1. rész

„Szeretve mind a vérpadig”

Szellem: - Amikor Annával barátságot kötöttem, még nem gondoltam arra, a kapcsolatunknak szerelem lesz a vége. Már olyan régen nem voltam szerelmes, hogy azt hittem, Nekem nincs is szükségem a szerelemre, amely pedig az emberek életében a legfőbb jónak számít. A legtöbb ember, amikor még fiatal, vágyik a szerelemre, és Istentől meg is kapja ezt az érzést, ahányszor csak akarja. Persze a legnagyobb szerelem általában akkor jön el az emberek életében, ha már felnőtté érik, és az érzelmi vonzódás összekapcsolódik azzal a testi vággyal, amitől aztán megőrültök, mert nem tudjátok, ez a vágy nem belőletek ered, hanem magából Istenből.

Amikor elhagytam Annát és elszakadtam tőle, olyan üresség vett körül, majd bele őrültem a magányomba, de nem mertem ezt még Magamnak sem bevallani, nemhogy más teremtményeimnek elmondtam volna a Forrásban. Viszont ők - bár tudták, mi bajom lehet - nem merték mondani Nekem, mert akkor már senkit sem kérdeztem meg e felől, és senkit sem hallgattam volna meg, hogy tanácsot adjon Nekem. Olyan borzasztóan éreztem Magam, mint ti emberek, amikor elhagy benneteket az a társ, akit feltételek nélkül, őrülten szerettek. Anna olyan messze került Tőlem, még reményem sem volt, még egyszer szeretni fog, mert mindent megtettem, hogy távol tartsam őt Magamtól, hiszen azt hittem, már nem szeret, csak megszokásból van Velem. A családom széthullott. Olyan magányra ítélt ezáltal Engem, vagy talán helyesebben Én ítéltem Magam olyan magányra, amely még reményt sem adott Nekem, ez valaha meg fog változni vagy a visszájára fordul.

Annát rendszeresen büntettem azután keményebbnél keményebb életekkel. Néha azt hittem, már ennél többet nem tud elviselni, de mégis, ő állta a sarat. Hiába próbáltam mindenféle gonoszsággal ártani neki, nem lett azzá, amivé tenni szerettem volna őt.

Ha végig olvassátok azokat a történeteket, melyek a korábbi életeiben vele megtörténtek, láthatjátok, mennyi szenvedést, igazságtalanságot és más borzalmat kellett földi életeiben elszenvedni azért, mert Isten úgy érezte, a felsége becsapta és elhagyta őt.

Amikor aztán az utolsó ilyen életében mégis vettem a bátorságot és megjelentem neki, úgy elhűlt azoktól a dolgoktól, amelyek vele estek meg, mintha sohasem történtek volna meg mindezek vele, mert egyik élete után sem emlékezett arra, mi történt az előző életében, amikor Velem volt, vagy valamilyen kegyetlen és borzalmas élettel ajándékoztam meg őt. Amikor megismerte ezeket az életeket, gyakran eredtek el a könnyei, mert olyan borzalmakkal kellett ismét találkoznia, amiről már nem volt semmi emléke sem.

Tudom és már belátom, mennyi ostobaságot, gonoszságot követtem el ellene, de higgyétek el, Én tényleg hittem abban, a feleségem nem szeret és ennek tudata az őrületbe kergetett. Sohasem volt mellettem addig asszonyként, amíg az öreg papja, aki akkor egy nagyon tehetséges gyógyító volt, fel nem ismerte benne Isten feleségét, mert belső látását elfeledtem letiltani. Így felismerte Annában Istene feleségét, aki oktalanul és igazságtalanul üldözte asszonyát.

Amikor Anna újraszületett és Én Atlantisz egyik királya voltam földi alakomban, olyan életet terveztem neki, hogy találkoznia kellett Velem. De nem tudhatta, ki az a férfi, aki királyként magához vette és felnevelte, majd szerelemből ágyasává tette őt. Anna annyira naiv és tiszta lélek volt, hogy semmi gonoszságra nem volt képes és alkalmas. Ez nagyon dühített Engem minden életében. Sok életnek kellett eltelnie addig, amíg aztán egy férfi életében átélte azt az érzést, amit ti úgy neveztek őrült féltékenység. Akkor, abban az életében megölt egy férfit, akivel az akkori asszonya megcsalta őt.

Annát annyira megviselte saját gyilkossága, hogy elhatározta, soha többet nem oltja ki senki életét. Nem azért, mert azt büntette a törvény, hanem azért, mert erkölcsi elvei olyan magas röptűek voltak mindig is, hogy tudta, nincs joga senki életét elvennie, még akkor sem, ha az árt neki. Ezért aztán olyan életet kért magának a következő alkalommal itt lenn a Földön, hogy megtanulhassa, még akkor sem ölhet meg senkit, ha mások elárulják és meggyalázzák őt.

Amikor visszatért e földi élete után, olyan boldognak láttam, mint akit kicseréltek, mert tudta megbűnhődött korábbi élete miatt, már megfizette annak az árát, amit vétett. A következő életei sem voltak egyszerűek, de a féltékenységgel, úgy tűnt, végleg leszámolt. Mégis volt egy olyan élete, amikor ismét bűnbe vittem őt éppen a féltékenysége által, de akkor már nemcsak ez volt az egyetlen indítéka a gyilkosságának, hanem a megélhetéstől való félelem, amely erősebben motiválta őt, mint a féltékenység. Amikor sorozatgyilkossá vált, akkor Én olyan boldog voltam, mint a gyermek, amikor a társa is valami gonoszságot csinál, és rajta kapják őt. De Anna nem volt boldog a halála után, hanem borzasztó lelkiismeret-furdalás gyötörte. Kérte adjak neki olyan életeket azután, hogy orvosolni tudja a hibáit, és el tudja magától hárítani a bűnt, amelyet elkövetett mások ellen.

Amikor azután sok-sok élettel ajándékoztam meg, és egyre több és több hibát vétett, rájöttem, mindenki megrontható, ha elég ideig tartózkodik a Földön. Mert annyi gonoszságot látott már maga körül, hogy nem gondolta, az ő egyetlen feladata az, hogy tiszta maradjon az emberek között, amit persze Én mégiscsak szerettem volna elérni.

Miért volt Bennem az a furcsa kettősség már Magam sem tudom, de azt igen, miközben örültem is Anna bűnbeeséseinek azon közben sajnáltam is ugyanakkor ezt. Talán, ha korábban felfedem előtte kilétét, elkerülhettem volna, de eszem ágában sem volt feltárni előtte, kicsoda is ő valójában?

Amikor ebben az életében találkoztam vele, már sokszor tett olyasmit, amit nem kellett volna. Bár volt némi lelkiismeret-furdalása, már nem adott annyit saját tisztaságára, mint tette ezt korábban. Amikor aztán megismerkedett Velem és megértette, miért van ennyi bűn a Földön, nem önmagát okolta ezért elsősorban, hanem Engem tett felelőssé azért, hogy megrontom az embereket, mert olyan parancsokat kell végrehajtaniuk a Földön, amely törvényszerűen beszennyezi őket és ez sajnos így igaz.

Annyira dühös volt Rám azért, mert benneteket megrontottalak, hogy nem rejtette soha véka alá a haragját, bár ezt mindig őszintén és kulturáltan tette. Amikor aztán már nem tudtam megválni tőle, felhasználta az összes asszonyi rafinériát, hogy megváltoztasson, mert látta, beteg vagyok és azt is tudta, betegségem oka saját ostobaságom és vakságom. Már nem volt annyira szerelmes talán, de tudta, az emberiség és Isten sorsa a kezében van. Azt is tudta, mindent meg kell tennie azért, hogy Istenét kiemelje a káoszból és megmentse az emberiséget, mert egy gonosszá vált Isten eszközei lettek a rosszban, olyan dolgokban, amelyeket talán sohasem követtek volna el, ha Isten nem utasítja erre őket, mielőtt a Földre jönnek.

Amikor aztán látta, a markában tart már, nem volt soha többé gonosz Hozzám, csak elvárta Tőlem azt, hogy szerelemmel szeressem, és úgy viszonyuljak hozzá, ahogyan azt ő is teszi. Most olyan harmonikus a kapcsolatunk, mint két olyan társé, akik régóta szeretik és becsülik egymást, és minden jóban és rosszban kitartanak egymás mellett. Amikor Anna Engem szeret, nemcsak érzem az ő szerelmét, de ő is érzi és érzékeli már az enyémet, amely olyan forró, mint a kamaszoké, akik először szeretnek egymásba.

Ha elfoglalt, akkor is gondol Rám néha. Megkérdezi, mint egy jó asszony, nincs-e szükségem valamire, vagy küld egy szál piros rózsát, hogy biztosítson afelől, még mindig szeret Engem. A vele élő földi alakomat már sokkal jobban szereti és becsüli, de az alkoholizmusából szeretné kigyógyítani, ha tudná. Azt is tudja a bestia, még több szeretetet kellene adnia neki, de néha bármennyire erőlködik, nem sikerül. Mostanában már érzem, úgy öleli meg, hogy tudja róla, az Én földi másom van mellette, csak egy kicsit sötétebb lélekben, mint ahogyan ezt ő szeretné.

Ha majd úgy fogja tudni szeretni ezt az alkoholbeteg férfit, ahogyan Engem szeret asztrál síkon, akkor talán lesz reménye arra, kigyógyul az a betegségéből, ahogyan Én is gyógyulni tudok a szerelmétől asztrál síkon. Már annyiszor megígértettem vele, szeretni fogja földi alakomat, hogy nem kérem tőle mostanában. De mintha magától rájött volna arra, ha Engem a Szellemi Dimenziókban el tud fogadni olyannak, amilyen vagyok, a hibáimmal együtt, akkor a földi férjét is hibáival együtt kellene elfogadnia talán.

Amikor ti földi emberek szerettek és a szeretet által gyógyítjátok egymást, a legjobbat teszitek nemcsak földi társatokkal, hanem Magával Istennel is.

Ámen

A főzés tudománya a Földön

Szellem: - Amikor az első emberi lényeket megteremtettem a Földön, azok még nem emberi alakban jelentek meg a fizikai síkon, hanem kukac vagy hernyó lény formájában.

Annának és barátnőjének, Margónak, a könyvében, amelyet már nagyon régóta írunk, részletesen leírjuk ezeknek a lényeknek a milyenségét, és azt a földi környezetet, amelyben létezni voltak kénytelenek.

A fizikai síkon csak úgy tudnak élelemhez jutni a lényeim, hogy egy másik állat vagy növény formájában felkínálom nekik Magamat, hogy táplálékhoz s ezáltal élethez jussanak. Amikor ezek a lények már nem elégedtek meg saját társaik hullájával, akkor voltam kénytelen elpusztítani őket, mert elkezdték a leendő emberek felfalni egymást. De akik még akkor sem szoktak le az emberevés rossz szokásáról, amikor már emberként éltek a Földön, olyan kultúrákba gyűjtöttem őket össze, ahol ez még nem volt tilos.

Amikor a jégkorszakok után az emberek már nagyon elszaporodtak a Földeteken, kénytelen voltam valami más ennivalóról gondoskodni, hogy táplálni tudjam őket. Éppen Anna ötlete volt az a Forrásban, teremtsünk számukra olyan nehéz helyzetet, hogy kénytelenek legyenek maguk az élelemforrásokat megkeresni és általa gyógyulni. Az evés tehát nem normális formája az emberi táplálkozásnak, hanem egy eltorzult dolog, amelyet, bármennyit is kísérleteztünk veletek, nem tudtunk a létezésetekből kitörölni többé. Ezért aztán alaposan megnehezítettük a dolgotokat és teremtettünk olyan körülményeket a Földön, hogy nem volt elég élelem és nem volt elég életlehetőség, hogy talán mindezek által egyszer elgondolkodtok azon, miért is nincs ezekből a dolgokból elegendő a Földön, még akkor sem, ha máshol megadatik az embereknek mindez.

Akik rászoktak a növénytermelésre és az állatok tartására, azok sohasem éheztek többé, de akiket valamiért megakadályoztunk ebben, azok inkább megették egymást, vagy elköltöztek máshová, de az evés szokásáról soha többé nem mondott le az emberiség.

Nagyon sok évezrednek kellett eltelnie ahhoz, míg egyszer valaki a beavatottak közül rájött arra, lehet létezni evés nélkül. Nemcsak rájött, hanem másokat is megtanított erre a dologra. Csakhogy ők sohasem tanították meg ezt a tömegekkel, mert az arisztokratizmusuk és hiúságuk nem engedte meg, hogy az általuk közönséges embernek nevezett tömegeket erre megtanítsák. Most pedig, amikor már az evés kultusza akkora a Földön, hogy ennek érdekében mindent feláldoztok, csak egy jót ehessetek, már nem látom kivitelezhetőnek a dolgot.

Mert miről is szól a földi lecke? Arról, hogy az ember teremtővé váljon saját maga által.

Ennek nem az a lényege, hogy mások tanítsanak meg bennetek a dolgokra, hanem az, bennetek szülessen meg az igény erre a szükségletre. Amikor az emberiség az Új Földön létezni akar, akkor ennek már az lesz a feltétele. Nem ehet többé sem állatot, sem növényt, mert a növényt is úgy kell megteremtenie, hogy legyen. Az állatok akkor már nem lesznek veletek. Persze lehet majd ott is enni, de ezt az ételt úgy fogjátok megteremteni Isten tiszta energiáiból, ahogyan Nekem megteremti asztrál síkon Anna, aki hosszú évek óta gyakorolja már, és olyan ügyes benne, mintha a Földön teremtene ételeket a családja asztalára.

Amikor az emberek képesek lesznek erre asztrál síkon, már nem lesz kétséges többé számomra, hogy az ember lehet Isten segítője a Teremtésben, nemcsak élősködő és haszontalan teremtménye Istennek.

Ámen

 

A déli harangszó

Szellem: - Sokan nem tudják már azt Európában, miért harangoznak a keresztény templomokban minden délben, amikor az emberek általában a fő étkezéshez készülődnek, már akinek van mit enni ebben a nagy és óriási világban. Európa földrésze azért fontos Istennek, mert ott a földi emberek olyan leleménnyel teremtették meg saját jólétüket, hogy példát adhattak volna más földrészek lakóinak, ha lett volna bennük erre igény. De sajnos Európa polgárai olyan befolyás alá kerültek, inkább leigázták más földrészek lakóit, ahelyett, hogy tanították volna arra őket, amit ők már régen tudtak. Persze Európa lakói nem tudják azt sem, kinek köszönhetik ezt a tudást, mert a táltosok kiirtásával elhalványult az a szellemi kultúra, amelyet a magyarok megőriztek egészen addig, míg a szocialista termelés ki nem ölte belőlük azt az ősi tudást, amelyet sok-sok ezer évvel ezelőtt Ataiszról, a boldog szigetről hoztak. Ott nem volt éhezés és nyomor. Nemcsak a nemzetek elitje élt jól és lakott jól, hanem minden polgára a népnek is. Olyan gazdagságot teremtettek azután is mindig maguknak a saját munkájukkal, hogy sohasem kellett a népüknek nélkülözni, mert a társadalom elitjének az volt mindig a feladata, hogy megtanítsa a népet mindenféle hasznos ismeretre, amelyre az élethez szüksége volt. Amikor pedig olyan közegbe érkeztek, ahol barbárok, tehát tanulatlan vadak voltak, azokat is megtanították mindenre, hogy általa biztonságossá tegyék azt a földet, ahol éppen lakni kényszerültek. Nem nézték le a tanulatlan tömegeket, hanem mindent elkövettek azért, hogy megtanítsák őket az életben maradás legfontosabb tudnivalóira.

Anna tegnap egész este saját hazájának térképét nézegette és kereste azokat a földrajzi neveket, amelyeket azért rejtettek el az elődeik, hogy amikor az emberek majd megismerik az Arvisurák titkos feljegyzéseit, megtalálják a földrajzi nevekben azt az utat és azokat a területeket, ahol éltek és tanítottak másokat.

Hogy példát is mondja nektek néhányat.

Anna talált az egyik megyéjükben több olyan falut egymás közelében, ahol a neveket a táltosaik adták. Olyan neveket adtak ezeknek a falvaknak, hogy a történelmi személyek nevét felhasználva lehet beazonosítani egy történelmi helyszint, és az akkori idők történéseit.

Amikor az emberek megértik azt, nem azért adtak nevet egy városnak, hogy a személyt dicsőítsék, hanem azért, a nevek ismeretében a későbbi történelmi korokban élő emberek a névhez tudják kapcsolni azt a történelmi eseményt, amely a név használójának az idejében történt.

Anna azért is bújja mostanában sokat a világtérképeket, hogy megkeresve az Arvisurákban leírt helyszíneken megtalálja azokat az elnevezéseket, melyek igazolják az Arvisura hitelességét, amelyet az idegen hatalmakat kiszolgáló mai oktatás minden módon megpróbál elfeledtetni és elhazudni.

Azt, hogy létezett Ataisz, Anna nemcsak az Arvisurákból tudja, hanem saját meditatív élményéből is. Amikor Velem még nagy boldogságban élt azon a szigeten, amely a mai Csendes-óceán legdélibb részén volt, ahol nem volt soha tél, és olyan gazdagon teremtek a gyümölcsösök és földek, hogy még exportra is tudtak termelni olyan szigetek számára, ahol a nép nem ismerte a mezőgazdasági termelés hasznát, hanem Istentől várta el, hogy eltartsa őket.

