuk, ha azt akarják, hogy Isten teremtő társai legyenek a Mindenségben.

Amikor Anna Nekünk teremt, csak és kizárólag olyan dolgokat teremt, ami Nekünk a Forrásban jó, ami örömet és gyönyörűséget okoz. Tudjuk, hogy amit Anna Nekünk teremt, azt szeretettel, gondossággal és a legnagyobb tisztelettel teremti meg.

Így kell hát a földi embereknek is Világokat teremteni majd, ha eljön annak az ideje. És aki ezt nem tudja vagy nem akarja megtenni, annak vesznie kell Isten Világából. Az nem lehet, hogy az ember gonoszságból, ostobaságból vagy hiúságból olyasmit teremtsen, ami a többieknek rossz, ami a többieknek ártalmas, ami Isten teremtményeit elpusztítja, ahogyan azt a marzisziak tették. Akiket Isten teremtésre alkalmasnak akart megteremteni, ehelyett elpusztították Isten sok szép Világát, ahogyan most még az ember is elpusztítja a Föld nevű gyönyörű bolygót, amiért Annának sokszor és nagyon-nagyon vérzik a szíve.

Ámen

Isten türelmének határai és korlátai

Szellem: - Amikor Engem Anna a földi emberek miatt ostoroz, annyi keserűség és fájdalom van a lelkében, hogy néha már azt gondolom, talán nem is Engem szeret elsősorban, hanem benneteket, embereket. De Anna mindig, újra és újra meg tud győzni Engem arról, bennetek Engem félt, Én már sajnos tudom, nem ok nélkül és nem véletlenül.

Anna sok életében élt mellettem, nem hétköznapi életet, amikor az emberek közé jőve korlátozott tudatállapotban valamilyen borzalmat követtem el, aminek aztán mélyreható társadalmi következményei lettek. Anna még mindig nem akarja megérteni, hogy az emberek próbák elé állítása nemcsak Engem szolgál, hanem magát az embert is. Hiszen, ha csak jó történne veletek a Földön, akkor honnan tudnátok azt, hogy mi a félelem, mi a fájdalom és mi az, ami borzalmassá teszi az ember életét?

Amikor a Földre jöttök, sohasem csak az érdekel benneteket, hová és miért születtek a Földre, hanem az is, hogy a lelki fejlődéseteket hogyan segíti majd ez elő.

Amikor aztán a Földön meg kell tapasztalnotok a szeretetnélküliséget, ahogyan Én Magam is gyakran megtapasztalom, amikor az emberek nem teljesítik a Nekem tett ígéreteiket, inkább a jólétet választják - ha ez lehetséges -, mint a nélkülözést, a nyomort és minden olyat, ami a lelkeket lepusztítja ugyan, de ugyanakkor beteljesíti az Istennek tett ígéretet, amely által megtanul a lélek valami fontosat.

Mi az a fontos például, amit a szeretetnélküliség megtanít az emberrel? Ez nem más, mint, hogy szeretet nélkül értelmetlen a létezés, ahogyan ezt Anna Nekem már annyiszor megfogalmazta. Azt nem értette meg belőle, hogy a szeretet feltételek nélküli és neki akkor is szeretnie kell Istent, ha történetesen vágóhídra viszi a népét, mert ahhoz, hogy a Mindenségben rend legyen, mindenki köteles teljesíteni és beteljesíteni Isten parancsát.

A demokrácia nem azért van a Földön csupán, hogy az emberek jólétben éljenek, hanem azért is, hogy meg tudják tapasztalni az önállóság, az önálló döntési lehetőség teljes felelősségét. Ha az emberek nem élnének a demokráciában a teljes felelősség eszközével is, akkor az már nem demokrácia lenne, hanem totális anarchia, ahogyan ez néhányszor már meg is történt közöttetek. Az anarchia pedig azt jelenti, az emberek élve Isten szélsőségeinek lehetőségeivel mindent megengednek maguknak. Azt is, hogy másokat, politikai ellenfeleiket félre állítsák, azután a totális anarchia törvényszerűen egy totális diktatúrába csapjon át.

Akik öregebbek, azok még emlékezhetnek a szovjeteknél erre az időre, és arra is, mindez mennyi emberáldozattal járt. Egy anarchistának, akinek minden szabadság és szabadosság jár, nem fontos, mi az érdeke a többségnek, csak az a fontos, hogy az ő egyéni érdekei megvalósuljanak bármi áron.