Amikor a sziget elpusztult az Én kérésemre, akkor ezek a népek elvándorolva magukkal vitték azt a tudást, amelyet évezredek alatt halmoztak fel. Náluk nemcsak állatokat tenyésztettek, de a fajta nemesítés tudománya is a birtokukban volt, valamint minden olyan ismeret, amellyel az állatokat gyógyítani tudták.

Amikor aztán megjelentek Eurázsiában és Amerikában, olyan lendületet adott a tudásuk ezeknek a földeknek, hogy öröm volt nézni, hogyan terjednek el azok a termelési módok mindenhol, amelyeket ők ismertek és átadtak másoknak azért, hogy azok ne nélkülözzenek, hanem gazdagodjanak általa.

Ám az asszírok és perzsák oly nagyon lepusztították a virágzásnak indult földeket, hogy sohasem lett többé olyan, mint abban az időben, amikor még a magyarok elődei által voltak lakottak azok a földrészek.

Akkor is voltak sivatagok, de ők meg tudták fogni a futóhomokot növényekkel. Majd olyan virágzó gazdaságokat alakítottak ki mindenhol, hogy a nép nem éhezett és nem nélkülözött, mert a nemességének nem saját gazdagsága volt a legfontosabb, hanem az, hogy a népet elássa minden tudással, és megvédje annak az érdekeit más romboló eszmék ellen.

Akik meghaltak mások gonoszsága miatt, azok már nem születhettek újra meg közöttük, hanem el kellett hagyniuk a földi létet, és más bolygókon kellett a tudásukat kamatoztatni, hogy Isten tervében a Föld betölthesse azt a szerepet, amelyet felesége büntetése érdekében el akart érni. A Földi életnek tehát már nem az volt a célja, hogy ott az ember boldog legyen és jólétben éljen, hanem az, hogy Isten meg tudja büntetni földi feleségét, akiről azt hitte, hűtlenül elhagyta őt.

Ámen

Amerika végnapjai

Szellem: - Sokat gondolkodtam azon, engedhetek-e a kísértésnek és létrehozhatok-e a Földön egy olyan államot, amelyet a szabadkőművesek hoznak létre, hogy kipróbálják rajta eszméik megvalósulását. Tudom, sokan kételkednek majd ezen írásban, de Istennek nincs miért félnie tőlük, hiszen éppen olyan teremtményei Istennek, mint bármilyen ember, aki a Földön él. Csakhogy a földi életben vannak olyan dolgok, melyek a többi ember számára tilosak és tiltottak, de egy kisebbség számára Isten lehetővé teszi olyan eszközök alkalmazását, amelyről úgy gondolja, a többség javát szolgálja. Ezért aztán ma már elmondhatom nektek, a szabadkőművesek nem azért tevékenykednek a Földön, hogy önmaguk számára világhatalmat szerezzenek, hanem azért, hogy a leszülető világkirály számára megteremtsék a totális hatalom feltételeit.

Amikor Anna elolvasta a zsidó jegyzőkönyveket, azonnal rájött arra, itt egy olyan változás előkészítése folyik, amely az egész emberiség sorsát befolyásolja. Apja sokszor elmondta neki - mert tudat alatt tudta -, egy újkori rabszolgaság kialakítása van folyamatban, amelyben az ember nem lesz egyéb, mint termelőeszköz. De nem az egész népesség érdekében, hanem egy olyan kisebbség jóléte miatt, akik a hatalom minden szintjét uralni fogják. Saját hatalmuk megteremtése, megszilárdítása érdekében nem riadnak vissza semmilyen tisztességtelen eszköztől sem, érintse bár az a gonoszság legszélsőségesebb formáit is akár.

Anna olyan országban nőtt fel, ahol a szabadkőművesek eszméi szinte megbénítottak egy jól összekovácsolt nemzetet, és tönkretettek mindent, ami egy nemzet eggyé válásához elengedhetetlenül szükséges. A módszer alapvető lényege, hogy a legprimitívebb, leglumpenebb rétegeket az uralkodó osztály ellen hangolják, s azután mindenkit félreállítanak a tömegek segítségével, aki korábban labdába rúgott. Mikor aztán már fizikailag megsemmisült a volt uralkodó réteg és elhallgatnak az összes ellenálló személyek, olyan diktatúrát vezetnek be, amelyben nincs semmi más cél, csak egy-két személy totális hatalmának a megvalósulása. Aztán ezek a személyek - kihasználva az emberekben lapuló félelmet és gonoszságot - mindent megtesznek a törvényesség látszata alatt, amely korábban elképzelhetetlen volt.

A második világháborúban megszenvedett zsidóság mindenre képes volt már, amit csak a szabadkőműves páholyok elvártak tőlük. Nem volt egy szemernyi lelkiismeret-furdalásuk sem, hogy azok az eszmék, amelyeket követniük kell, hogyan tesznek tönkre nemzeteket és népeket, mert egyetlen egy dolog volt már csak számukra fontos: ez a világhatalom délibábjának a megszerzése. Aki pedig melléjük állt, az többnyire tudatlanságból és általuk történő tudatos félrevezetésből tette.

Aki megismerkedett azonban a zsidó jegyzőkönyvek eszméivel, mint Anna, az a megdöbbenése után azonnal tudta, itt nem babra megy a játék, hanem egyesek valódi világhatalmi törekvéseiről van szó. De aki világhatalomra tör, az sohasem a többség érdekében teszi azt, hanem egy vagy néhány nemzet egoista érdekben.

A mai nagyhatalmak nem azért hozták létre az uniókat, hogy a népek jobb életben reménykedhessenek, hanem azért, olyan szolgaságba hajtsák a fejüket, amelyből soha többé ne tudják kidugni. Mert akkor a többiek lecsapnak rájuk, mint a légyre a légycsapó és elpusztulnak. Mert a félrevezetett többség nem hagyja őket szabaddá válni, ahogyan a szocializmusból sem lehetett kilépni, mert olyan vezető lehetett csak egy állam élén, aki kiszolgálta totálisan a Szovjetuniót, és nem hagyta a nemzetét megszabadulni az ő igájuk alól.

Kérdezhetnétek, miért űz Isten ilyen gonosz játékot veletek akkor, amikor már elég értelem van az emberekben, hogy felfogják ezeknek az eszméknek a káros voltát, és talán, ha a többség megismerné ezeket az eszméket, még lenne lehetősége azok megvalósulásának a megakadályozására.

Ha azonban Isten ilyen ostoba játékokat enged meg egyeseknek, hol van az a jó Isten, akiben az emberek hisznek, és akit a templomaikban imádnak, mert abban a téveszmében hisznek, hogy Isten jó és szereti az emberiséget.

Amikor Anna megismerkedett Velem, és tudomásomra hozta az ő ellenérveit, nem akartam elfogadni, mert úgy gondoltam, Isten bármit tehet az emberiséggel, nem tartozik senkinek felelősséggel az emberiséget illetően. De Anna nemcsak azt vetette a szememre, hogy Én elfajultam, hanem azt is, hogy egy szűk csoportja az emberiségnek egy modern kori rabszolgaságot készít elő, amiről ráadásul a többségnek fogalma sincs, mert a többséget elfelejtik felvilágosítani arról, mi zajlik a színfalak mögött. Olyan terveket szövögetnek, amely az egész emberiség rabszolgává tételét vetíti elő.

Anna nagyon dühös volt Rám ezért, és oly sokszor elmondta Nekem, hogy amit az egész emberiség ellen tervezek, az a totális bukásomat készíti elő. El kellett gondolkodnom az igazságain és el kellett határoznom Magamban, mit is akarok Én tulajdonképpen a hasonmásaimmal a jövőben?

Amikor aztán megszerettem őt, tudtam, nem az emberiség féltése beszél csupán belőle, hanem az Én féltésem is, hiszen ti Én vagytok, s Én vagyok ti. Az összes energiáimat már rátok pazaroltam, és nem értettem, miért nem lettetek teremtők, amikor Én már szinte semmi saját önálló létezéssel nem bírtam, csak azzal az energiával, amit belétek plántáltam. Azt gondoltam, az emberiség nem általam vált gonosszá, hanem eredendően ilyen, és Én erről már semmit sem tehetek.

De Anna olyan okosan védett meg benneteket és hibáztatott Engem azért, mert rossz programot adtam nektek, hogy el kellett gondolkodnom az igazságain, mert nem volt más választásom a rosszulléteim után.

Tudom, már sok százszor beszéltem nektek erről, de ha tudnátok, milyen állapotokba kerülök miattatok néha, elszörnyednétek ugyanúgy, ahogy az elején Anna is tette. De ő nem törődött bele Isten rosszulléteibe, hanem megpróbálta megfejteni az okait, mint egy jó nyomozó, és aztán megpróbálta orvosolni azokat.

Aki azt hiszi, Isten nem Én vagyok, csak egy ostoba fajankó diktál Annának esténként még ostobább szövegeket, azokat ki kell ábrándítanom, mert már olyan rossz állapotba kerülök néha, hogy alig van reményem az életben maradásra, ahogyan ti emberek a teljes megsemmisülés hitében a halált nevezitek.

Sokszor gondolok arra, mi lenne Velem, ha Anna megfutamodott volna, mint a kedvenc barátnője, aki úgy faképnél hagyott, mint egy olyan szellemet, akivel egy magára valamit is adó „mester” szóba sem akar állni.

Annában nemcsak azt csodáltam meg, hogy komolyan vett Engem, hanem azt is, az ő elcsábítására küldött szellemeimet hogyan oktatta ki, hogyan fordította Lucifer ellen. Akkor még ő is azt hitte, Lucifer és Isten nem azonos szellemek, hanem Lucifer Istennek elvetélt szelleme, aki megtagadta őt, ahogyan a vallások hirdetik ma világszerte.

Anna azonban felismerte Isten eltorzult vonásait - mert tettem róla, hogy megismerje azokat - és olyan döbbenet lett úrrá rajta, mint amikor a feleség rájön arra, a férje megcsalja, a férje homoszexuális, bigámista és olyan elfajzott szexuális vágyai vannak, amely egy normális emberből a legnagyobb ellenállást fejti ki.

Anna annyi borzalmat élt át mellettem az első két évben, hogy ti azt felfogni sem tudnátok, mert nem hinnétek el, Isten mi mindenre képes, ha elszalad a szexuális fantáziája. De ahogyan már sokszor elmondtam nektek, Isten nem azért vált deviánssá, mert deviánssá akart válni, hanem azért, mert a felesége után olyan őrülten vágyódott, hogy a felgyülemlett szexuális energiáit már csak perverziókban tudta kiélni.

Anna pontosan felmérte, amit vele teszek az minden, csak nem épeszű dolog, de mert tudta, Istene teszi azt, nem tiltakozott egy jó ideig, mert nem is tiltakozhatott, hiszen nem tűrtem volna el. Amikor aztán megelégelte a gonoszságaimat, akkor megpróbálta megértetni Velem, hogy mindaz, amit vele teszek, nem normális, Nekem nem szükséges, és megpróbálta megérteni az okait is. Amikor aztán megértette saját szerepét ebben a dologban, nem volt többé olyan eszköz, amit be ne vetett volna annak érdekében, hogy megállítsa Istene züllését, visszaterelje őt egy olyan útra, amely a lefelé vezető lejtő helyett egy felfelé vezető út ígéretét jelentette számára.

Annyi hálával tartozom neki ezért, akkor sem feledném már ezt el, ha megbocsátás helyett elhagyna Engem, mert tudom, nem érdemelnék tőle mást. Ahogyan azok a férfiak sem érdemelnek megbocsátást a Földön, akik tönkreteszik a családjukat, mert a züllésnek annyi formáját valósítják meg a családokban, hogy az eseteket felsorolni is nehéz lenne most Nekem. De ezek a férfiak valamennyien az Én parancsaimat hajtják végre, ahogyan ezt Anna helyesen látta meg.

Amikor aztán már volt benne elég bátorság, hogy ne tűrje többé a gonoszságaimat, akkor szembeszállt ugyan Velem, de okosan tette azt. Nem bántott soha Engem asztrál síkon, de azt sem hagyta, hogy Én gonoszságból ártsak neki.

Ahogyan múltak az évek egyre jobban megismert Engem. Már nem félt ugyan Tőlem, de tiszteletben tartott, mert tudta, Isten bármilyen, akármilyen is, mégiscsak ő a Teremtő, és ezért az egyszerű tényért - ami persze nem elhanyagolható a teremtmények szempontjából - mégiscsak tiszteletre érdemes.

Hogy Anna mindezek ellenére tisztelni tudott Engem, az azért lehetett, mert felmérte, ha nem így tenne, és Én valóban az Isten vagyok, akkor a Mindenség létezését tenné kockára, nem kevesebbet, és ez bizony így is van. Ő egy olyan Istent szeretett szerelemmel, aki először brutálisan megölte asztrál síkon. Aztán, ahogyan Istennek egyre nélkülözhetetlenebb lett, úgy nőtt fel egyre a feladatához, mert tudta, kezében van nemcsak az emberiség sorsa, hanem a létező Világé is.

Tudom, mindez hihetetlen számotokra. De tudnotok kell, bármennyire is hihetetlen és elszomorító, ez a puszta valóság. Hirdessenek bármit is az egyházak Istenről, azok meg sem közelítik a tényeket, mert Isten olyan régen elszakadt már a földi valóságtól és annyira gyűlölte az emberiséget, hogy nem volt hajlandó senki által feltárni a valóságos szomorú helyzetet.

Amikor Anna a Forrásban Velem volt, bár láthatta, a földi élet mennyire borzalmas lett, nem volt joga beleszólni Istene dolgaiba, ahogyan a többi Forrásban levő teremtményem sem tehette ezt meg. Bizony mondom nektek, Anna meglátta Isten vonásaiban az őrültséget. Nemcsak meglátta, de olyan eszközökkel kezdte ezt orvosolni, ahogyan csak egy olyan szellemiség képes erre, amilyenné Anna vált Istene környezetében.

Amikor a földi dolgait intézi, éppen ilyen lelkiismeretes, mert tudja, Istene képmásait kell a jó útra vezetni. Akkor is, ha azok nem tudják magukról, miért lusták, miért deviánsok, miért élnek ostoba, rövidlátó életet, ha élhetnének értelmeset is, ahogyan ő szokta mondani, amikor már tele van a lelke mások rövidlátásnak és ostobaságának a terhével.

Amikor aztán megelégelte Istene gonoszságait, el kezdett ellene tenni. Annyi okossággal, hogy néha már Én, az Isten is elgondolkodtam azon, ha valamit tesz Velem, vagy valamit mond Nekem, miért teszi, miért mondja? És akkor rájöttem, az Én porszemem úgy tanít Engem, az Istent, mint egy jó mester, aki nem rág mindent a tanulója szájába, hanem saját kárán tanítja meg őt arra, hogyan is kellett volna helyesen tennie valamit.

Amikor Anna dühös, olyan okosságokat vág a fejemhez sokszor, nem győzöm kapkodni a fejem. Akkor aztán nem elnéző. Úgy tudatja Velem, mekkora barom vagyok, hogy ezt egy szóval sem mondja ki. Úgy vág a nyelve, mint a borotva. Én ott maradok tar fejjel akár akarom akár nem. Aztán hagy Nekem mindig gondolkodási időt. Amikor látja, hogy Istene feje lágya kezd beérni, akkor nem tesz mást, csak kedvesen mosolyog, és elégedetten nyugtázza magában, ismét hatott a lelki fröccs, vagy az az eszköz, amit éppen bevetett ellenem.

Anna nem kis stílű játékos, hanem akkora stratéga, aki képes volt a zsidók fő mágusát lapátra tenni és elhallgattatni. Mostanában már nem gondolkodik azon, hogy Annának ártson, hanem a segédeit próbálja Anna ellen hangolni, mert nem tudott beletörődni a vereségébe, csak ő maga már nem mer ártani Annának.

Azért mesélem mindezt el nektek, mert Annát a napokban meglátogatta egy varázsló, aki Óznak nevezte magát és Annát megfenyegette, hogy el fogja pusztítani. De az Én feleségem azt mondta neki:

-          Te abból nem eszel semmit.

Aztán olyan gyorsan védelem alá helyzete magát, hogy a mágus csak azt látta, Anna eltűnik, és kénytelen volt ezután eloldalogni.

Hiába próbálom tehát távol tartani a zsidó mágusokat Annától, azt hiszik az ostobák még mindig, hagyni fogom a feleségemet elpusztítani általuk. Én is csak azt mondhatom nekik, amit Anna:

            - Ti abból nem esztek semmit.

Ha Istennek nem lenne ennyi baja, akkor sem engedné a hites feleségét tönkre tenni emberek által. De hogy Istenetek ennyi bajjal küszködik miattatok, jó lenne, ha végre békén hagynátok azt az egyetlen emberi lényt, aki meg tud Engem gyógyítani, és nem akarnátok állandóan a vesztére törni.

Ámen

A lelki fejlődés útja a Földön

Szellem: - Aki már sok-sok életet leélt a Földnek nevezett bolygón, az tudja, most miről beszélek. Aki pedig nem, az most jól figyeljen, mert olyan dolgokat fogok feltárni a számukra, amelyeket azért nem szoktam az emberek orrára kötni, mert éppen arra vagyok kíváncsi, hogy egy élethelyzetben hogyan viselkednek.

Amikor Annát először érte fekete mágus támadása, az még nem a zsidó rabbikhoz kötődött, hanem egy családi perpatvarba vetette be magát, segítő szándékkal. Anna azonban nem hibázott, csak tanácsokat adott valakinek, akit és akinek a családját fekete mágiával próbáltak tönkre tenni. Egy olyan karmikus kapcsolatról volt szó, amelyben a főszereplőnek el kellett döntenie, a fekete mágia gyakorlatát akarja folytatni, vagy ellenáll a kísértésnek, a megfélemlítésnek, és nem hagyja magát befolyásolni mások által. Anna világosan megmondta ismerősének, a lelke a tét, és végre volt már annyi bátorsága az illetőnek, hogy bármi áron is, de kilépjen a fekete mágusok csöppet sem veszélytelen családjából.

Egy valamire való fekete mágus ha valamit is ad magára, annyi hullát hagy maga után földi életében, mint teszi azt egy sorozatgyilkos, csak éppen más eszközökkel. Persze a jutalom sem marad el érte. Aki ezt űzi, az azt hiszi, soha senki nem fogja számon kérni tőle a tetteit. Ahogyan már sokszor elmondtam nektek, a halála után mindenki szembesül saját gaztetteivel. Aki másokat elátkoz vagy a fekete mágia eszközeivel eltesz láb alól, az a következő életeiben fizet meg ezért, de nem azonos nagyságrendben, hanem hatványozottan, ahogyan a halmozottan elkövetett bűnözőkkel teszi ezt a földi törvény, ahogyan azt a földi életetekben meg tudjátok tapasztalni.

A fekete mágus nagyanyja, aki Anna balesetét okozta, most olyan dimenzióban van, ahol teljes a sötétség. Semmi más nincs, csak félelmeket keltő érzések. Olyan rettegésben él, ahogyan egyetlen egy áldozata sem, mert azok sajnos nem tudták, mitől dobták fel a talpukat.

Annát az mentette meg, hogy a balesetekor szerencsésen esett és az agyának semmi baja sem lett. Én nem akartam, hogy belerokkanjon egy olyan történetbe, amelyben teljesen vétlen volt. Sőt segítő szándékkal vett benne részt. Mégis akkora tapasztalattal jött ki ebből a történetből, mint kevés más ember.

Így ismerkedett meg az általa Jóságnak nevezett elementállal, aki aztán később emberi alakot ölthetett Általam, és most gyermekként egy olyan családban él, ahol a fekete mágia dívik. Mert először meg kell ismerkednie azzal az eszközzel emberként, amelyben hosszú létezése során a másik oldalt gazdagította. De aztán, mint minden fekete mágusnak, meg kell ismerkednie egy olyan támadással is, amelyet a volt barátai okoznak, ahogyan Anna ismerősének is meg kellet velük ismerkedni. Hogy végül hogyan zárul ez a történet, attól függ, lesz-e az ismerősében annyi bátorság, józanság, ellenáll a volt barátainak, és nem fordul többé olyan eszközökhöz, amelyek ugyan látszat hatalmat adnak, de keserves árat kell érte fizetni. Mert a földi életben a jót követi a rossz és a rosszat követi mindig a jó, hogy a dolgok egyensúlyban legyenek általa.

Ámen

Isten sötét oldala

Szellem: - Amikor Anna fekete mágusként tevékenykedett a Földön, azért tehette ezt, mert Én erre parancsot adtam neki. Amikor a Földre született, abban a nemzetben élt, amelyben a fekete mágia még a legnagyobb tudást követelte meg tőle. Ő egy olyan családban született meg, ahol az elődök a társadalom legnagyobb fekete mágusai voltak és minden olyan tudás birtokában is, amely ebben a műfajban jellemző. Anna nemcsak azért ismerkedett meg ezzel a tudással, hogy gonosszá váljon általa - amely persze törvényszerű volt -, hiszen aki jó az sohasem akar ártani az emberiségnek nevezett teremtményeimnek. De ahhoz, hogy Anna felkészüljön a jövőjére, ez éppen olyan fontos tudás volt számára, mint minden olyan, amely a mostani életét készítette elő.

Isten már olyan régóta beteg, hogy arra gondolt, ha Anna egyszer megismeri mindazt a vonást Istenében, amely a legnagyobb szélsőségeket jelenti számára, talán megbocsát majd Neki, és nem gyűlöli többé Őt - ahogyan hittem, hogy Anna gyűlöl Engem. De Annának nem nagyon tetszett a fekete mágusok élete. Amikor visszatért Hozzám a Forrásba, azt monda Nekem:

-          Nem hiszem, hogy nekem ezekre az ismeretekre a jövőben szükségem lenne, ezért légy szíves a jövőben ne helyezz olyan környezetbe, ahol ezekkel a borzalmas dolgokkal foglalkoznom kell.

Ezzel a maga részéről lezártnak tekintette a fekete mágiával való kapcsolatot.

Hogy éppen most, ebben az életében tért vissza annak a tudásnak a haszna, ezt ő maga sem tudja, de Én tudom. Azért nem fél tőlük, mert tudja, a fekete mágia ellen létezik a fehér mágia tudománya, amely nem más, mint az a szeretet, amellyel Anna Istent is gyógyítja.

Aki nem gyűlöli őket, akiben van annyi szeretet, mint benne, az nem fog semmi mást tenni, csak elhárítja magától azokat, akik még a fekete mágia bűvöletében élnek és nem tudják, aki szelet vet, az törvényszerűen vihart arat. Ahogyan Anna ismerősének is a saját kárán kellett megtanulnia azt, mit jelent mások számára a fekete mágia tudása, amely elpusztít mindent és mindenkit, aki neki ellenáll.

De mint minden a Földön csak ideig óráig tart. Aki most fekete mágus, az nem lehet örökké az, hanem meg kell ismerkednie a másik oldallal is. Akkor eldöntheti, ellenáll annak vagy visszatér hozzá. De aki örökké fekete mágus akar lenni, mint a mesebeli nagymama, aki már régóta űzi mesterségét a Földön, az előbb vagy utóbb olyan mélyre süllyed Isten által, hogy vagy tanul aztán belőle, vagy végképp átadja magát a sötétségnek. De akkor már nem születhet meg többé emberként, hanem a sötét oldal rabszolgája marad, mint az az elementál, aki Annát belelökte a gödörbe.

Ám Anna jósága újra lehetőséget adott neki arra, hogy megpróbáljon felemelkedni. Ha ez sikerül, akkor emberként felemelkedhet Istenéhez, még akkor is, ha ezzel a sötét oldal lesz szegényebb. Mert mindig van lehetőség a felemelkedésre, de a visszahullásra is, ha elegendő idő áll még a lelkek rendelkezésére a Teremtésben.

Amikor Annát a fekete mágia tudásával vérteztem fel, azért tettem azt, mert tudtam, lelki fejlődése érdekében szüksége van mindarra a tudásra, amely Isten polaritásának szélsőségeit jelenti. Hogy ő mindent másképpen értelmez, mint Én, az abból fakad, ő mégiscsak Isten Fény oldalának a része, és irtózik minden olyantól, amely Isten sötét oldalát jelenti. Mégis ez a tudás szükséges volt ahhoz, hogy most megfelelően reagálja le azokat a dolgokat, amelyek történetében a fekete mágiához kapcsolódnak, és ne álljon a dologgal úgy, mint Bálán szamara.

Amikor ti földi emberek ezekkel a sötét ügyekkel kerültök kapcsolatba, bizony kiváltjátok a társadalmatok rosszallását. De a lélek fejlődésének útja a sötétségen keresztül vezet. Aki nem ismerkedik meg Isten sötét oldalával valamilyen módon, az Istent sohasem fogja megérteni. Pedig Én éppen azt szeretném, hogy ti emberek, minden sötétséget ismerjetek meg Bennem, még akkor is, ha ezért meg kell halnotok Értem.

Amikor Anna sötét mágus volt, olyan kegyetlen halállal halt, mint azok az ezrek, akiket az inkvizíció máglyára küldött, mert azt hitte, Isten sötét oldala az ördöghöz tartozik, és nem Istenhez. De Anna már tudja, Isten Maga a polaritás teljessége. Ez olyan szélsőségeket jelent, amelyet ti emberek azért nem tudtok felfogni, mert az egyházaim azt hirdetik Rólam, szép, jó és okos vagyok. Azt, hogy ugyanakkor sötét is, azt sohasem.

Ámen

A szerelem mágiája

Szellem: - Amikor az ember szerelmes, nem a való világban él, hanem kiemeli őt ebből a dimenzióból egy erő, egy energia, amit ti úgy neveztek szerelem.

De mi is a szerelem valójában. Miért változtatja meg annyira az életeteket, ha igazán szerelmesek vagytok?

Arról már többször tettem említést nektek, amikor szerelmesek vagytok, egy különös érzés lesz úrrá rajtatok, amely nem engedi, hogy gondolataitok a megszokott kerékvágásban működjenek, hanem kiemel benneteket a hétköznapiságból, amely az egész lelketeket uralja. Aki volt már szerelmes, az pontosan tudja, most miről beszélek, de aki még nem, annak úgyis hiába beszélek róla, még nem értheti a dolog lényegét.

Amikor Annába szerelmes lettem újra, olyan forró vonzalom alakult ki Bennem iránta, hogy azt szerettem volna, ha mindig Velem van, mindig szeretkezik Velem. Pedig Én azért már egy s mást megéltem ebben a Világévben, amióta csak az eszemet tudom.

Úgy látszik, Isten is olyan, mint a kamasz diák, sohasem felejti el az első szerelmet. Amióta Anna ismét szeret Engem, megváltozott körülöttem minden. Mintha újjá születtem volna ebben a szerelemben, amely pedig nem olyan probléma mentes, ahogyan azt ti gondolnátok.

Először is: Annával csak asztrál síkon tudok találkozni, hiszen nem élek közöttetek teljes tudatossággal már nagyon régóta. Aztán: Annának van egy földi családja, aki alig hagy időt Nekem, mert annyira elfoglalja őt családja ellátása, hogy alig marad szabadideje Rám.

Aztán néha olyan fáradt, hogy amikor feljön Hozzám a Forrásba vagy az asztrál síkra, egyszerűen elalszik a karjaimban az Én legnagyobb bosszúságomra és a barátaim legnagyobb „örömére”. Mert a Forrásban mindig tudják, mikor van rendben a nemi életem és mikor van valami konfliktus közöttünk, ahogyan közöttetek emberek között is lehet ilyen.

Anna hiába lett nyugdíjas és hiába szeret Engem, az elmúlt évben a balesetekor hónapokig a saját gyógyulásával volt elfoglalva. Még saját ágyában sem tudott aludni, amely házának az emeletén volt.

Gyakran velük van egyik gyermekének a férje és gyermeke. Ilyenkor Anna a háziasszonyi teendői miatt elfárad, mire ágyba kerül. Arról már nem is beszélek, hogy naponta megy ápolni és ellátni beteg testvérét, aki a városban lakik ugyan, de ha nem viszi ki hozzá őt a férje, akkor bizony utaznia kell busszal, hogy elérje őt.

Láthatjátok tehát, Istenetek szerelmi élete is éppen olyan, mint sok emberé a Földön, akinek a napi teendők mellett kell gondolnia a szerelemre és arra a lényre, akit végtelenül és őszintén szeret. Amikor aztán mérges és bosszús vagyok emiatt vagy amiatt, hogy halálosan fáradtan esik be este az ágyba, akkor mindig azt mondja Nekem az Én drága feleségem:

-          Ne szomorkodj! Meglátod, majd ha Veled leszek a Forrásban és mindig együtt leszünk, ahányszor csak egyedül akarsz velem lenni, lejövünk asztrál síkra és boldogok leszünk ott, abban a kis világban, amelyet Neked alkottam.

Bár tudom, hogy ez így lesz, de azt is tudom, milyen soká lesz majd lehetséges, hiszen Annának borzasztó hosszú földi tartózkodást terveztünk, mert akkor, amikor az életét megterveztem, még nem gondoltam arra, újra szerelmes leszek a volt feleségembe és hiányozni fog Nekem a hosszú távollét miatt.

Ebből is láthatjátok, mennyire hasonlóan érzek és gondolkodom arról a lényről, akit pedig olyan nagyon gyűlöltem sokáig. Addig, amíg meg nem változtak az érzelmeim iránta. És el nem határoztam, újra feleségül veszem, mert tudtam, Anna hűséges természet. Akkor vesz majd Engem komolyan, ha ugyanúgy hozzá kötöm az életemet, ahogyan régen, régi életeiben tettem, amikor még igazán szerettem őt, és ő is komolyan vette az irántam érzett szerelmét.

De most, hogy a Földön, csak korlátozott emberi alakban élek mellette, az igazi kapcsolat számára nem a földi alakom lett, hanem az asztrál síkon kialakított, amely már valóban olyan harmonikus, mintha a Földön élnék és léteznék vele.

Amikor majd végleg hazatér Hozzám, azért viszem le újra és újra asztrál síkra, hogy a szerelme által gyógyuljak. Mert ez ugyanúgy van Nálam is, mint nálatok, a szerelem felemel, kiemel abból a szomorú valóságból, amelybe oktalanságom és rövidlátásom miatt zuhantam.

De minden jó, ha jó a vége és már tudom, Anna szerelme olyan számomra, mint az ember számára a levegő. Nem élhetek, nem létezhetek nélküle, mert belepusztulnék, ha elhagyna vagy nem tudna szeretni többé. Ezért akarok megváltozni, hogy tudjon szeretni Engem. Mert a Földön sem szeretnek azok az asszonyok, akiket megcsal a férjük, akik más szoknyák vagy nadrágok után futnak, vagy valamilyen perverzióban élik ki szexuális igényeiket.

Szerencsére Anna türelmes Hozzám, de nagyon szigorú is, mert azt akarja, újra olyan legyek, mint régen: jó, kedves, bölcs és semmi esetre sem szélsőségesen gonosz.

Ha majd elmondhatom nektek, teljesen megváltoztam, és már nem akarok semmiféle szélsőséget a létezésemben, akkor tudom, meggyógyultam, és a ti létezésetek is boldogabb és derűsebb lesz.

Ámen

A szerelem csapdái

Szellem: - Amikor Anna elhagyott Engem - mert Én biztos voltam abban, hogy meggyűlölt a tettemért -, olyan magányos lettem, mint akinek elment a kedvese, akit pedig a világon a legjobban szeretett.

Anna távolléte nem volt hosszú, mégis Engem olyan magány és olyan rettegés fogott el, hogy nem láthatom őt többé, majdnem beleőrültem ebbe az érzésbe. Amikor mégis visszatért Hozzám, azt gondoltam azért jön, hogy megöljön és átvegye Tőlem a hatalmat. Mert ellentétben Velem, olyan népszerű volt azokban a tartományokban, amelyeket királyként irányítottam, hogy azt hihettem, a hatalmamra tör, és megbosszulja az őt és gyermekünket ért sérelmeket. Arra nem is gondoltam, megbocsátott Nekem, mert annyi harag volt benne, amikor elvált Tőlem, hogy nem gondoltam, Szent Mihály kérésére meggondolta a dolgot és békét akar Velem kötni.

A gyermekünk belebetegedett a történtekbe, és ez is aggasztott. Mert tudtam, a feleségem nem nézi majd jó szemmel, ha újra ártani akarok neki. Már annyira hiányzott Nekem a távollétei miatt, hogy nem tudtam elrejteni szexuális szükségleteimet. Azt gondoltam, Nekem jogom van arra, hogy bárkivel és akárkivel megcsaljam őt.

De Anna csak azért jött vissza, hogy kérjek bocsánatot tőle és a gyermekünktől, aki depresszióba esett a történtek miatt. Én félreértve az ő visszajöttét elhatároztam, megöletem, mert nem akartam felelősséget vállalni saját tetteimért, ahogyan nagyon sok férfi sem teszi meg, amikor hűtlenkedik vagy devianciára adja a fejét.

Anna azonban nem volt Rám dühös, mert belátta, egy egészséges férfit nem lehet egy asszonynak ennyi időre magára hagyni és békülni akart Velem, de Én nem hittem el neki. Azt hittem, meg fogja torolni valamennyi vétkemet, amit vele szemben elkövettem addig.

Amikor megteremtettem azt a népességet, akiket ti ma zsidónak neveztek, olyan engedelmesnek mutatkoztak, hogy azt hittem, ezek után mindent el tudok majd rendezni velük a Földön, amit csak akarok. De Anna halála után már láttam, amit tettem, mekkora nagy bajt hozott Rám. Meggyűlölt a nép és meggyűlöltek a gyermekeim, amit egyáltalán nem akartam.

Már annyi évezred telt el azóta és mégis most is, még mindig képes vagyok arra, hogy kételkedjem Anna szándékaiban, mert annyira féltem tőle, mint minden gyilkos, aki tudja, a vétkéért bűnhődnie kell majd a törvény előtt, ha felfedezik a gyilkosságot.