Amikor aztán a Szovjetunióban létrejött a totális anarchia, úgy hullottak az emberek, mint a legyek. Nem volt államszervezet, amely megszervezte volna a termelést, az emberek ellátását és minden olyat, amit aztán a totális diktatúra, a maga sajátos eszközeivel megszervezett. De nem azért, hogy az emberek jólétben éljenek, hanem csupán azért, hogy egy szűk csoport, akiket Anna gúnyosan az „élcsapatnak” nevez, megvalósítsa földi álmait. Ami persze sohasem valósulhatott meg, mert a földi élet, ahogyan már sokszor elmondtam, nem a szeretetről, nem a boldogságról és nem a jólétről szól, hanem arról, hogy az embernek, az emberiségnek meg kell ismerkednie a „nem szerető Istennel”.

Sajnos, sohasem sikerült olyan életrevaló földi vallást kitalálnom, amely nem hazudik Istenről, vagyis nem azt állítja rólam, ami a földi viszonylatban egyáltalán nem igaz, hogy Én a szerető Isten vagyok, hanem azt mondja, Én a bosszúálló, a haragos, a kegyetlen Isten vagyok, és ennek megfelelő vallási gyakorlatokat írna elő az emberiségnek. Ha ez megtörténne, akkor ismét szükség lenne a vallásokban az emberáldozatra és sok olyan, a fekete mágiához tartozó rítusra, amelyek ugyan léteznek a Földön az Én irányításom és fennhatóságom alatt, de valamennyien titkosak, mert különben, már régen kiirtották volna őket azok, akiket Isten éppen az áldozat szerepére rendelt a Földre, hogy megismerjék és megtapasztalják az áldozat áldozatos szerepét.

Amikor Anna a Földre jött, olyan áldozatokat vállalt magára, melyeket földi életében elfeledett. Amikor Én, a nem szerető Isten, erre figyelmeztettem, azt mondta Nekem:

-          Ha ezt meg mered tenni az Én családomban, soha de soha nem állok Veled szóba.

Sajnos tudom, Anna ezt meg is tenné. De Én reménykedem abban, lesz majd Annának egy olyan földi élete, amikor nemcsak felvállalja egy Nekem tett ígéretben ezt az áldozatot, hanem örömmel meg is teszi Nekem. Ha pedig ezt nem lesz hajlandó vállalni, akkor valóban el kell döntenem, akarom-e, hogy az égi feleségem legyen vagy csak egy olyan lényem, aki a többiekhez hasonlóan nem szolgál Engem mindenben. Akkor, ez bármennyire is fáj majd Nekem és neki, meg kell válnom tőle.

Amikor Isten olyan borzalmakat kér tőletek, amiket nem szívesen követtek el, akkor Isten olyan kényszereket alkalmaz nálatok, ami kizárja azt, hogy ellentmondjatok Nekem, mert ha egyetlen egy lélek is ellentmond Istennek, akkor az egész Mindenség létezését fenyegeti.

Tudom, Anna sok mindent megért Belőlem, de még mindig nem érti Isten sötét oldalát, vagy ha érti is, nem hajlandó azt elfogadni, mert úgy gondolja, Istent a sötét oldala bajba sodorja, és ez olyan veszélyekkel jár, hogy Isten a végletekbe felejtkezve, esetleg önmaga pusztítójává válik. Ha ez így igaz, ahogyan ezt Anna gondolja, akkor Isten valóban megérett a pusztulásra, és sem Anna, sem más teremtett lény, aki ezt előre látja, nem fogja tudni megakadályozni benne. Mert Isten ebben a Világévben a polaritás törvényét alkotta meg földi lényei számára. És aki ebben nem akar vagy nem kíván részt venni, az azt kockáztatja, hogy Pokolra jut. Ebben nem tehetek kivételt senkivel sem, még a kedves földi feleségemmel sem, különben anarchiába torkollna Isten diktatúrája. Mi másról van szó a Mindenségben, mint Isten földi és égi diktatúrájáról, ami azt jelenti számotokra, hogy vagy engedelmeskedtek vagy Pokolra juttok. Aki pedig Pokolra jut, az csak Isten engedélyével, bocsánatával szabadulhat onnan, és kezdheti előröl a szamárlétrát. Mert Isten nem olyan ostoba, hogy tömegesen engedélyezné a lényei számára a Mindenségből való kilépést.

Ha tehát Anna úgy dönt, hogy Pokolra akar jutni, azt megteheti, de azt nem, hogy kilép a Mindenségből, mert ő Isten számára nem csak különleges lény, hanem énjének másik fele, vagyis a felesége. A felesége pedig köteles alávetni magát Isten minden szeszélyének, legyenek azok bármilyen borzalmasak is.