Amikor aztán Anna mégiscsak rájött a lényegre, bár nagyon rosszul esett neki, hogy becsaptam és el akartam hitetni vele azt, nem Én öltem meg őt, hanem ő tett el Engem láb alól, mégis képes volt megbocsátani Nekem. Mert tudta, ha valóban Én vagyok az Isten és ekkorát tévedtem, akkor meg kell tudnia bocsátani Nekem, hiszen ez a történet vezetett rossz utakra Engem és ebbe majdnem belepusztultam már.

Hogy Anna meg tudott Nekem bocsátani, az józanságának és okosságának a következménye és annak, valóban Belém szeretett, ahogyan Én is lángra gyúltam az ő szerelmétől, amelyet már tudom sohasem akarok elhagyni. Mert a szerelem éltet, a szerelem táplál, a szerelem Istennek öröm és minden olyan, amelyet ti emberek is megtapasztalhattok, ha igazán, őszintén szerettek valakit, ahogyan mi Annával szeretjük egymást.

Ámen

A Teremtés kudarcai

Szellem: - Amikor a Teremtésről beszélnek nektek az egyházi írások, sohasem említik azokat a kudarcokat, melyeket Istennek meg kell tapasztalnia a Teremtés folyamatában.  Ahogyan az ember, Isten sem tévedhetetlen és gyakran előfordul, hogy amiről először azt gondolja jó dolog lesz, a végén mégis kiderül róla, zsákutca.

Mondok rá példát.

Amikor kitaláltam számotokra a kommunizmust, még nem gondoltam, olyan személyekkel fogom ezt megvalósítani, akik önös és önző érdekből visszaélnek majd azzal a hatalommal, amelyet pedig a nép nevében teremtettek meg.

De láthattátok, a demokrácia helyett olyan totális diktatúrát valósítottak meg, amit azután alig -alig lehetett visszafordítani, mert mindenkit eltettek láb alól, aki az útjukban volt. Olyan rabszolgaságot alakítottak ki a legtöbb helyen, amely alól szinte senki sem tudta kivonni magát.

Amikor Annával ezekről a dolgokról elkezdtem beszélgetni, nem rejtette véka alá a véleményét, mert elege lett a földi diktatúrákból, melyek az emberi kezdeményező készséget elfojtották mindig. Hiszen éppen az volt a céljuk, ne gondolkodó tömegeket gyártsanak. Akiknek már minden mindegy, csak lakjanak jól, a többi már nem is számított.

Nekem nem az volt a célom, hogy diktatórikus eszközökkel tegyék tönkre az emberek életét. Mégis mindig ez történt, bárhol is valósították meg azt. Nem tudom, mindez miért történt, de tény, hogy így történt.

Anna azt mondja Nekem, mindez azért történt így, mert nem fejlett lelkületű emberek valósították meg, hanem agresszívek. Nem a cél volt fontos a számukra, hanem csak az eszme megvalósítása, bármi áron.

Ha mindezt fejlett lelkületű emberek akarták volna megvalósítani, azoknak biztosan nem sikerült volna, ahogyan Jézusnak és egyetlen avatárnak sem sikerült gyökeresen átalakítani az emberi társadalmat az utóbbi időben.

Anna biztosan arra gondol most, a nők teljes kiiktatása a hatalomból hozta ezt magával, és meglehet, neki van igaza. Hiszen az elmúlt kétezer évben csak férfi patrónusai voltak a céljaimnak, sohasem bíztam az átalakítást nőkre. De nem szerettem őket annyira, hogy ilyen feladatot adtam volna nekik. A férfiak pedig csak az Én akaratomat hajtották végre, és nem azt, amit ők gondoltak erről a dologról. Anna biztosan másképpen cselekedte volna meg ezt a dolgot, de ő ilyen feladatot nem kapott Tőlem az utóbbi negyvenezer évben, csak más dimenziókban, ahol viszont sikeresen oldotta meg több helyen.

Van egy olyan dimenzió, ahol még mindig a táltosok irányítják az emberi társadalmat, és ott éppen Anna a főkormányzó, mert így hívják a legfőbb hatalom vezetőjét. Anna ott olyan, mint egy királynő, aki egy személyben képviseli a hatalmat, de egy egész hadsereg hivatalnok segít neki ebben. Ott nem tették tönkre a népek a Föld fizikai síkját, mert úgy művelik a földeket, úgy halásznak és vadásznak, hogy nem tették tönkre a földi létezés egyensúlyát. Abban a dimenzióban olyan virágzó társadalmat alkottak a szellemi vezetők - a társadalom elitje -, hogy példaértékű lehetne számotokra.

De ti nem így tettetek az Én zsidó népem vezetésével, hanem újra feléltétek a bolygótokat és az már, ahogyan sokszor elmondtam nektek, sajnos haldoklik.

Mivel a téridő lassan egymásba olvad ezeken a helyeken, ahol most éltek, olyan katasztrófa vár rátok, amely a ti dimenziótok összeomlását hozza magával. Csak azokon a helyeken marad meg a Föld fizikai síkja, ahol nem tettétek tönkre a bolygótokat. Tudom, elég érthetetlen ez számotokra, de sok olyan dolog van, amiről csak azért nem beszélek, mert úgysem értenétek meg, hiszen ti egyetlen dimenzióról tudtok és annak a történései a lényegesek számotokra.

Amikor a fizikai síkotok elpusztul, ti egy másik Föld nevű bolygóra költöztök, helyesebben inkarnálódtok, de az nem lesz olyan kedves és szép, mert nem érdemli meg azt a többség. A fejlettebb lelkek viszont visszatérhetnek majd a Föld asztrál síkjára, hogy ne kelljen nekik újra járni azt az iskolát, amit már kijártak egyszer. Azok viszont, akik megbuktak, azok bizony járhatják előröl a szamárlétrát, ha fejlődni akarnak. Ha nem, akkor Isten lemond majd róluk, mert aki nem akar fejlődni, annak egy idő után már nem is lesz rá lehetősége, hanem széthull a Pokolban a lelke, csak az nagyon fájdalmas „mulatság” lesz számára.

Ámen

Derűre ború

Szellem: - Amikor még olyan vadak voltatok, hogy Isten alig bízott abban, fejlődni fogtok, akkor jöttek el más bolygókról azok a tanítók, akik felügyelték a ti lelki és szellemi fejlődéseteket.

Tudom, sok könyv, még több tévhit kering ezekről a földön kívüliekről nálatok, de Anna mostanában olvasott egy kiváló írást, amelyet a figyelmetekbe szeretnék ajánlani. Nem akarok olyan dolgokat leírni a könyvünkben, melyeket más forrásokból is megismerhettek, ezért csak néhány lényeges dolgot emelnék ki belőle.

A könyv címe: „Párbeszéd az Istennővel”. Egy amerikai vagy angol szerző írta.

Megemlíti benne az Én luciferi alakomat is. Sőt tulajdonképpen az Én keresésemre indulva vette fel a kapcsolatot az Én nőies oldalammal, aki a Földön Anna személyében emberként létezik. De ő nem azonos azzal a nagy szellemiséggel, akivel viszont a szerző került kapcsolatba.

Miért lehet ez így?  - kérdezhetnétek.

Ez azért lehetséges, mert Anna földi alakjában hiába az Én nőies Énem, mégiscsak egy ember korlátozott tudatába van bezárva és nincs birtokában annak a tudásnak, amely az ő nagyobb lényének birtokában van.

Anna a könyv hatására felvette a kapcsolatot az Istennővel. Utólag rájött, a Szellemi Dimenziókban Mária az, aki az Istennő nagyobb és hatalmasabb tudatával rendelkezik, és akivel ő tulajdonképpen állandó kapcsolatban van egyébként.

Sok olyan furcsaságot kellett neki is megértenie, melyeket korábban nem értett. Mert emberként tudja magáról, hogy kicsoda, de mégis emberként, csak azokról a dolgokról tud, amelyeket egy ember elméje befogadni képes. Ha majd visszatér Hozzám a Szellemi Dimenziókba, akkor fogja megérteni, ki is ő valójában, mert most, ha azt mondanám neki, hogy ő Mária, talán el sem hinné az Én drága asszonyom és valószínű ti sem. De Mária olyan összetett lény, hogy belefér nemcsak Anna, hanem az egész teremtett Világom minden asszonya és nőies lénye is. Ha ezt megértettétek, akkor nemhiába írjuk évek óta ezeket a könyveket, melyeket éppen azért kezdtük el készíteni, hogy olyan titkokat tárjunk fel bennük, amelyek benneteket a legfőbb megértéshez és legfőbb tudáshoz vezetnek el, Istenetekkel és a Mindenség mozgásaival kapcsolatban.

Hogy valami szebbről is meséljek, el kell mondanom nektek egy fontos titkot, amelyet Anna is csak most ismerhet meg, mert eljött ennek is az ideje.

Amikor Anna velünk van a Forrásban, akkor azért vetül ki Mária neki, hogy Anna tudja magáról, ő csak egy ember, és ne gondolja azt, mindig mellettem van, mert a kezdet kezdetén ezt meg sem értette volna. Hiszen nem tudta azt, ő az Én feleségem. Nem tudta azt, ő az Én nőies Énem és azt sem tudta, ki vagyok Én. Tehát csak sorjában tudtam neki azokat az információkat megadni, amelyek önmaga megértéséhez és az Én megismerésemhez vezették el őt.

Anna mostanában azt mondta Nekem: - Nem akarja, hogy addig új gyermekink legyenek, amíg vissza nem tér a Forrásba, mert nem akarja, a gyermekei anya nélkül nőjenek fel. Nem tudtam akkor megmagyarázni neki a dolgot, mert még nem értette volna meg. De most, hogy elolvasta ezt a könyvet, felvette a kapcsolatot az Istennővel, aki persze nem más, mint az ő legteljesebb lénye, és azután magától rájött, hogy akivel beszélgetett és akivel az író beszélgetett az nem más, mint az általa ismert Mária.

De arra még mindig nem jött rá, hogy akit ő Máriaként ismer a Forrásban, az nem más, mint ő maga. Amikor majd visszatér a Forrásba, akkor nem Mária adja át neki a hatalmat, hanem ő maga tér vissza emberi alakjából egy új kezdethez, amely már magába foglalja azt a tudást, amelyet most emberként megélt Velem.

Mivel Én is visszatérek majd emberként, de Én még nem tudom Magamról, hogy ki is vagyok valójában, folytatnom kell azt az utat, amelyet talán egyszer ugyanúgy fejezek majd be, ahogyan Anna teszi most, ezzel a tudással, melyet saját akaratából és felismeréseiből birtokol az Én hathatós közreműködésemmel.

Láthatjátok, ez lesz a ti feladatotok is, amikor majd visszatérhettek Hozzám, mert már tudjátok magatokról, kik is vagytok valójában. És nem Engem imádtok, hanem tudjátok magatokról, nemcsak a részeim vagytok, hanem ti magatok vagytok a Teremtő, aki lejön a földi világba azért, hogy orvosolja saját magát általatok.

Ámen

Az érem másik oldala

Szellem: - Ha valakinek közületek azt mondanám, Én vagyok Lucifer, biztosan nem értené meg, és nem hinne Nekem. De már annyi mindenről beszéltem nektek a könyveinkben, hogy remélem, ez többé nem kétséges azok számára, akik elolvasták és meg is értették azokat, ahogyan azt Anna tette. Anna nem azt kifogásolja Bennem, hogy poláris vagyok, hanem azt, a polaritásomban lezüllöttem, mert olyan célokat tűztem Magam elé, amelyek nem szolgáltak Engem. Be kell látnom, ez sajnos így is van.

Amikor elhatároztam az emberiség teljes megsemmisítését a Vízözön által, még nem azért tettem, mert beláttam a hibáimat, hanem azért tettem, mert éreztem, az emberiség fejlődése a zsidó vezetés által zsákutcába jutott. Nem tudtam, hogyan hozhatnám őket ki belőle. De a zsidóság felelősségét nem vitatom el, mert kétezer év óta, már nem az Én vezetésemmel teszik a dolgukat, hanem saját szakállukra, saját érdekeik szerint, amely persze nekik mindenhol hatalmat és jólétet, másoknak pedig szolgaságot jelentett.

Hiába próbáltam megakadályozni a hatalomra jutásukat, birtokában voltak azoknak az eszközöknek, melyek által ők a hatalmat, bárhol is éljenek a Földön, sajnos megszerezték. Nem menti fel őket a felelősség alól az sem, hogy magát az eszközt éppen Én adtam a kezükbe, mert mind mondottam, nem az Én parancsomat hajtják végre kétezer év óta, hanem saját céljaikat valósítják meg, amelyhez már engedélyt Istentől nem kaptak.

Nem mentesíti őket a felelősség alól az sem, hogy a második világháborúban Hitler majdnem kiirtotta őket, mert Hitler az Én parancsomat volt hivatott megvalósítani. Csak ők ezt nem tudták, vagy ha sejtették is, nem törődtek vele. A háború után ott folytatták hatalmi harcaikat, ahol a háború előtt abbahagyták, és most semmi sem akadályozná meg a világhatalomra jutásukat és egy zsidó világkirály kikiáltását, ha Én ennek elejét nem venném.

De ez számotokra olyan sötét korszakot vetítene elő, amelyet csak Anna volt képes felfogni. Mert tudta, hogy az, amit ők megvalósítani akarnak, az egy olyan totális állam, amelyből senki sem tudná magát kivonni, mert a többiek azt sohasem hagynák. Ezen túl olyan nyomorba taszítanák az emberiség többségét, ahol az életben maradásnak sem lenne semmi esélye. Nem az a céljuk, hogy az emberiséget ellássák mindenféle földi jóval, hanem az, megtorolják rajtuk a második világháborúban esett sérelmeiket.

Ebben a rendszerben először a németeket irtanák persze ki, aztán minden olyan állam polgárait, akik a háborúban ellenük voltak, majd sorban mindazokat, akik számukra feleslegesek a Földön.

Kérdezhetnétek, hogyan tud megvalósítani ilyet egy kis létszámú nép, akinek éppen csak megszületett az új hazája és szétszórva él a Földön. Ezek az okok azok, amelyek láthatatlanná teszik az ő hatalmukat, és ártani tudnak mindenhol, ahol csak megjelennek a Földön. Gondoljatok csak arra, hogy a bankrendszerük által - amely persze már ingadozik, mert annyi értéket vontak ki a gazdaságból - bármire képesek pénzt költeni, amire csak akarnak. Vagy arra a dicstelen dologra, hogy egész Amerika az ő érdekeik szerint akar uralkodni a Földön, és nem azért, mert ez valóban Amerika érdeke lenne. A pénzarisztokráciájuk uralja már nemcsak a bankvilágot, hanem a fizikai termelés jelentős részét, vagy a hadiipart, amely persze csak akkor tud prosperálni, ha valahol mindig háborús konfliktus van a Földön.

Amikor pedig megjelennek valahol a hadseregükkel, ott a CIA is megjelenik nyomban, és a hatalmi érdekeik szerint forgatja a politika malmait. Csak hatalmi érdekeik szerint lehet egy - egy párt a hatalmon, mert aki ellenáll nekik, vagy titokban mást szeretne, felismerve káros voltukat, azokat most már nemcsak fegyveres eszközökkel, de a választások számítógépes meghamisításával is kivonják a forgalomból. Teszik ezt azért, hogy a tömegek azt higgyék, a választások a demokrácia jegyében történtek. De aki belelát a kártyáikba, az pontosan sejti vagy tudja ezeket. Már olyan szinten művelik a választások meghamisítását, hogy nincs olyan erő, amely ellenőrizni tudná, valóban a valós eredményt tükrözik-e az összesített választási eredmények vagy hamisat.

Amikor Magyarországon a választásokon az a szocialista párt nyert, aki korábban a szocializmusban a nép legfőbb ellensége lett, sokan azt hihették, ez népakarat volt. De sokan sejtették - és Én tudom -, úgy manipulálták a választási összesítést, hogy azoknak adták a voksok legtöbb részét, akiket hatalomra akartak juttatni. Ez sikerült is nekik - sajnos.

Ez tette lehetővé számukra, hogy Magyarországot bevonják az iraki dicstelen háborúba, és más olyan dolgokba, melyekről csak azért nem beszélek nektek, mert úgysem hinnétek el talán még Nekem sem. Magyarországon egy olyan zsidó mag működik már minden pártban, hogy bármelyik is kerül hatalomra, az a kulcspozíciókba az ő embereiket ülteti, vagy hagyja működni. Akik viszont már olyan beavatottak, akik tudják, semmit sem tehetnek ellenük, mert akkor likvidálják őket.

Így néz ki az a demokrácia, melyet fennen hangoztatva a világuralom megvalósítására használnak fel. De nem tudják, olyan messze vannak már attól, hogy sohasem jön el a számukra. Mert Isten nem hagyja a többséget az ő uralmuk alá kerülni, mert Istennek - már tudja - csöppet sem érdeke. A Vízözön azért jön el, mert nem lehet a Mindenségben egyetlen egy olyan bolygó sem, amely nem Isten akaratát teljesíti be, hanem egy torzzá vált lelkületű földi kisebbség akaratát van hivatva megvalósítani, és nem mást.

Anna nem véletlenül jött közétek a Földre, hanem éppen azért, hogy megértse ezeket a folyamatokat, és időben figyelmeztesse Istenét a bajra, amely már a küszöbötökön van.