Annának sok olyan élete volt már, amikor meg kellett tapasztalnia a szeretet nélküli Istent, de még úgy látszik mindig nem tanult saját hibáiból, újra és újra ellenszegül Nekem, pedig már tudom, nem szeretetnélküliségből tagadta meg a parancsaimat, hanem azért, mert nem értette a szeretet nélküli Isten szerepét a Mindenségben. Bár a szeretet nélküli Isten már tud újra szeretni, ez nem jelenti azt, csak szeretni tud, és nem tud ellenállni asszonya ostoba igényének, hogy csak szerető Isten legyen, ne legyen poláris. Ha Én követném Anna tanácsait, és csak jó lennék a teremtményeimhez, mi lenne azokkal a lelkekkel, akik kárhozatra kerültek, mert Annához hasonlóan félreértettek Engem, vagy nem fogadták el az Én vezetésemet, esetleg ellenálltak az Én döntéseimnek?

Amikor majd Anna visszatér a Szellemi Dimenziókba, el kell döntenie, kit választ vagy mit választ? Ha Engem választ, akkor boldog asszonyom lesz mindenkor. Ha a Poklot választja, örök kárhozatra lesz ítélve, amely neki a legrosszabbat jelenti. Sokkal rosszabbat, mint a mostani földi élete, amely bár nem volt jó, de a Pokol kínjait meg sem közelíti. Bár sok fájdalmat kellett egész életében felvállalnia, az mégsem volt maga a teljes megsemmisülés felé vezető út, csak annak tornáca. Anna döntése attól függ, fél-e a Pokol kínjaitól, és az életet, a létezést választja, vagy olyan ostoba, hogy inkább Pokolra kerül, minthogy Istennek tett ígéretét megvalósítsa saját földi életében.

Ámen                                                                                                                                             

Megjegyzés:

Lucifer elfelejtette velünk, hogy van Istenanya: a Teremtő. Már azt is tagadták, van Isten, és ha ő nincs Lucifer „létének” sincs értelme. De az ő létezése ugyanúgy élő valóság, ahogyan Istenanya is létezik.

A fenti esszé 2006-ban készült.

Máshol nyíltan, itt burkoltan arról beszélt nekem, hogy földi családomnak vérfertőző programot kellett volna az Ő parancsára beteljesíteni, melyet józan eszemmel, előrelátásommal, ellenállásommal megakadályoztam. A Pokollal való fenyegetése ennek szólt!

Lucifer sötét énjét megismerni nem hétköznapi feladat. Minden olyan kísérlet, tett, esemény, amely a Földön a sötétséget erősíti valójában az ő terve, parancsa, melyet „szeretett népe” vezetőivel és az illuminátusokkal hajtat végre. Ők pontosan tudják, kit szolgálnak!

Amikor Drábik János: Tudatmódosítás című könyvét elolvastam, igen csak elhűltem azoktól a perverz és vérfertőző családokkal folytatott kísérletektől, meg a többitől, melyek a tudat „megismerése” címén valósultak meg a Földön. És csak most értettem meg igazán, miért is volt szüksége Lucifernek ezekre a kutatásokra?

Persze ezek a kutatások nemcsak a Földön, de korábbi időktől fogva az ő sötét régióiban máshol is folytak.

Mivel minden létező tudattal bír a legkisebbtől a legnagyobbig, ha ő világhatalmat akart, akkor a földi kísérletek is, melyek nem elsősorban az emberről, hanem magáról a tudatról szóltak, ezért voltak fontosak számára. Vagyis a „megismerés” célja minden tudat uralása volt. És azért volt lehetséges, mert Istenanya hatalma, nem terjedt ki a Földre. Lucifer ezek által olyan tudás birtokába került, amellyel minden létező rabszolgaságát, zombivá válását készítette elő és nem kevesebbet. Aki a tudatot totálisan uralni tudja, azé a hatalom - gondolta ő. Bestiális természete már csak erre vágyott, semmi másra.

Az a jövő, amelyről álmodozott, a teljes sötétségben élés, fizikai, lelki és szellemi értelemben, minden lény számára. Olyan perverz, vérfertőző világ, amely az ő bestiális vágyairól, erkölcsnélküliségéről, állati fokra zülléséről szól. Imádhatnánk démonokat, bálványokat, melyek mögött természetesen ő állna. Minden teremtett lény szolgálhatná az ő beteges, perverz szexuális vágyait, kielégíthetetlen hatalomvágyát, akár a teljes megsemmisülés árán is.