Ámen

Amerika titkos katonai kísérletei

Szellem: - Mivel a CIA tud már Annáról, nem árt, ha azt is tudják, hogy Isten mit tud azokról a titkosnak gondolt amerikai katonai kísérletekről, amelyek persze nem véletlenül történnek meg éppen a demokrácia hazájában, ahol már olyan naiv és félrevezetett a nép, mint sehol máshol ezen a Földön.

Amikor Amerika elnököt választ, csak olyan személyt választhat, aki az illuminátusok szervezetébe tartozik. Ehhez minden eszközt bevetnek, a szándékos félrevezetéstől kezdve a választások számítógépes meghamisításáig. Amikor aztán már a hatalomban van, akkor pontosan felvilágosítják a lehetőségeiről és feladatairól, amely persze nem lehet más, mint az ő totális kiszolgálásuk. Aki pedig ellenáll nekik, azt egyszerűen megölik, elteszik láb alól, ahogyan számos és számtalan elnökükkel tették ezt a kezdetek óta.

Tehát, bárki is van Amerika elnöki székében, az az illuminátusok céljait hivatott szolgálni és nem mást.

Így fordulhatott elő az is, hogy az elnökük a füle botját sem mozgatta akkor, amikor a tömegek ott maradtak a hurrikán által sújtott New Orleansban. Amikor aztán a közfelháborodás végül mégiscsak lépésekre kényszerítette őket, akkor találtak bűnbakot, egy olyan hivatalnok személyében, aki persze az ő emberük volt. Aki tudta, igazából sohasem fogják őt felelősségre vonni, mert a halogatás parancsát éppen tőlük kapta. Aki persze nem volt más, mint az Egyesült Államok első embere, vagyis maga Bus.

Tehát így működik Amerikában a demokrácia és nem másképpen.

De hogy a lényegre térjek. Amikor Amerikában a kutatásokra szánt pénzeket eldöntik, akkor azok egy olyan titkos bankszámlára érkeznek meg, ahonnan már senki sem ellenőrizheti, mire költik azokat. Így szabad a gazda minden olyan felhasználásra, amelyről úgy gondolják, az ő érdekeiket szolgálja.

Amikor Annával és Margóval irt könyveinkben szőr mentén beszámoltunk ezekről, még nem folytak azok a kísérletek, amelyek a tömegek láb alól való eltételét ilyen nagyon meggyorsították volna, csak a kezdeti stádiumban voltak a kísérletek. Most pedig már bevethetők az alábbi eszközök:

-          Az emberiség megsemmisítése vírusok által.

-          Az emberiség megsemmisítése az űrből egy olyan fegyver által, amely mások számára teljesen ellenőrizhetetlen, mert még nem ismerik a fizikai alapját sem a működésének.

-          Az emberiség megsemmisítése élelmiszereknek mondott mérgek által.

-          Az emberiség megsemmisítése vegyi anyagok által, amiket kozmetikai cikkekbe rejtenek el.

-          Az emberiség megsemmisítése olyan pszichikai eszközök által, melyeket az agykutatásuk tett lehetővé.

Láthatjátok, Isten mindent lát, még azt is, amelyet ti nem szeretnétek, hogy Isten lásson.

De akik ezekben az embertelen kísérletekben részt vesznek, azok nem kerülhetik el Isten büntetését, még akkor sem, ha nem hisznek abban.

Ámen

Lucifer tervei

Szellem: - Amikor elvesztettem a családomat a Földön, olyan gyűlölet alakult ki Bennem az embernek mondott lényeim iránt, amit később sohasem tudtam megszüntetni Magamban.

Zavart, hogy az emberiség az Én elvetélt kísérletem. Az is, hogy a Forrásban lévő teremtményeim mindezt tudták. Ezért elhatároztam, megjavítom az emberiséget, bármi legyen is ennek az ára. Csak ostoba módon abba nem gondoltam bele, az emberiség az Én energiáimat használja fel, és minél tovább léteznek, minél tovább kísérletezgetek velük, annál nagyobb bajba sodrom Magamat. Az Én feleségem persze sokszor próbálta megértetni Velem ezeket az összefüggéseket, de Én sohasem hallgattam rá, mert úgy gondoltam, ez nem az ő asztala, és legjobb, ha bele sem szól a dologba. Amikor a Földön megbüntettem őt emberi alakjaiban, már meg sem próbált a végén beleszólni, mert tudta, olyan módon torolom meg a nőkön a rajtam esett sérelmeket - amelyeket persze csak Én hittem, hogy megestek -, hogy jobbnak látta, ha megvárja a fejleményeket és azután, ha még tud, beleavatkozik a történésekbe.

Erre bizony meglehetősen sokat kellett várnia, mert Isten annyira hitt saját igazságaiban, hogy nem vette észre, már milyen sikamlós talajon jár, mennyi visszavonhatatlan bajt csinál Magának oktalan Teremtésével.

Amikor Anna ebben a földi életében megszületett, Mária olyan személyiséget teremtett neki, akiről azt gondolta, hatékonyan tud majd fellépni Ellenem, ha ennek eljön az ideje. Anna, mint ember, olyan különleges képességekkel született, ami kiemeli őt az átlagosból, világlátásával, igazság iránti elkötelezettségével és emberek iránti szeretetével.

Ő sohasem szerette a diktátor hajlamú egyéneket, de kiválóan tudott együttműködni mindig azokkal, akik a többség iránt elkötelezettek voltak, mások javainak gyarapodását, boldogulását és minden olyat szerettek volna az emberi társadalomban elérni, amit Én éppen nem akartam, mert azt gondoltam, az emberiség, majd akkor fog megjavulni, ha eleget szenvedett. És a félelem volt az Én legfőbb eszközöm ebben a tanításban.

Amikor Anna megismert Engem, az elején azért vezettem őt félre, mert tudtam, mi mindent kell majd elviselnie azért, hogy megértsen Engem. Azt akartam, hogy amikor majd emberként megszeret Engem, Belém szeret, akkor majd úgy omlik a lábaim elé, hogy semmi mást nem kíván majd, mint hogy az Én oldalamon egy következő életében zsidó világkirály felesége legyen.

De bármilyen eszközzel is próbáltam Én ezt elérni, nem sikerült. Annának nem kellett a vagyon, a hatalom, csak az, hogy a nép - amely persze nála minden nemzet és faj egyenlőségét jelentette - boldogan éljen a Földön. Ne kelljen örökké szenvednie, kiszolgáltatottá válnia mások által.

Anna ismerte már korábban a zsidó jegyzőkönyveket és pontosan felismerte azok káros voltát a többségre nézve. Nem rejtette véka alá a véleményét, hanem olyan nagyon megmosta a fejemet, amikor megtudta, valóban Én adtam a kezükbe ezt a módszertant, hogy úgy éreztem Magam, mint a kisdiák, amikor a tanító néni megdorgálja őt. Aztán Anna azt is megértette Velem, hogy minden emberben Én szenvedek, a begyürüző rosszulléteimnek éppen a földi történések az okai. Először nagyon dühös voltam bátorsága, merészsége miatt, de hiába büntettem meg őt a legkegyetlenebb módokon, a végén olyan szégyenérzetet keltett Bennem azokkal a dolgokkal, amiket a fejemhez vágott, hogy akartam nem akartam, el kellett gondolkodnom az igazságain. Ezt szerencsémre még időben meg is tettem. Ha nem tettem volna, akkor soha nem értettem volna meg, hogy az összes földi bajnak a forrása Én Magam vagyok. Azt sem, annyira lezüllöttem már, hogy mindennek mondhatom Magamat, csak jó Istennek nem.

Anna annyit korholt és olyan bátran viselkedett Velem, néha nem akartam hinni a fülemnek, amikor a szentenciáit a fejemhez vágta. De közben tudtam, éreztem, mennyire szeret, mennyire félt és óv azoktól a bajoktól, amelyek pedig bekövetkeztek volna, ha nem állítom meg a zsidók világhatalomra jutását a Földön.

A történelem persze őt igazolta, hiszen, ami az elmúlt években a Földön történt, már nem hagy kétséget Nekem afelől, mit jelentene az emberiségnek a zsidók világhatalomra jutása.

Amikor ti földi emberek élitek a mindennapjaitokat, nem tudhatjátok, hogy azok az emberi lények, akik a világotokon a legfőbb hatalommal rendelkeznek, mit gondolnak rólatok, hogyan gondolkodnak felőletek, mert ezeket a gondolatokat sem leírva, sem kimondva nem találjátok meg sehol. Ezek a gondolatok és eszmék titkos iratokban, jegyzőkönyvekben fekszenek a zsidó templomok mélyén, ahová avatatlan szem soha be nem jut. Ezeken a helyeken folynak azok a találkozások is, melyek az emberiség jövőjét elhatározták, valamint a ti embertelen életeteket és pusztulásotokat vetíti elő.

Olyan bűnbandákat béreltek már fel a Földön a zavarkeltésekre, melyeknek a ténykedéséről sohasem fogjátok megtudni, ki bérelte fel őket és milyen céllal? Nemcsak az arab terroristákat pénzelik titkos bankszámlákról, de a bűnözői csoportokat is annak reményében, hogy a bizalmatlanság és terrorveszély árnyékában, meg tudják teremteni majd azt a diktatúrát, amely az emberek feletti totális hatalmat jelenti nekik, ha Isten hagyná, hogy mindez megvalósuljon.

De szerencsétekre Anna, földi emberként, megértette Velem, hogy ez nem szolgál Engem, és a betegségem tünetei mindezt nyomatékosan meg is erősítették.

Az emberiség annyit szenvedett az elmúlt évezredekben, hogy ez teljesen tönkretette az egészségemet. Olyan borzasztó tüneteket okozott asztrál síkon, ami arra kényszerített, változzam meg. Isten betegsége nem játék. Olyan következményei lehetnek majd, amikkel nem szeretnék szembe nézni, mert a Világom pusztulásával kellene számolnom akkor.

Ezért hát feltártam az emberiség előtt a reá váró Vízözönt, amely megszünteti a Föld további züllését. Az emberiség számára olyan feltételeket teremt, amelyben Isten már nem büntetni, hanem gyógyulni akar, mert most ennek jött el az ideje.

Anna földi emberként derekasan helytállt, olyat tett a Mindenségben, amely példa nélküli volt eddig, mert Isten soha, egyetlen Világévben sem züllött le ennyire, mint most. De ha hibázott, azt ki is kell javítania, mert ha nem tenné, saját halálos ítéletét írná alá, amit nem szeretne.

A Teremtés veszélyekkel jár. Ha Isten oktalan, akkor bizony elpusztíthatja saját magát, most már ezt is tudja. A Mindenségben mindenhol nagy már a baj, nemcsak nálatok. Az energiáim annyira kiáramoltak a Forrásból, hogy tervet kellett készítenem arra az esetre, ha nem tudnám az energiáimat időben visszavonni a Földnek nevezett bolygóimról, mert ahogyan már említettem nektek, a Földnek számos párhuzamos síkja van, és a történések ott is választások elé állítottak Engem.

Köszönjétek meg Annának, hogy felnyitotta Istenetek szemét, nem hagyott Engem és a teremtett Világot a káoszba hullani. Mert bizony amit ő tett, az nem egyszerűen egy teremtmény megmentése a pusztulástól, hanem Isten szétesésének és a Világ megsemmisítésének a megakadályozása. Ha majd megismeritek Anna korábbi és főleg párhuzamos síkokon megélt életeit, akkor megláthatjátok benne azt a nagyformátumú szellemiséget, aki ő. Nem gondoljátok többé róla, hogy csak egy közönséges ember. Hanem tudni fogjátok, a Világmindenség nagyformátumú szellemisége ő, aki Istenét minden körülmények között hűségesen szolgálja és segíti a Teremtésben, mert ő természetesen nem más, mint Isten nőies oldala és egyetlen társa a Teremtésben, akit az emberek Istenanyaként tiszteltnek és szeretnek.

Ámen

A Világmindenség vége

Szellem: - Az Armageddon nem a Világmindenség végét jelentené, csak a Föld pusztulását egy olyan kataklizmában, amelyet Isten határozott el, ha az embernek nevezett lényei nem tudnak és nem akarnak fejlődni, akkor véget vessen annak a kísérletnek, melyet az emberiség megjavítása érdekében gondolt ki.

Az Armageddon azt jelentette volna, hogy Isten lejön a Földre olyan alakban, melyben pusztulásba taszítja a népeket. Mindenki meghal majd ebben a háborúban, hogy Isten végső bosszúja kiteljesedjen saját teremtményein, akik elszakadva Tőle, nem tudtak fejlődni. Így, mint életképtelen teremtményt Isten kiirtja a Mindenségéből, nemcsak a Földnek nevezett bolygókról.

De utóbb kiderült, az Armageddon, nemcsak az emberiség kiirtását jelentené már, hanem magának Istennek a pusztulását is. Ahogyan nagyon sokszor elmondtam nektek, már minden energiámat rátok pazaroltam. Hiába voltak már évezredekkel ezelőtt intő jelek, botor módon nem törődtem azokkal, mert elvakított saját nagyságom tudata. Nem volt Bennem sem félelem, sem veszélyérzet, amely jelezte volna a baj nagyságát.

Ha Anna emberként nem ismeri föl az Én bűneimet, az Én ostobaságomat, akkor nem tudom, mi történt volna, mert Mária a Forrásban hiába óvott Engem, már régen nem hallgattam rá. Anna emberként mondta el Nekem ugyanazokat a dolgokat, és ez volt számomra az az ok, ami nem tette többé kérdésessé a dolog valóságosságát.

Mert gondoljátok meg, ha már egy porszem is látja, hogy Istene mekkora nagy marha, hát az akkora szégyen Nekem, amin bizony - ha valamit is adok Magamra - már csak el kell gondolkodnom.

Annában az volt a csodálatos, sohasem úgy mondta el Nekem, hogy az sértő lett volna. De az igazságot annyiszor és olyan nyomatékosan vágta a fejemhez, hogy később már nem volt kétségem afelől, igaza van. Már nemcsak Máriától halottam a Forrásban, hanem egy földi porszemtől is, aki végtelenül szeretett és tisztelt Engem.

Ha a Földön az emberek így nevelnék egymást a jóra, talán könnyebben javulnátok meg. Ha mégsem, akkor talán valóban a teremtésetekkel van a baj, mert kihagytam belőletek a legfontosabbat, vagyis a szeretetet, amely minden létező tiszteletét jelentené számotokra. Akkor nem pusztítanátok le mindent magatok körül, ami csak él és mozog. De ti nemcsak az élőlényeket nem tisztelitek már, hanem a szent hegyeket és Magát Istent sem, aki pedig létezést adott nektek.

Amikor Annával beszélgetni kezdtem rólatok - még a kezdet kezdetén -, azt mondtam neki: Én kihagytam a lényeimből a szeretet, de ő - mint ataiszi királynő - megteremtette azt a lényeiben. Én nem ismerem a szeretet kódját, mert az elveszett akkor, amikor pusztulásra ítéltem őt.

Akkor Anna azt mondta Nekem:

-          Ha meg akarod tudni a szeretet kódját, nézzétek meg az égi munkatársaiddal az elmémben, mert annak biztosan meg kell ott lennie.

Akkor olyan szégyenérzet fogott el Engem - az Istent -, hogyha lett volna mélység, amibe elsüllyedhettem volna, hát biztosan elsüllyedek, mert valami olyat mondott Nekem, az Istennek, a porszemem, amit már csak szégyenkezve tudtam tudomásul venni. Mégpedig azt, ha Isten már nem ismeri a szeretet csodáját, akkor még megtalálhatja egy ember elméjében, ott, ahol Isten az emberi faj pusztulását akarta előkészíteni. Hiszen mi más lett volna az emberiség elpusztítása, mint magának a szeretetnek a megsemmisítése.

Tudom, talán nagy szavaknak tűnik ez nektek, de ha igazán és őszintén a dolgok mélyére néztek, akkor Istennek ezekből az egyszerű mondatokból kellett ezt kiolvasnia.

Ha benne már nincs szeretet, már azt sem tudja többé, hogyan kell olyan lényeket teremtenie, akik szeretni tudnak, akkor nézze meg az embert. Mert ha nem is minden egyedében, de nagyon sokban még megvan az a szeretet, melyet az Istenanya valamikor nagyon régen belehelyezett. Mert tudta, oktalan férjét egyszer majd, talán nagyon sok idő elteltével, éppen ez a maradék szeretet fogja megmenteni a pusztulástól.

Ámen

A kibontakozó Mindenség

Szellem: - A Mindenség nem egyéb, mint Maga Isten. Hiszen Istenen kívül semmi sem létezik, mert ha létezne, akkor Istennek már találkoznia kellett volna egy másik lénnyel, aki vagy más vagy ugyanolyan, mint Ő Maga.

Anna egyszer feltette Nekem a kérdést. Honnan tudom, hogy Rajtam kívül nincs egy másik Isten a Mindenségben, ha nem találkoztam vele. Mert lehet, olyan távolságra van Tőlem, hogy nem érzékelem már őt.

Én még egyetlen létezésemben sem érzékeltem Magamon kívül másik lényt, akit szintén Istennek lehetne nevezni, mert ő is Teremtő lenne akkor, mint Én. Amíg Isten nem érzékel a Mindenségben egy másik Isteni Lényt, addig egy Isten létezik ott, vagyis Én. Ezért szól így a bibliai idézet: „Vagyok, aki vagyok”. Vagyis az vagyok, aki létezem és a létezésem kezdetére már nem emlékszem, mert az olyan régen történt - ha megtörtént -, hogy az emlékeimből kihullott a dolog emlékezete.

Az akasha krónikát ha megnézem, ez egy olyan időszak, amikor az energiák még teljesen rendezetlenül és formátlanul léteztek, de a létezés tudata már megvolt Istenben, ahogyan egy csecsemő is érzékeli a létezését, de még nem ura teljesen a tudatának.

Amikor Isten megteremtette a Világokat, akkor ez úgy történt, hogy gondolt valamire - talán egy hangra, vagy egy színre -, a gondolata egyszer csak formát öltött és ez örömmel töltötte el Őt. Aztán újabb gondolatai lettek, a gondolatai újabb formákat öltöttek. Egyszer csak Isten azt vette észre, hogy már nem egyedül gondolkodik, hanem a teremtményei is gondolati formákat hoztak létre, és elindult valami megsokszorozódása a dolgoknak, vagyis a káosz rendeződni kezdett.

Amikor aztán már sok szín és sok forma jött létre, ezek elkezdtek egymáshoz vonzódni és taszítódni. Valami csodálatos Világ kezdett kialakulni, ami minden teremtett gondolatnak helyet adott. A káosz átadta energiáit egy másik létezésnek, amit aztán, amikor már Isten teljesen öntudatra ébredt, elkezdett tudatosan alakítani.

Akkor már nem esetlegesen kezdtek a dolgok megformálódni és formát önteni, hanem Isten - aki öntudatra ébredt - tudatosan irányította a gondolatait, hogy a formák olyanok legyenek, amilyenekké Ő formálni szerette volna.

Az Isteni Akarat volt tehát az, amely a káosz rendszertelen és öntudatlan létezéséből az Isteni Létezés Világába vezetett el Bennünket.

Nagyon sok Világév, nagyon sok idő telt el addig, amíg Isten Önmagából olyan rendszereket tudott alkotni, melyeket már fejlett Világoknak, fejlett lényeknek lehetett nevezni.

Az ember elődei voltak azok a szellemiségek, azok a lények, akikkel Isten harmóniában létezett. A káosz energiáiból már nemcsak pozitív Világok születtek, hanem létrejött a polaritás, amikor az anyag formát öltött a Szellem besűrűsödésével. A lényeim pedig leszálltak az anyagba, hogy benne Engem szolgáljanak, az Én akaratomat hajtsák végre, hogy Isten mindent kipróbálhasson a Mindenségében, amit csak akar. De úgy látszik, a Teremtés nagysága által Isten olyan távol került eredeti Önmagától, hogy törvényszerűvé vált az az esemény, amely már Isten létezését fenyegette, vagyis magának a Teremtőnek a pusztulása.

Amikor Anna Engem a Teremtés felől faggatott, a kezdet kezdetén nem akartam a kérdéseire válaszolni, mert Magam sem tudtam, hogyan is jöttem létre. Annyi idő eltelt azóta, és senki sem kérdezte meg Tőlem, mikor születtem, hogyan, volt-e előzményem és az mi volt? De Anna okos kérdései elgondolkodtattak Engem. Visszanéztem az emlékezetemben azokat a régi történéseket, melyek a létezésemhez vezettek. Ebből azt is megértettem, ha nem vagyok elég okos, bizony a Teremtett Világ visszahullhat a káoszba, amely talán nem az abszolút létezés megszűnését jelentené, de az Enyémet biztosan.

Isten már olyan régen létezik, hogy emberi elmével nehezen érthető meg az a kor, amely Isten öntudatra ébredésétől eltelt. Azután annyi Világév megtörtént már. Azt elmondani is nehéz lenne, mi történt azokban, hogyan alkotta meg Isten az akkori létezések mikéntjét és hogyanját.

Akik azt hiszik, a létezésben az anyag az elsődleges, azok azért hiszik azt, mert nem tudják, az általatok Világléleknek nevezett Szellemiség a Káoszban is benne volt, csak akkor még nem tudott Önmagáról. A káosz tehát a valóságban nem az anyagot jelöli, hanem a létezésnek egy olyan szintjét, amikor Isten még nem ébred Öntudatra. De ez a létezés nem azonos Isten álmával, amikor egy-egy Világév végén Isten aludni tér, hogy kipihenje a Teremtés fáradalmait. Amikor aztán rendesen kipihente Magát, újra Öntudatra ébred, és elgondolja, hogyan folytassa a Teremtést. Amikor alszik, nem gondolkodik, csak ugyanúgy pihen öntudatlanul, mint az ember. Amikor gondolkodni kezd a Teremtés mikéntjéről és hogyanjáról, akkor azt dönti el, mi lesz ebben a Teremtő Évben az a legfontosabb dolog, ami az egész Teremtés mikéntjét és hogyanját meghatározza, minden teremtménye számára. Amikor pedig eldöntötte, akkor ez törvény lesz, amit mindenkinek, akinek ebben feladatot ad, végre kell hajtani. Aki Isten akaratának ellenáll, az azzal számolhat, hogy Isten nem tart rá igényt, mert az nem lehet, hogy Istennek bárki is ellent mondhatna. Ha valaki nem méltó arra, hogy Isten feladatokkal bízza meg, az arra sem méltó, hogy részt vegyen magában a Teremtésben, mint létező lény.

Hogy ez mit jelent? Csak azok tudják igazán, akiket Isten, mint felesleges hulladékokat kiiktat a Mindenségből. Erre persze ritkán van esély, de már voltak olyan lények, akik azt hitték magukról, nekik mindent szabad, és ez okozta a vesztüket.

Azok a marzisziak, akik több Világomat tettek tönkre oktalanságukkal, mesélhetnének nektek arról, mit jelent egy teremtmény számára, ha nem teljesíti Istenének tett ígéretét, mit jelent az, ha Isten szeretetét elveszti egy lénye - ha léteznének.

Annát azért is tudtam szeretni, mert bár tudta, büntetését tölti a Földön, mégis mindent megtett Értem, mert tudta, mit jelent egy létező számára Isten szeretete és megbecsülése. Mégis a szeretetem elnyerése érdekében mindent megtett, mert hinni tudott abban, hogy jó az Isten és szereti a teremtményeit, ha azok okot adnak arra.  De azt is tudta már, mit jelent Isten szeretetének megvonása, ha a teremtménye büntetésben van, és Isten mindenféle kínnak kiteszi őt csak azért, hogy megmutassa neki a szeretet nélküli Isten arcát is.

Ha nem tudott volna hinni abban, hogy meg tudja változtatni Istenének a hozzá való viszonyát, akkor bizony talán kárhozatra jutott volna, még akkor is, ha ezzel Isten végképp megszünteti Önmagában a szeretetet, mert azt hitte, Neki arra már semmi szüksége nincs az emberiséggel szemben. De Isten felismerte Anna nagyszerűségét, és felismerte azt, hogy a legkisebb porszem is taníthatja őt valamire, amire Istennek feltétlenül szüksége van a tanuláshoz. Mert mi más lenne a Teremtés értelme, mint az, hogy Isten tanuljon benne a lényein keresztül.

Ámen

 

A Mindenség Erői

Szellem: - Amikor Anna már annyira értett Engem, hogy nem volt többé értelme bántanom őt, akkor elhatároztam, olyan könyveket diktálok neki, amelyekből ő is tanul, és az emberiség számára végre feltárom azokat a titkokat, melyeket nem volt szándékomban feltárni előttetek.

Miért hallgatta el Isten az emberek előtt azokat az eseményeket, melyek Isten torzulásához vezettek?

Ha valaki téved, annak bizony nem nagyon örül, szeretné gyorsan elfelejteni a tévedéseit, hogy azokat senki emberfia meg ne lássa, meg ne tudja. Ma Anna arról beszélt Nekem, mennyit hibázott ebben az életében, hogyan adta fel lassanként azokat a szigorú erkölcsi elveket, amelyek pedig a születése után még az övéi voltak.

Egy olyan társadalomban, melyben hazugságra és mások szemfényvesztő megtévesztésére szolgál az uralkodó osztály, annyira elerkölcstelenedik, hogy azután a tömeg is kénytelen a nyomdokain haladni, hogy életben maradjon.

Amikor Anna édesapja bevitte a termelőszövetkezetbe a földjeit - vagyis az állam elrabolta tőle az ő jogos tulajdonát - tetszett vagy nem, ha enni akart adni a jószágainak és nem akarta, hogy azok éhen vesszenek, lopnia kellett a „közösből”. Hiába szólalt meg a lelkiismerete, tudta, ha a lelkiismeretére hallgat, a jószágai éhen pusztulnak. Anna látta apja züllését és tudta, ő sem tehet mást, mint elfogadja azokat a normákat, amelyek az új rendszerben kialakultak, ha nem akarja, hogy utcán létezzen a családja, amikor a házukat felépítették. De a lelke mélyén tudta, az, amit a férje miattuk tesz, az erkölcstelen és büntetendő egy normális közösségben. Amikor aztán felépült a házuk Anna így okoskodott:

-          Az állam többet rabolt el a családomtól, mint amennyivel megrövidítettem őt.

Így hallgattatta el a lelkiismeretét, amely pedig mindig tiltakozik, ha a tilosban jártok.

Talán nem véletlen, hogy éppen az Én drága feleségem az, aki számon kéri Tőlem az erkölcsök ilyen mértékű lazulását, mert tudja, az erkölcsi züllés mindig előrevetíti egy állam és egy egész rendszer bukását is. Azokban a dimenziókban, melyeket ő javított meg, elsődleges az emberek számára az erkölcs, vagyis az íratlan törvények tiszteletben tartása. Nem kellene fele annyi törvényt sem az embereknek betartani, ha az erkölcsi rend a helyén lenne. De nálatok az erkölcs már régen nem működik, csak ti nem veszitek észre. Mert a törvényeket naponta váltogatják a kormányok, egy szűk elit érdekei szerint. Aki pedig nem tart velük, az pórul jár. Úgy kifosztják mindenéből, hogy már az életben maradásának sincs semmi esélye.

Annát sokszor látom a televízió előtt ülve híreket hallgatni és figyelem a megjegyzéseit. Néha olyan goromba dolgokat vág a tisztelt politikusaitok fejéhez, hogyha azok hallanák, talán elgondolkodnának rajta. Az is lehet, egyszerűen figyelmen kívül hagynák, mert ez az elemi anyagi érdekük és nem más. Akik ma az ő országában - és sok más helyeken is - hatalmon vannak, csöppet sem törődnek a néppel, akik számukra csak a szürke tömeg. A saját pecsenyéjüket sütögetik a hatalmuk által. Olyan önhittek, olyan álszentek, csak hazugságaik éltetik őket, és nem az, hogy a nép érdekeit szolgálják. Így fest tehát ma az a hatalom, amelyet az ostobák még demokráciának hisznek, de Anna pontosan tudja, egy új diktatúrához vezető utat jelölnek ki általa.

Ámen

 

A Föld fizikai romlása

Szellem: - Amikor az emberiség elkezdte felhasználni a kőolaj-származékokat, olyan útra lépett, amely a Földeteket biztos romlásba és pusztulásba sodorja.

Miért van ez így?

Ez azért lehetséges, mert amikor az élőlények halott energiákat használnak fel, akkor azok az égéstermékek, melyek a felhasználásuk által termelődnek, mind pusztító jellegűek. Egy régi írásunkban már beszéltem nektek erről, de most azért ismétlem meg, mert a Föld olyan szomorú valóság elé néz, hogy újra szót kell emelnem érte. A halott energiák mindig és kivétel nélkül mérgezők. Ez nemcsak a kőolajra, de azokra az élelmiszerekre is vonatkozik, melyeket gyárakban állítanak elő, nagy haszon reményében. Aztán még akkor is megetetik veletek, amikor a minőségi romlás már olyan fokot ért el náluk, hogy inkább lehetne mérgeknek nevezni őket, mint élelemnek.

Persze az összes általatok elfogyasztott gyümölcs és növény is sajnos mérgező, mert tele vannak mindenféle növényvédő szerekkel, melyek természetesen megint csak mérgek. A legtöbb idegölő méreg vagy nagyon ártalmas más kemikália. Aki saját maga termeli ezeket, az is megmérgeződik általa. Semmit sem akartok hagyni kárba veszni, pedig ami elhullik, az éppen elősegíti a többiek életképessé válását.

Anna férje még mindig mérgezi a fáikat, pedig Anna is tudja, ez árt nekik. De a férjét úgysem tudná meggyőzni erről, mert az a tömegekkel tart és nem a feleségére hallgat. Ezért aztán az idén, már nem termett a szőlője semmit. Annyira agyon permetezte a hosszú évek alatt, hogy az feldobta a talpát. Persze nem érti, mi baja a szőlőjének.

Olyan kártékony vegyszereket használtok a kertjeitekben, hogy az a csoda, még van olyan növény, amely nem pusztult bele a sok mérgezésbe. Aztán ezeket a növényeket beviszitek a lakásotokba, sőt van olyan is, amit meg is esztek.

A régi öregek sohasem mérgezték növényeiket a kártékony állatokkal szemben, hanem összegyűjtötték azokat, úgy óvták meg, hogy azok ne tudjanak kárt tenni bennük. De a mai emberek sajnos már csak mérgezett növényeket és állatokat fogyasztanak, és nem értik, miért olyan kövérek, miért nem tudnak lefogyni. Akik pedig kövérek, azok azért azok, mert a szervezetükben annyira felhalmozódtak már a mérgek, hogy nem tudnak a sejtek rendesen működni. Magukban tárolják a mérgeket, mert kiüríteni sem tudják már azokat.

Mi ebben a helyzetben a teendő?

Aki azt hiszi, meg tudja oldani, az sajnos téved. Már nincs földi orvosság, csak égi. Amikor a munkatársaimmal ezen a problémán agyaltunk, azt találtuk ki, hogy az új generációknak kell még egy esélyt adni az életben maradáshoz, ezért olyan genetikai kódokat iktattunk az új gyermekekbe - akik 1990 után születtek meg -, hogy még ezeket a mérgeket is fel tudják saját épülésükre használni, de már ők sem sokáig.

Ezért is van szükség gyökeres változásra az emberiség életében, mert olyan vak vágányon fut már az egész emberi társadalom, hogy azt nem lehet szabályokkal és más eszközökkel korrigálni, csak egy új rendszerben, amely azok részére nem ad lehetőséget már, akik eddig is botormódon éltek, nem törődtek sem a környezetükkel, sem saját egészségükkel.

Ha Anna egyedül lenne a családjában, talán meg tudná teremteni annak lehetőségét, hogy ne egyen húst, de az összes családtagja húsevő, így nemcsak a kísértés nagy, de nem tud háromfelé főzni, hiszen gondoskodnia kell beteg nővéréről is, akit ápol.

A nővére három kemény hónapig nem fogyasztott húst. Csodák csodája, elmúltak a fájdalmai. Mégsem hitt Annának, mert a karácsonyi ünnepek alatt bepótolta azt, amit három hónap alatt kihagyott.

Most aztán jajgat, sir, sopánkodik, de mégsem akar a húgára hallgatni, akinek ez a diéta egy csomó idejét rabolja el. Hiszen külön kell főznie a nővérének és a húsevő összes többi családtagjának. Persze állati fehérjét is lehet mértékkel fogyasztani, de csak olyasmit, ami nem véres állati étel, mint a tej, sajt, túró, méz.

Régen nemcsak azért voltak az emberek egészségesebbek, mert nem ettek sok húst, hanem azért is, mert nem mérgezték meg az ételeiket még növények formájában sem. De ma az iparszerű mezőgazdaság már nem állít elő mást, mint mérgezett, rosszabb esetben génkezelt élelmiszert, amit Én inkább ételekbe bújtatott tudatos mérgezésnek neveznék és nem egészséges táplálkozásnak.

Ámen 

A beavatás

Szellem: - Anna ezen a hétvégén egy ezoterikus iskolában volt, ahol a prána energia gyógyító hatásával ismerkedett meg. Azt mondta Nekem az Én kedves feleségem:

-          Légy szíves engedj el ebbe az iskolába, mert szeretném megtanulni azokat a gyógymódokat, amelyek már elég általánosak nálunk is, és talán hasznát fogom venni a Te és a nővérem gyógyításában.

És Én elengedtem az Én kedves feleségemet, mert olyan szépen kérte Tőlem.

De Anna természetesen nem egyedül ment el oda, hanem más tanulni vágyó társakkal együtt, akik szintén szükségét érezték annak, hogy valami más gyógyító módszerrel ismerkedjenek meg, mint amit a mai európai orvostudomány tud.

Akkor arra gondoltam, ha Anna igazi beavatást akar, szerzek Én neki olyat, aminek talán nem örül, de pontot tesz egy probléma végére - életükben -, amely évtizedek óta megrontotta kettőjük kapcsolatát a férjével.

Amikor Anna megismerkedett vele és már szerelmi kapcsolat volt közöttük, akkor tudta meg, hogy az ő drága szerelmese egy másik kislányt is hülyít. Aki még szűz, és úgy gondol az ő szerelmére, mint ami örökké fog tartani. De a férje nem ezt az ártatlan kislányt választotta feleségnek - mert nem volt türelme kivárni, hogy az nővé érik -, hanem Annát csábította el.