Az ő züllött, természetellenes, szeretet nélküli világát egyetlen értelemmel bíró lény sem kívánhatja magának.

Anna médium

2012. 01. 03.

Isten fájdalmas létezése

Szellem: - Amikor ti földi emberek jókat esztek vagy jókat isztok, akkor bizony Istennek annyi fájdalmat okoztok, amennyi fájdalmat elviselnek azok a növények vagy állatok, amelyeket jóízűen elfogyasztotok egy-egy ilyen lakomán.

Amikor Anna először megtudta Tőlem, hogy minden étkezéssel, amellyel fenntartja fizikai testét, fájdalmat okoz Nekem, akkor döbbent arra rá, az emberiség létezése, mekkora áldozat Istentől. Amikor aztán megpróbált csak növényekkel táplálkozni, ami sikerült is egy darabig, úgy elrontotta a gyomrát az első húsételtől, hogy napokig rossz volt a gyomra tőle. Aztán mégis visszatért a húsételekhez, mert ahogyan már sokszor elmondtam nektek, sajnos a családja már annyira hozzászokott ehhez az étkezéshez, hogy Anna nem tud és nem is nagyon akar, sajátmagának külön főzni. De ha teheti, inkább hústalan ételeket fogyaszt.

A ti emberi társadalmatokban már annyira elszabadultak az emberi indulatok, nem veszitek észre, mekkora áldozat az Istentől, hogy nap mint nap, állatok millióit mészároljátok le csak azért, hogy élhessetek. Akik ma a ti világotokban éhen halnak, nem azért választották ezt az életformát, mert meg akarták tudni, milyen éhezni, hanem azért, hogy szolidaritást vállaljanak Istennel, akinek bizony terhére van már a ti húsfogyasztásotok, mert az számára rendkívüli fájdalmat okoz. És akkor még nem is beszélek az ostoba vadászaitok brutalitásáról, és azokról a kegyetlenkedésekről, amiket azokkal az állatokkal követtek el, akik a közeletekben élnek, mint kutyák, macskák és más nem haszonállatok, akik az emberek kedvéért teremtődtek meg egyszer.

Amikor Egyiptomban bebalzsamozták a macskák és más állatok tetemét, nem azért tették, mert ostobák voltak, hanem azért, mert ők úgy tekintettek rájuk, mint Isten részeire, és ez valóban így is van.

Anna sokszor megnézi azt a tv csatornát, amely az állatok gondozásáról szól, és elborzad azon, hogy emberek hogyan tudnak bántani ártatlan állatokat, olyanokat, melyeket Én bíztam rájuk. Mégsem emelt szót az ellen, hogy férje a fiatal anya macska kölykeit a Dunába dobta, mert sokba került volna ezeknek az állatoknak a felnevelése, és nem volt hajlandó azt felvállalni. Pedig nem is annyira ő gondoskodik róluk, hanem Anna viseli gondját valamennyi állatnak a házban, a bátyja házában, ahol éppen őt érte a macskák miatt baleset.

Ti nemcsak az állatokkal bántok úgy, ahogyan nem szabadna, de egymást sem nézitek semmibe, és ez a legnagyobb baj. Ha pedig ez így van, akkor meg kell ismerkednetek olyan szenvedésekkel, amelyeket Isten rendel el a számotokra, hogy tudjátok és megértsétek, mi a szenvedés és mi a fájdalom. Anna mindezt tudja már. Én tudom, ezért tagadta meg ebben a földi életében azokat a parancsaimat, amiket előírtam neki. De az is igaz, Anna annyi áldozatot hozott már Értem és értetek is, elengedhetném az Én felesleges kívánságomat, ahogyan ezt Anna gondolja magában. De Én, az Isten, azért vagyok az, hogy számon kérjem tőletek mindazt a vállalást, amit azért tettetek, hogy szolgáljatok Engem, ahogyan Én, az Isten, is zokszó nélkül szolgálom a legbrutálisabb földi emberek minden kívánságát, mert úgy gondolom, mindenkinek kivétel nélkül időt kell adnom ahhoz, hogy fejlődni tudjon, még akkor is, ha ez Nekem akár a pusztulásomba kerül. Ahogyan már sokszor elmondtam nektek, Én sem vagyok fából, és minden egyes fájdalmat, amit a lényeim átélnek, Én élem át, ahogyan nagyon helyesen ismerte fel Anna. De az ő kötelessége nemcsak abban merül ki, hogy szeret Engem, hanem abban is, hogy minden parancsomat, amit Én előírtam, neki végrehajtja, még akkor is, ha ebbe anyai vagy nagyanyai szíve beleborzad.  

Ámen

Szeretni és szeretve lenni

Szellem: - Mint minden ember életében, Anna életében is fontos volt a szerelem addig, amíg meg nem ismert Engem úgy, ahogyan azt már többször elmondtam nektek. Amikor aztán ráébredt arra, hogy Én a nem szerető Isten vagyok, és milyen vagyok, úgy elszállt a szerelem belőle, mint a felhő, amely továbbállt, amikor a szél elfújta. De megmaradt benne az a szeretet, amely minden értelmes szerelem után megmarad az emberekben. Tudom, hiába jönne az életében bármilyen vonzó férfi, már nem hagyna el Engem, mert tudja, minden férfiban Engem szeretett, és minden férfiban utánam vágyódott. Azt is tudja, egyik sem töltötte be életében az igazit, mert nem is tölthette be. Hiszen a szerelem, ahogyan már elmondtam nektek, csupán múló érzelem, amelyet az égiek adnak nektek ajándékba akkor, és csak is akkor, ha ti arra nagyon vágytok. Annában pedig már nincs vágy a szerelemre, mert a Velem való kapcsolatában olyan boldognak látom - remélem, nem tévedek -, hogy semmiért el nem cserélne Engem. Szeretném, ha így lenne.

Amikor visszatér Hozzám, majd számot kell vetnie azzal, mit valósított meg földi élete tervei közül és mit nem.

Az elmúlt időben Anna új kalandok felé vette az útját. Bejelentkezett egy olyan tanfolyamra, melyet a tibeti lámapapok tanítása alapján szerveznek. Az a célja, hogy az ember minél jobban megismerje saját lehetőségeit. Olyan ismeretekre tegyen szert, amely öngyógyító és társgyógyító hatású, ahogyan ezt a fogalmat ők mások gyógyítására felhasználják.

Amikor Anna a második beavatás után tele élményekkel hazatért, arra voltam kíváncsi, hogyan hatottak rá azok a beavatási élmények, melyeket már jó előre elterveztem neki, csak nem árultam el. De Anna olyan okosan és hidegen visszautasította a lámapapok intelmeit, hogy már látom, az Én feleségemnek még sokkal többet kell tanulnia, mint egy földi élet. Ezért két olyan életet terveztem neki a párhuzamos világokban, melyekkel Annának meg kell ismerkednie akkor, ha visszatér ugyan a földi életéből, de még nem maradhat mindörökké Velünk, hanem vissza kell térnie közétek, mert nem hajlandó teljesíteni Istennek tett ígéreteit, amit a köztes létben megígért Nekem. Aki pedig tanulni nem akar, annak az a sorsa, hogy addig utazik a Földre közétek, amíg a parancsaimat feltételek nélkül végre nem hajtja. Annát nem fogja megilletni a végső visszatérés, mert ellenállt Isten olyan kérésének, amit ő a józan eszével megtagadott. Aki még mindig a józan eszével gondolkodik, az nem gondolkodik a szívével, annak még a földi világokban a helye.

Ámen

Anna visszatérése a Szellemi Dimenziókba

Szellem: - Anna oly sok jót tett Velem és a földi emberekkel ebben az életében, hogy először úgy gondoltam nem adok neki több földi életet, mert megtanulta a feltétel nélküli szeretetet. De rá kellett döbbennem, Anna számára még mindig nem világos, mit is ért Isten feltétel nélküli szereteten. Isten ez alatt azt érti, hogy földi emberként minden, de minden földi parancsomat be kell teljesítenetek, akármit is kérek tőletek.

Ha történetesen azt kérem tőletek, hogy perverz, vagy bigott életet éljetek, azt is teljesítenetek kell, mert Isten sohasem tudná meg mit jelent ez, ha földi emberek életében meg nem ismerné azok minden előnyét és hátrányát.

Mit is jelent ez? Ez bizony azt jelenti, aki ilyen elborzasztó életet vállal magára, az sokkal hamarabb részesül Isten dicsőségéből, mint azok, akik óvakodnak ilyen életeket felvállalni. Anna sok borzasztó életet felvállalt már a kedvemért, de mindig csak az áldozat oldaláról volt hajlandó felvállalni ezeket az életeket, nem volt hajlandó a gonoszságokat ő maga elkövetni. Aki pedig ilyen életeket él, az sokkal többet tanul abból, miért rossz az a másiknak, mert miközben elköveti a gonoszságokat, szembesül azok hatásával a másik ember tekintetében.