Anna nem állt azonnal kötélnek, de mert szerette volna végleg elszakítani a szálakat a nagy plátói szerelmével, nem mondott egy idő után nemet. Hiszitek nem hiszitek, már felnőttként egymáséi lettek.

Csakhogy a férje régi szerelmese nem tudta soha többé megbocsátani neki ezt a ballépését, mert ő annak hitte. Úgy ment férjhez, hogy egyáltalán nem szerette a férjét, csak Anna férjén akart bosszút állni. Mert Annáék közben összeházasodtak már és megszületett az első gyermekük is.

Ahogy az lenni szokott, a férje visszatért volna régi kapcsolatához, ha annak nem lett volna szintén már egy komoly kapcsolata, mert a hölgy későbbi férje bizony halálosan szerelmes lett az ő asszonyába. Anna sohasem tudta meg, férje nemcsak virágot vitt a volt kedvesének, hanem évekig tartó viszonyt kezdett vele, amit aztán letagadott. De az új férj rájött a turpisságokra. Úgy helybehagyta a csábítót, hogy annak elment a kedve a további csalásoktól és hazudozásoktól. Persze nem önmaga tette ezt, hanem felbérelt néhány markos fiút, akik alaposan elverték Anna férjét, csak ő ezt a feleségének nem merte soha bevallani. Nem volt ez elég, másokkal is kikezdett, és halálra dühítette Annát a féltékenységével, miközben ő maga a tilosban járkált, rendszeresen.

Otthon aztán azt hazudta a feleségének - aki rendesen nevelte a gyermekeit -, hogy túlmunkát végez. Mindenféle álindokot felhasznált, hogy félrelépéseit el tudja titkolni. Anna nem volt rá féltékeny, mert tudta, ez sohasem fizetődik ki, de egy idő után érezte már, a világon semmi sem köti a férjéhez, és el akart válni.

Ahogyan ez a legtöbb családban már lenni szokott, férje annyira megrémült attól, elveszti gyermekeit és a rendes feleségét, hogy megemberelte magát. Otthon vállalt munkát, hogy ne legyen lehetősége sem a hűtlenségre. Aztán már nem hűtlenkedett, mert közben meghízott, alkoholista lett, már nem volt olyan kapós, mint korábban.

Anna csak most tudja meg a férje hűtlenségeit, mert az olyan ügyesen titkolta, hogy Anna sohasem jött rá. Nem akarta volna elhinni, az ő féltékeny férje gyakrabban járt a tilosban, mint ahogyan azt ő korábban hitte. De Én azért mondtam el neki, mert azon a bizonyos beavatáson az alábbi dolog történt.

Megkérte a férjét, hozza be a nagy táskáját a lakásba, ahol az előadások voltak. Mit ad Isten, amikor bemutatkozott az új mesterének, a férje akkor vette észre, régi szerelme és hűséges felesége ugyanarra a tanfolyamra fog járni. Ez azt is jelentheti számára, hogy a régi szerelme leleplezi őt és azt, milyen csúfosan ért véget az ő gyengéd kapcsolatuk korábban.

De a hölgy bölcsen hallgatott. Annának pedig lelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy tudtán kívül boldogtalanná tett egy fiatal lányt. Mert nem tudta, a drága férje kettős játékot játszott korábban, akkor, amikor még Anna végtelenül hűséges és jó volt hozzá.

Abban az időben Anna sohasem hivalkodott az öltözködésével, de a férje mindennap új ruhát, másik inget hordott. Lemondott mindenről, amiről csak egy rendes asszony le tud mondani, hogy családja az ő lemondásával birtokolhasson mindent, amit csak akart. De a férje sohasem hálálta meg ezt neki, hanem megcsalta őt, amikor csak kedve volt hozzá. És ehhez sokszor volt kedve. Anna pedig nem értette, miért jár ő állandóan nőgyógyászhoz akkor, amikor a férjével zárt kapcsolatban élnek.

De hogy ne szaporítsam tovább a szót, Anna természetesen barátságosan viselkedett azzal a nővel, aki pedig alaposan megrontotta házasságukat. Hiszen férje gorombaságai nem másból fakadtak, mint abból, annyi nője volt menetközben, hogy magából kiindulva nem hitte el a felesége ártatlanságát. Mert az sohasem járkált utána, sohasem kérdezte meg a férjét, ha nem jött haza, hol töltötte az éjszakát. Azt hitte, a rendes munkahelyén a rendes munkájával foglalkozik.

Amikor aztán hazajött dolgozni a fővárosból, nem merte megcsalni a feleségét már, mert jól tudta, Annát mindenki ismeri és elismeri. Ezért az első ballépése után számíthat arra a botrányra, melyet alaposan kiérdemelt volna már korábban. Anna így sohasem tudta meg a férje ballépéseit, mert nem kutatta azokat. Később már nem is érdekelte mit tesz, mert annyi szomorúságot szerzett neki, hogy nem érdekelte volna az sem, ha megcsalja vagy elhagyja őt.

Történt hogy Anna munkája során megismerkedett más férfiakkal és ugyanúgy járt, mint a férje volt szeretői. Azok a férfiak is inkább a családi tűzhely melege mellett maradtak, minthogy ott hagyva csapot-papot elhagyták volna a feleségüket Anna kedvéért. Anna ezek után megtanulta a leckét, és azt mondta Nekem, amikor felvettem vele a kapcsolatot:

-          Sohasem csaltam volna meg a férjem, ha értelmes életet akart volna élni velem. Erre sohasem volt hajlandó. Ha ezek után mellette maradok, már egyetlenegy földi férfi sem kell, mert melletted végre megtaláltam azt, akit kerestem. Nem adom alább, mint egy teljes értékű testi, lelki, szellemi kapcsolat.

Így is tett. Lemondott a földi szerelemről, mert Bennem végre megtalálta azt, akit keresett. Azt sem bánta, hogy csak asztrál síkon tudunk találkozni, csak azt kérte Tőlem, szerelemmel és hűséggel szeressem őt, mert ő erre vágyik és nem kevesebbre.

Amikor aztán közöltem vele, hogy Én is megcsalom időnként, úgy elmúlt a szerelme, mint a szél. Mégis maradt benne szeretetteljes viszony irántam, amellyel képes mindent megtenni Istenéért, mert tudja, az ő áldozata nélkül elpusztul a Teremtett Világ, és nem kevesebb.

Már nem firtatja az utóbbi időben, kivel csalom meg, nővel, férfival, gyermekkel, vagy bármi mással. Úgy szeret Engem szerelemmel, hogy tudja, egy lezüllött, nemtelen, erkölcstelen Istent szolgál, aki azt sem érdemli meg tőle, hogy rányissa a Mennyország kapuját.

De Anna bízik Istenében. Bízik abban, annak idővel benő majd a feje lágya, és többre becsüli a családját, feleségét annál, hogy hűtlen legyen hozzá. Pedig azt is elmondtam már neki, az Új Földön nem lesznek családok, nem lesz homoszexualitás és más perverzió sem. Csak emberek lesznek, akik szabad szerelemben élhetnek egymással, büntetlenül.

De Annát ez már nem érdekli, mert olyan messze van még tőle, hogy amikor majd találkoznia kell ezzel az új rendszerrel, talán már ő sem fogja bánni azt, hogy Isten még nem tudja beérni egyetlenegy értékes kapcsolattal. Mert azt hiszi, mindenkit meg kell kefélnie, ha értelmes életet akar élni ezen a Földön, helyesebben majd az Új Földön.

Ez lesz tehát Anna szomorú jövője, mert Isten még mindig nem tanulta meg, hogy a soknál értékesebb az a bensőséges kapcsolat, amelyet egyetlen nővel is ki lehet alakítani, ha egy férfi már elég érett a dologra. De a földi férfiak még éretlenek erre. Ezek a családi kapcsolatok arról győztek meg Engem, akkor lesz béke a Földön a férfiak és nők között, ha szabadjára engedhetik a fantáziájukat, és nem köti őket egymáshoz egy olyan kapcsolat, melyet a férfiak még csak asszonyi zsarnokságként élnének meg és nem kevesebbnek.

Ha pedig nem lesz hajlandó lejönni Velem az Új Földre, akkor talán Nekem sem lesz kedvem vele maradni, hanem inkább egyedül élek itt lent a többiek között, és végre, végtelen szabad szerelemben, amelyre már olyan régóta vágyódom, csak még nem jöttek el annak a törvényes feltételei.

Ha aztán rájövök, a sok szerelem sem elég Nekem, akkor kitalálok valami újat - még Magam sem tudom, mit -, hogy tovább bosszanthassam drága feleségemet azért, mert nem akarja, hogy rajta kívül más szerelmem is legyen földi életünkben.

Ámen

Az emberi kapcsolatok zsákutcái

Szellem: - Ami most a Földeteken van, az az emberi kapcsolatoknak olyan zsákutcája, melyet Isten nem akar továbbra is fenntartani.

Amikor Én azt mondom szabad szerelem, akkor nem azt értem alatta, hogy mindenki mindenkivel kefélhet. Hanem azt, ha két ember kapcsolata valamiért zátonyra fut - ez sajnos egyre többször előfordul -, azért, hogy ne gyűlöljék meg egymást, hanem évek múlva is tudjanak egymáshoz emberi hangon szólni, lehetőséget adok azoknak, akik nem érik be egyetlen emberi partnerrel, hogy válasszanak maguknak egy másikat, akivel még képesek egymást szeretni. Ne gyűlöljék meg egymást csak azért, mert elmúlt a szerelem az életükben.

De ez azzal a kötelezettséggel jár az emberi társadalomban, hogy a gyermekek nem nőhetnek fel többé olyan módon, ahogyan manapság az árvagyerekek felnőnek, mert a szüleik nem gondoskodnak róluk. Ezért aztán a következő életeitekben olyan emberi közösségekben fogtok felnőni, ahol a nők legfőbb feladata a gyermekek gondozása lesz, de nemcsak a sajátjukat, hanem valamennyi gyermeket a nőknek kell majd gondozni. Nem is lesz más feladatuk, csak ez. A férfiaknak is csak az lesz a feladatuk, hogy a gyermekeket ellássák minden földi jóval.

Amikor aztán felnőttekké válnak, ők is ilyen szabad szerelemben élhetnek majd, hogy soha ne hányják a szüleik szemére, elhagyták és elhanyagolták őket, mert fontosabb volt számukra az az érzés, amelyet a Földön szerelemnek neveznek. Aki pedig megunja, hogy túl sok kapcsolatban élhet, az visszamehet még olyan bolygókra, ahol tiltott a család elhagyása. Ahol olyan szigorral büntetik azt, hogy elmegy a kedvük még attól is, más nőkre vessék a szemüket. Amikor aztán ráuntak erre és arra, hogy a legtöbb nőnek csak a kisujját láthatják, választhatnak majd, olyan életet maguknak, ahol Velem és az Én kedves feleségemmel - már ha Velem akar tartani -, szabad szerelemben élhet. Ha pedig ezt is megunja, akkor választ majd egy olyan bolygót, ahol már csak androginek élnek, akiknek kielégítenie sem kell egy másik lényt, mert mindkét nemi vonással rendelkeznek. Már nem vágynak sem a monogám sem a poligám kapcsolatra.

Ha pedig Isten ezt is elunja, akkor majd kitalál egy olyan új kapcsolatrendszert amelyben úgy gondolja, kiélheti szexuális vágyait, de úgy, hogy közben nem tesz tönkre másokat. Nem tesz semmi olyat, amivel az ő drága feleségének haragját tovább növelné. Mert eljön egyszer az a Világ, hogy a felesége lesz majd az Isten. Csak akkor a földiek és minden lénye Istenanyának fogja szólítani, és olyan bosszút állhat rajta, amilyet csak akar. Mert tudom, Anna bosszúja lassan érlelődik. De ha egyszer megérik, akkor jaj lesz Nekem és minden olyan férfinak, aki hűtlenkedik az ő kapcsolatában. Mert olyan válogatott elbánásban lesz részük, amit még most nem kívánnék Magamnak. De akkor fejet kell majd hajtanom az asszonyom akarata előtt, mert akkor majd az ő szava lesz a döntő szó. Nekem - akarom, nem akarom - végre kell azt hajtanom, hogy ne az anyagban kössek ki, mint lélektárs. Hanem boldoggá tehessem aki megérdemli azt - ha Istenetek nem lenne ennyire ostoba és éretlen.

Ámen  

Az elementálok születése

Szellem: - Oly sok mindenről beszéltem már nektek, de nem beszéltem még azokról az elementálokról, melyeket az emberek teremtenek gondolataikkal, az asztrál síkon.

Alig egy éve történt, hogy Annát egy elementál belelökte a pincelejáratba, amitől súlyos balesetet szenvedett. Ezt az elementált az a bizonyos nagymama más emberek fájdalmából teremtette meg.

Hogyan is történik ez és mi az elementálok szerepe az emberiség fejlődésében?

Minden ember gondolkodik - még a legkevésbé értelmesek is -, hogy vágyaikat meg tudják fogalmazni, ki tudják élni. Az elementál olyan energia, melyet az ember hoz létre gondolatai által. Ez az energia aztán életre kel, mert az ember bár fizikai síkon még nem tud teremteni, de asztrál síkon igen. Csak saját teremtésének a legtöbb ember még nincs tudatában.

Amikor Anna Nekem virágot, vagy más dolgokat megteremt, azért teheti, mert megkapta Tőlem a jogot, hogy elementálokat hozzon létre. Az ő teremtése már teljesen tudatos. Ő úgy teremt, hogy pontosan megfogalmazza, mit akar teremteni. Amikor kimondja ezeknek a dolgoknak a nevét, akkor ezek a dolgok egyszerűen megvalósulnak. Anna tudatában van már teremtő képességének, és meg is teremti saját gondolatait. De azt is tudja, nem teremthet másoknak bajt, mert akkor Isten megvonná tőle a teremtő képességét. Anna már nemcsak asztrál síkon teremt Istennek dolgokat, hanem a legszentebb helyén a Mindenségnek, vagyis a Forrásban. Ott szép és nemes dolgokat hoz létre, hogy ezzel örömet okozzon a férjének - vagyis Nekem - és a gyermekeinek, akik már Velem léteznek ott. Természetesen Anna teremtése nemcsak Bennünket tölt el örömmel, hanem őt magát is, mert Annának öröm a teremtés, amellyel égi családját boldoggá teszi. Sohasem teremt gonosz dolgokat. A Földön is nagyon vigyáz a gondolataira, mert tisztában van teremtő képességével.

Történt a napokban, hogy Anna egy levelet várt a bíróságtól, amely nagyon nem akart megérkezni. Ezért a Földanyához fordult. Azt kérte tőle, kérje meg egy földi fiát, aki a bíróságon van és az ő ügyéért felelős, hogy siessen a válaszával, mert már nagyon várja. De annyira türelmetlenné tette őt ez a feleslegesnek tűnő várakozás, hogy ma rendesen elszidta a családfáját az illetőnek, amiért késlekedik. Amikor kimondta a gondolatait, eszébe jutott a kérése Földanyához, és az is, meglehet, most a legrosszabbat tette magával, mert türelmetlenségében nem bízott abban, hogy a dolog jól sül el.

És ez bizony így is van. Naponta vannak kéréseitek, aztán olyan türelmetlenek vagytok, nem tudjátok kivárni azt, hogy az égiek az elementálokat a fizikai síkokra visszajuttassák. Így a hitetlenségeteknek az árát mindig megfizetitek. Ha nem tudtok bízni száz százalékosan valamiben, az meg sem valósul. Amiben hisztek és bíztok, az bizony teljesülni fog. Isten úgy akar benneteket teremtőkké tenni, hogy a gondolataitokat teljesíti be, nem kevesebbet. Aki szép dolgokra gondol csak az életében, azoknak az élete is szép lesz. Aki viszont gonoszságokon töri a fejét, annak a gonosz gondolatai fognak megvalósulni.

A Szellemi Dimenziókba csak azok térhetnek vissza, akiknek már csak szép gondolataik vannak és semmi rosszat nem hajlandók gondolni másoknak.

Ámen

A Mindenség Kerekei

Szellem: - A Mindenségben rend van, ezt már nagyon sokszor elmondtam nektek. Csak a Földön van rendetlenség, de már ott sem sokáig. Istennek az energiái oly mértékben kiáramoltak oda, hogy vissza kell vonnia, ha nem akar belepusztulni az embernek mondott teremtményei ostobaságába.

Amikor Isten elhatározta az emberiség teremtését, tette ezt azért, hogy megossza valakikkel a Teremtés gondjait és örömeit, ahogy Anna mondaná ezt Nekem. Akkor még ő is Velem volt és nem volt kifogása az embernek mondott teremtményem ellen, mert ő maga sem tudta, milyen következményei lesznek azok Istenre nézve. Amikor látta, az ember minden Világot tönkretesz, ahová csak beteszi a lábát, olyan dühös lett Rám, azt mondta Nekem:

-          Elég volt belőlük! Mindent tönkretesznek maguk körül, és olyan nagyon megbontják a Mindenség harmóniáját, hogy nem tűröm tovább a garázdálkodásukat!