Amikor Én Annának borzalmasabbnál borzalmasabb életeket terveztem meg, akkor látni tudtam, az Én gonoszságaim hogyan hatnak rá. De ő sohasem volt hajlandó gonosz lenni Velem, így nem tanulhatta meg a nem szerető, vagy szeretet nélküli Isten minden tudományát, amely szükséges ahhoz, hogy Isten a jövőben ne kövessen el olyan borzalmakat, melyeket tudatlanságból bizony könnyen elkövethetne. Istennek mindent szabad, még akkor is, ha ezt a kedves földi felesége nem akarja elfogadni, mert attól fél, Isten oktalanságból bizony elpusztíthatja Önmagát. Isten persze nem ennyire oktalan, de kétségtelenül fennállhat annak a veszélye, hogy Isten olyat követ el a Mindenségben, amellyel végveszélybe sodorja valamennyi teremtményét és Önmagát. Anna félelme tehát nem alaptalan, csak ő úgy gondolja, Istennek már rendelkezésére áll az a tudás, amellyel megmenthetné Önmagát. Ez igaz is. De a teremtményeimet nem azért teremtettem, hogy oktalanok maradjanak, hanem éppen azért, hogy megtanulják, az erőszak erőszakot szül, bárhol, bármikor éljenek is e Földön. Nem véletlenül mondja a magyarok bölcs közmondása: „Aki fegyvert fog, fegyver által vész el”. Ha ugyanis megfogadnátok ezt a bölcs tanácsot, sohasem harcolnátok a zsarnokságok ellen, mert a zsarnokság éppen arra jó, hogy a teremtményeim megtanulják, miért ne legyenek zsarnokok. Aki pedig ezt nem akarja megtanulni, az újra és újra zsarnoki rendszerekbe születik bele.

Amikor már annyiszor megtapasztalta a zsarnokság minden borzalmát, akkor vágyhat csak arra, hogy demokratikusabb és boldogabb társadalomban éljen.

A magyarok például már annyi zsarnoki hatalom szolgálatában tapasztalták meg a zsarnokság minden borzalmát, hogy visszatérve a Szellemi Síkokra, már nem lesz többé szükségük zsarnoki létben élni, hanem jutalmul kapják Tőlem azt a békés és nyugodt életet, amelyet megérdemelnek Tőlem.

Anna nem élhet majd közöttük, mert ellenszegült egyetlen kérésemnek, ezért földi életet kap Tőlem jutalmul. Minden élet jutalom Isten kezéből, meg kell tanulnia azt, hogy Isten a Teremtő, és a Teremtő Istennek engedelmeskedni kell. Még akkor is, ha az olyat kér tőle, ami számára rendkívül sok fájdalommal jár. Ez nem azt jelenti, hogy Isten már nem szereti őt, csak azt, még tanulnia kell, mert ebben a földi életében elmulasztotta a végső visszatérés lehetőségét. És aki ezt most elmulasztja, annak földi életet kell még élnie, hogy minden tudás birtokában élhessen olyan közel Hozzám, amilyen közel vannak Hozzám azok a teremtményeim, akik sohasem álltak ellent Nekem, mert tudták, az sem Engem sem őket magukat nem szolgálná.

Ámen

A szeretet értelme ezen a Földön

Szellem: - Amikor elhatároztam, végső próba elé állítom Annát, még nem tudtam, mi lesz majd ennek a próbatételnek az eredménye. Abban reménykedtem, hogy végre megtanulja, mi a feltétel nélküli szeretet Isten számára. Eleinte úgy látszott, Anna végre megértette azt. De Anna annyit korholt Engem az emberekkel szemben elkövetett gonoszságaim miatt, hogy meg kellett értenem, amíg ő Istenben egy elvetemült és gonosz lényt lát, addig nem ért meg valamit Istenből, amit már régen, nagyon régen meg kellett volna értenie.

Mit nem értett meg Anna Isten gonoszságából? Anna azt az alapvető igazságot nem értette meg, hogy az ember, mint Isten teremtménye, nem azért válik gonosszá, mert Isten gonosz, hanem azért, mert próbái közben úgy megszereti a gonoszságot, hogy valóban gonosszá válik. De aki Isten szemében elvetemültté és javíthatatlanná válik, az nem térhet vissza többé a Szellemi Síkokra, mert megrontaná az angyalait és akkor Isten Szép Világa valóban a gonoszság martalékává válna. Isten éppen azért teremti meg a Földön - és egyetlenegy másik bolygólyán sem - a gonoszságot, hogy az ember, mint Isten képmása, hasonmása meg tudja tapasztalni azt. Azután szabad akaratából el tudja dönteni, akar-e jó lenni vagy a sötét oldalon teljesít azután szolgálatot Istennek.

Tehát a Mindenségben senki sem vész el Isten számára, csak más szerepet kap, hajlandóságának és reményeinek megfelelően. Aki tehát gonosz akar lenni, mint a „mesebeli gonosz varázsló”, annak megadja a szereplési lehetőséget és annak is, aki megismerve a gonoszság minden formáját már soha többé nem akar ártani másoknak. Ehhez túl kell esni Isten minden beavatásán. Mi más lenne a gonoszság, mint Isten által engedélyezett beavatás. A beavatás igazi értelme tehát nem az, hogy valaki részt vesz egy tanfolyamon, ahol aztán mesterek által megtanul valamit, ezért beavatásban részesül - ahogyan az Én drága feleségem ezt gondolja. Az igazi beavatás az, ahol halállal haltok, minden borzalmat elviseltek csak azért, mert Istennek a katonái vagytok. Azért jöttetek le a Földre, hogy átéljetek ott minden borzalmat, amit Isten eltervezett számotokra, hogy megtudjátok mit jelent az nektek, mit jelent az másoknak, akik ellen elkövettétek azt.

Ha Anna ezt megértette volna a kapcsolatunk elején, akkor soha nem állt volna ellen Nekem, bármit is követeltem Tőle. De mert többször ellenállt a kéréseimnek, így az ő jutalma még néhány olyan földi élet lesz, amelyben a gonoszság oldaláról kell megismernie Isten Teremtését, vagy ha ezt nem akarja továbbra sem, akkor újra és újra olyan életeket kell élnie, amelyben áldozat lesz Isten mészárosainak oltárán, hogy megtanulja végre, Istennek nem mondhat ellen, bármit kér is tőle az.

Ámen

Amikor Isten megváltoztatja a döntéseit

Szellem: - Annával nagyon sokat beszélgetünk rólatok és róla. Úgy látom, még mindig nem ismerem őt eléggé. Gyakran előfordul, félreértek valamit a viselkedésében, mert nem ad kellő magyarázatot Nekem arra, hogy néha miért áll ellen az Én Isteni Parancsaimnak.

Annát nagyon szomorúvá tette az a tudat, hogy még néhány életet kell élnie azért, mert Én, az Isten, így döntöttem felőle. Amikor aztán rájött arra, mi is a félreértés közöttünk, elmagyarázta Nekem, bizony mondom, elmagyarázta Nekem, ő nem szófogadatlanságból áll ellen az Én parancsaimnak, hanem azért, mert ha a Földön mindenki gonosszá válik, ki lesz az a lény az emberek között, aki a pozitív példát megtartva, utat mutat az embereknek afelől, mit is jelent jónak lenni.

Mit is jelent jónak lenni? - Anna szóhasználatában. Ez azt jelenti, megismerve a gonoszság minden ártalmát, lemond azokról. Azért, hogy az emberek számára maradjon olyan lény is, aki nem vállalja fel a gonoszságot, hogy ne ártson másoknak, és ne vigye Isten létezését a Pokol felé, amerre Anna szerint Isten oktalanságból tart. Amikor aztán ezt megfogalmazta Nekem, teljesen megnyugodott, mert ő úgy gondolta, ha Isten gonoszságra próbálja rávenni őt, inkább a Pokol kínjait is felvállalja, de bebizonyítja Istennek, az ember nem elvetemült lény alapvetően, hanem Isten próbái által válhat gonosszá, így Istent a Pokol felé vezeti.

Mit is jelent ez valójában? Ez azt jelenti, ha Isten energiáinak a többsége az anyag felé mozdulna el - ennek van bizony valós veszélye -, akkor megmerevednének Isten energiái ebben a folyamatban, és csupa anyaggá válhatna Isten. Anna pedig ettől félt Engem olyan nagyon, nem is alaptalanul. A Föld mindenkor a mérleg nyelve, ezt Anna olyan nagyon az elméjébe véste, hogy minden vitánk alapja az a félelem benne, hogy elkárhozhatok. Ezt sem ő sem a Mindenség fejlettebb lényei nem szeretnék. Anna tehát, már nem a földi emberek miatt képes aggódni csupán, hanem magáért a Mindenségért. Ez nem azt jelenti, ő valóban engedetlen lenne Velem, csak azt jelenti, olyan felelősséggel gondolkodik felőlem, ahogyan csak a Forrásban lévő és létező lényeim teszik, azok pedig nincsenek nagyon sokan.

Amikor tehát Isten egy fontosnak gondolt dologban megváltoztatja a döntését, nem azért teszi, mert engedni akar egy teremtménye kérésének, hanem azért, mert be kellett, látnia, Anna nem hétköznapi lényként gondolkodik felőle, hanem úgy, mint aki a Forrás lakója. Aki pedig a Forrás lakója, annak nem a földi életet kell élnie már, hanem ott kell léteznie, ahol Isten a legfontosabb döntéseit meghozza, és a lényei azt végre is hajtják.

Amikor tehát Anna engedetlennek tűnt a szememben, az csak azért volt, mert nem tudtam megérteni azokat a magasabb rendű erkölcsi elveket, amelyek Anna gondolkodását meghatározzák már, illetve nem gondoltam, mert nem beszélt kellően arról, miért áll ellen a parancsaimnak, és miért tagad meg Tőlem valamit, amit teljesítenie kell. Anna végül kellő módon megértette Velem az ő ellenállásának okait, Én azokat megértve már dönthettem másképpen.

Nagyon-nagyon szeretem azokat a vitákat, melyeket Velem folytat, mert soha nincs tekintettel arra, hogy Én az Isten vagyok, hanem olyan erkölcsi mérce szerint gondolja végig a dolgait, ahogyan azt csak a szerető Isten teheti. Anna tehát a Földön a szerető Isten nevében bírál Engem, próbál más utak felé vezetni, mert emberként és a Forrás lakójaként megértette már, miért torzult el a Teremtés. Nem azért akar Engem megváltoztatni, hogy beleszóljon a dolgaimba, megtagadja a parancsaimat, hanem azért, hogy a megbomlott egyensúlyt segítse helyreállítani.

Amikor Anna megismert Engem és megértette az Én polaritásomnak a lényegét és okait, akkor azt mondta Nekem:

-          Túlzásba vitted a polaritást. Ez azzal a veszéllyel fenyeget Téged, hogy szétesel, mint az-az ember, akinek az idegrendszere felmondja a szolgálatot, nem vezérli többé a személyiségét, hanem hagyja szétesni azt. Az ember nem azért elmebeteg, mert az a lényege, hanem azért beteg, mert Istennel valami nagyon nagy baj van, amit Ő Maga nem érzékel, csak azt látja, hogy a teremtményei eltorzultak. De saját torzulását nem veszi észre, mert egyetlen beteg sem képes felismerni saját betegségének okait. Így Isten sem látja, hogy a viselkedésében kialakult devianciák okai nem az emberekben vannak eredendően, hanem Magában Istenben. Isten azért ad torz programokat az embereknek, mert Önmagában keletkezett valami torzulás, amely egyre erősödik és egyre több. Ha tehát senki meg nem állítja Isten torzulásait - nem ismeri fel vagy nem meri ezt Istennek a szemébe mondani -, akkor felerősödve a torzulások egy beteg Istent eredményeznek. Ha mindenki beteggé válik valamiért a Földön - és a Föld sajnos e felé tart -, akkor Maga Isten válik beteggé.

A feleségem ezt olyan logikusan vezette le Nekem abban az ominózus beszélgetésben, hogy nem vált kétségessé számomra, Anna valóban a javamat akarja. Ha benne Én egészséges tudok maradni - mert minden gonosz szándékom, amelyet benne akarok kiélni, nemre talál -, akkor valóban a gyógyulás felé veszem az irányt.

Anna azt is elmondta Nekem, hogy azokban az életeimben, amikor mellettem élt, és Én diktátor voltam, teljesedett ki az összes torz vonásom. Mert soha, egyetlen életemben sem mertek megállítani lefelé a lejtőn, mert aki ellenállt Nekem, azt megölettem diktátorként, aki pedig behódolt, még ha látta is a torzulásomat, nem mondott nemet, hanem kihasználva ostobaságom, jól megélt mellettem az Én óriási vagyonomból, amelyet milliók verejtékével harácsoltam össze.

Ha majd képesek lesztek Istent ilyen összefüggésben látni és megérteni, akkor olyanok lesztek, mint Anna. Aki nemcsak meglátta Istene torzulását, hanem olyan dolgokat tett meg érte, hogy megértse azt, amit senki soha még nem tett meg és nem értett meg a Mindenségben.

Ámen