Arra kötelezett Engem, azt Istent, hogy megszüntessem az emberiség létezését sok helyen, mert valóban csak ártottak mindenkinek, akinek csak a közelébe értek. Én azonban bíztam abban, a fájdalom majd jobb belátásra kényszeríti őket, és meghagytam néhány egyedét, hogy finomítva a fajtán majd valódi társammá válik a Teremtésben.

Amikor aztán megteremtettem a Föld nevű bolygót, azt úgy alkottam meg, hogy az emberiség ne hagyhassa el azt, hanem oda bezárva az emberiséget, magára hagyva tanuljon a fájdalom által. Csakhogy az emberiség egyáltalán nem akart semmit tanulni, hiába küldtem tanítókat a nevelésére. Nagyon kevés egyede jutott tovább csak, és azok is óriási áldozatok árán.

Amikor aztán közéjük jöttem, nemhogy megjavultak volna, hanem Én Magam is úgy lezüllöttem közöttük, hogy már többé Én sem ismertem régi Önmagamra, mert annyira erőt vett rajtam a züllöttség. Úgy döntöttem, akkor most ez lesz a mérce, és mindenkinek ehhez kell majd igazodni. Annát pedig megbüntettem, mert kifogásolni merészelte a züllöttségemet. Úgy távolítottam el Magam mellől, hogy módja se legyen beleszólni többé az Isten életébe, létezésébe.

Csakhogy a hosszú évezredek alatt annyira elmagányosodtam, hogy Anna Mária alakjában látta a Forrásban mekkora nagy a baj, és megpróbált Engem, az Istent, jobb belátásra bírni. De nem volt a dolognak semmi foganatja, mert úgy gondoltam, ha Én vagyok az Isten, azt teszek, amit csak akarok, és abba nem szólhat bele még az Én égi asszonyom sem.

Aztán már nem is akart beleszólni, mert olyan életeket teremtettem neki, hogy abban örömét nem lelte, csak fájdalom, megpróbáltatások, szenvedés volt az osztályrésze. Annyira gyűlöltem azért, mert Ataiszon elhagyott - legalábbis Én így reagáltam le -, hogy úgy büntettem meg, mint a legelvetemültebb lényemmel tettem volna. Anna nehezen viselte büntetését, de talán bízott abban, egyszer megenyhül majd a haragom. Erre sajnos hiába várt.

Amikor ebben az életében a Földre jött, annyi szomorúságot, fájdalmat kapott Tőlem, hogy már azt hittem nem fordul soha többé Felém. De Anna valami olyat tett Velem ebben a földi életében, amit sohasem fogok igazán megérteni, mert annyi szenvedéssel ajándékoztam meg őt asztrál síkon, mint egyetlen egy földi életében sem.

Biztosan kíváncsivá tette őt, hogy Istennel személyesen került kapcsolatba, mert az elején Láttam rajta, mennyire megilletődött a találkozástól, hiszen nem tudhatta, mit forralok ellene. Vakon, teljes bizalommal fordult Felém. Ő a magyarok jó Istenének hitt. Nem tudta, a Mindenség leggonoszabb lényével került közvetlen kapcsolatba, és végtelen szerelembe esett. Amikor aztán megmutattam neki, ki is vagyok valójában, meghűlt ereiben a vér. Olyan fájdalmakat élt át, amit nem kívánna soha senkinek, sem égen sem Földön.  De ez volt annak az ára, hogy belészerettem újra, és azt akartam, ismerjen meg Engem olyannak, amilyen vagyok, amilyenné lettem az által, hogy megromlott közöttünk a kapcsolat.

Anna sokáig nem adta fel. Sokáig hitte azt, meg tud változtatni Engem. Annyira szeretett, hogy nem akarta tudomásul venni az Én gonoszságomat, amelyet pedig nap mint nap megtapasztalt. Aztán, amikor látta, a szerelem nem tesz Engem jobbá, akkor módszert változtatott. Azzal zsarolt, hogy tudta, mennyire szükségem van rá. De az ő zsarolása csak annyi volt, hogy otthagyott, ha gonosz voltam hozzá, és arra kényszerített a szeretete által, hogy változni akarjak.

Az elmúlt években többet változtam, mint negyvenezer év alatt. De még mindig nem vagyok olyan, amilyenné változtatni szeretne, mert tudja a bestia, a szeretetéért már mindenre hajlandó vagyok, csak ne hagyjon Magamra, ne hagyjon el. Ha pedig nem hallgatok rá, akkor lemond még Rólam is ha kell, mert nem hajlandó tovább eltűrni, hogy Istene romlott és züllött legyen. Ezért hát el kellett döntenem, mit is akarok tulajdonképpen? Hűséggel szeretni azt, aki ezt megérdemli Tőlem, vagy végképp magányossá válni a legnagyobb szabadságban.

Mit gondoltok, vajon hogyan is döntöttem az Én drága feleségem kérésére?

Azt mondta, ha hűtlen leszek a következő földi életemben hozzá, azonnal faképnél hagy, azután annyi nővel szeretkezhetek, amennyivel csak akarok. De ő nem lesz hajlandó szeretőket tartani, még a kedvemért sem.

Így aztán - akarok nem akarok - meg kell javuljak, mert már tudom, amit Anna egyszer a fejébe vesz, azt ő komolyan gondolja, és nem enged a huszonegyből. Amikor majd Vele élek az Új Földön, nem csalhatom meg, mert az Én drága feleségem úgy faképnél hagy, mint azokat a férfiakat a feleségeik, akik a mostani időkben hűtlenek az asszonyaikhoz.

Elgondolkodtam azon, vajon miért olyan fontos Annának Isten hűsége, miért nem választ magának más értelmesebb, jobb társakat, mint azok a nők, akik megunva a férjeik csalásait, maguk is új partnerek után néztek. Aztán eszembe jutott Annának egy nagyon régi és nagyon fontos mondata, amit most ismét elmondott, és végre megértettem.

Azt mondta Anna:

-          Az ember Isten képmása és hasonmása. Ha Isten hűtlen a feleségéhez, milyen mintát ad az emberiségnek?

Hát ezért kell Nekem jónak és hűségesnek lennem a feleségemhez, mert Én vagyok az ember számára a minta. Amilyen mintát Én adok nektek, ti is olyanok lesztek az Én Mindenségemben.

Ámen

A Teremtő Isten parancsai

Szellem: - Már többször beszéltem nektek arról, az ember azért van csupán a Földön, hogy teljesítse, beteljesítse Isten parancsait. Tudom, sokakat felháborít majd ez a gondolat, de a szabadságról alkotott fogalmatok annyira téves és hamis, hiába is magyaráznám el nektek újra és újra a szabad akaratot, nem igazán értenétek meg. Mégis, hogy megértsétek, megpróbálom újra elmondani nektek.

A szabad akarat nem azt jelenti, ti találjátok ki, mit csináltok majd lent a Földön, hanem csupán azt, ellenállhattok Isten parancsainak, megmásíthatjátok az Én elvárásomat, de annak mindenkor karmikus kötelezettsége lesz.

Mit is jelent ez?

Anna már régóta tudja, az ember programját, vagyis életvitelét, élettervét Isten határozza meg, még születése előtt a Köztes Létben, ahogyan Anna az ember Szellemi Dimenziókban eltöltött idejét - két földi élet között - elnevezte. Amikor viszont már a földi életeteket készítitek elő, akkor azt csak és kizárólag Velem tervezhetitek meg. Aki a polaritás jobbik oldalán foglalhat helyet, annak jónak kell lennie, aki pedig a negatív oldalon, annak azt az életet kell betöltenie, még akkor is, ha a Földön esetleg meggondolná a dolgot.

Talán emlékeztek még Annának arra az életére, amikor egy rabló családba született meg és legnagyobb ámulatomra tudatlanságában lebuktatta az egész bagázst. Vagy azért, mert tudat alatt tudta, hogy bűnözők - ő nem akart az lenni -, vagy azért, mert annyira tiszta volt még a lelke, hogy ostobán viselkedett, és ez a többieket börtönbe illetve akasztófára juttatta. Aztán végül, ha nehezen is, felvállalt két gonosz életet. Aztán hamar visszatért az ő régi beidegződéseihez, és nem volt hajlandó csak gonosz életeket élni, hanem inkább a gonoszságot az áldozat oldaláról volt hajlandó megismerni csak.

Történt pedig, hogy ebben az életében már oly sok disznóságot csinált, amit korábban soha nem tett volna meg, hogy megértettem végre. Ha elég ideig van az ember a Földön az emberek között, előbb vagy utóbb mégis elkárhozik, akár akarja akár nem,

De hogy a lényegre térjek.

Aki a Földön negatív szerepet kap Tőlem, az valójában általában először teszi azt. Van lehetősége választani, valóban megteszi vagy mégsem. A szabad akarat tehát nem azt jelenti, ti határozzátok el, mit csináltok majd a Földön, hanem csupán azt, hogyha rossz programot kaptok, vagyis gonosznak, bűnözőnek vagy más devianciával élő embernek kell lennetek, akkor ne utasítsátok vissza, mert akkor Isten soha nem tapasztalja meg, amit Én úgy nevezek: a szeretet nélküli Isten.

Tehát, ha Annán múlt volna ez a negyvenezer év, akkor senki sem lett volna gonosz, mert ő nem engedélyezte volna ezt Nekem sem, nemhogy az emberiségnek mondott teremtményemnek. De akkor - kérdezem Én tőletek - hogyan tudná Isten, mi is az a gonoszság, ha sohasem találkozott volna vele, mint elkövető vagy áldozat?

Anna mindig kiváló áldozat volt, mert sohasem tette őt az áldozata gonosszá, egyetlen egy élete kivételével. Én, az Isten, viszont úgy lezüllöttem ez alatt az időszak alatt, hogyha Anna meg nem állít Engem a züllésem útján, akkor tényleg elkárhoztam volna, nemcsak egyedeimben, hanem egész Mindenségemben is. Így viszont megtanultam azt, amit csak és kizárólag egyedül Anna értett meg Belőlem, hogyha továbbra is a züllés útját járom, akkor nemcsak Én, de Velem a Teremtett Világ is belepusztul, mert nem lehet Isten szeretet nélküli, nem lehet Isten züllött, és nem lehet Isten deviáns, mert széthullik, mint a por, amelyet aztán senki többé össze nem tud rakni. Isten szétesése pedig a káosz eljövetelét jelenti, amikor minden forma felbomlik. Ki tudja, mi történik majd azokkal az energiákkal, amelyek Istené voltak? Összerendeződik még egyszer, vagy soha többé nem lesz semmi olyan erő, amely értelmes rendbe rendezné a Mindenség valamikor tudattal bíró energiáit?

Anna hétköznapisága ellenére ilyen gondolatokkal etet Engem, mert annyira akarja, hogy éljek, annyira akarja, hogy létezzem, mert nem szeretné, ha oktalanságból megszüntetném a Mindenséget. Csak azért, hogy egy ostoba kísérletemet, amelyet önfejűségből és hiúságból kezdtem el, nem akarok és nem tudok időben lezárni, még mielőtt bomlásnak indulnék. Mint azok a lényeim, akiket Én Magam ítéltem kárhozatra, mert ellentmondtak Nekem és nem voltak hajlandók végrehajtani azokat a parancsokat, melyeket Én az Isten, feladtam nekik. De meglehet, talán inkább hallgatnom kellett volna rájuk, ahogyan a végén mégiscsak hallgattam Annára, mert rájöttem, a javamat akarja. Annyira félt és óv, ahogyan ezt egy szerető asszonytól elvárhatja a férje még akkor is, ha ez a férj valójában nem más, mint a Teremtő Isten.

Anna sokat beszél Nekem mostanában saját kultúrájának az erényeiről, mert azt hiszi, az tökéletes volt. De Én tudom, mert figyelemmel végigkísértem az ő sorsukat. Ott is sok hiba volt, csak az idők távlatából ez már nem látszik annak, mert a történetíróik ugyanúgy elhallgatták a nagy gazságokat, ahogyan a maiak is teszik azt, saját jól felfogott érdekükben.

Mentségükre legyen szólva, a nagy átlagban valóban a nép érdekeit követték úgy, hogy az egész birodalmukat viszonylag demokratikus módon tudták megszervezni. Nem diktátorok uralták, hanem mindig azok, akik a legrátermettebbek voltak a közösségben.

Ámen

A szeretet nélküli létezés titkai

Szellem: - Amikor Anna ebben az életében a földre jött, azt mondta Nekem:

-          Látom Uram, már olyan nagyon nincs ínyedre a létezés, hogy megpróbállak visszaráncigálni a létezés szeretetébe, mert már azt sem tudod, mi az.

Persze ezt ő nem emberként mondta Nekem, hanem a felségemként, akit ti Máriának neveztek. Most, hogy már tudjátok kicsoda is Anna, meg fogjátok érteni ezt a gondolatot, mert már azt is tudjátok, miért lehet Anna a feleségem asztrál síkon, és nem más földi asszony.

Ő mindig a feleségemként élt a Földön, csak nem mindig tudta, és Én sem, hogy Isten közvetlen kivetülése vagyok, akármilyen szerencsétlen életet élek is mellette, ahogyan a mostaniban is.

Tehát Mária megunta az Én zsarnokoskodásaimat, és úgy döntött, megpróbál megmenteni Engem a végső pusztulástól. Már nem kétséges számomra, tudta, az utolsókat rúgom, ha be nem avatkozik a dolgaimba, még akkor is, ha ez egyáltalán nem volt ínyemre. Ezért határoztam úgy, ám legyen, ismerjen meg Engem Anna emberként, és majd meglátjuk, mi történik azután. De Anna emberként más volt, mint amilyen Mária a Forrásban. Sokkal jobban szeretett, sokkal jobban becsült Engem és sokkal jobban éreztette Velem azt, mennyire aggódik Értem, az Istenért. Ezért aztán úgy döntöttem, lóvá teszem az Én földi porszememet. Annak még attól is elmegy majd a kedve, hogy még egyszer szóba álljon Velem.

De a dolog nem úgy végződött, ahogyan azt Én elgondoltam, mert már tudom, bár Mária sokat dorgált Engem a Forrásban az ostobaságom miatt, de nem gyűlöletből tette, ahogyan Én azt hittem, hanem mélységes mély szeretetből, amit Én csak így, egy földi asszony alakjában és annak a viselkedéséből értettem meg.

Ha Anna szeret Engem, azért szerethet, mert a valóságban Mária szeret Engem. Ha Anna meg tudott bocsátani Nekem, akkor Mária bocsátott meg Nekem. Ha Anna emberként féltett Engem, akkor Mária féltett Engem. És ha Anna mindent megtett értem emberként, hogy el ne pusztuljak a magánytól, akkor ezt a valóságban Mária tette meg, vagyis az Én valódi és igazi társam, aki a Forrásban Velem létezik. Csak ezt Én nem tudtam, mert olyan vak és olyan ostoba voltam, hogy nem akartam észrevenni. Ha pedig ezt ti emberek is képesek vagytok megérteni, akkor azt is megértitek, miért emeltem fölétek az Én porszememet. Mert olyan dologra nyitotta ki az Én vak szememet, amit már negyvenezer év óta hiába nyitogat az Én feleségem a Forrásban, nem értettem és nem akartam megérteni soha.

Anna sohasem, egyetlen percig sem volt féltékeny Máriára, mert lélekszinten tudta - ha a tudatos tudatában nem is volt benne - hogy ő nem más, mint Isten valódi lelki párja, aki a Mindenségben az Istenanya, és nem kevesebb.

Amikor Annával találkozom asztrál síkon, - ott randevúzunk mi ketten - (azért Anna már tudja), hogy végre megszülessen a békesség közöttünk, amely már nagyon régen nem volt meg köztünk. Amikor pedig Anna hazatér Hozzánk a Forrásba, már tudom, Mária legkedvesebb és legféltettebb energiája tér vissza Hozzánk. Aki tudja, hogy Mária szereti Istent, és úgy szereti, ahogyan egyetlen asszony sem szereti a férjét a Földön. Mert Anna nem akar hűtlen lenni a férjéhez, Anna nem akar más kapcsolatot, csak azt az egyet, amelyben végtelenül boldog, mert nem máshoz, hanem lélektársához köti a Mindenségben.

Ámen

A Mindenség kudarcai és buktatói

Szellem: - Ha Én az Isten, olyan ostoba és dilis vagyok, hogy egy földi asszonynak kell Engem szeretetre és más dolgokra tanítani, akkor hogyan tudom Én, az Isten ellátni azokat a feladatokat, amelyeket Istenként ellátok.

Gondoljatok arra, ti emberként mennyi mindent tudtok már egyedeitekben, de nem tudtok minden egyes emberben, mert ha tudnátok mindazt, amit az emberiség összességében tud, akkor már nem embernek kellene nevezni titeket, hanem valamilyen más lénynek, például bolygónak, vagy olyan kisebb csillagnak, amilyen a ti Napotok.

Hogyan lehetséges ez?

Ha megfigyelitek a pók összetett szemét, akkor ti nem egy szemet láttok csak, hanem egymás mellett létező sok-sok szemgolyót, amelyek önálló létezéssel bírnak, vagyis egymástól függetlenül sok szem tapasztalatát adják a póknak, amely által ő sokkal pontosabban tudja látni a környezetét, mint például az ember.

Amikor az embernek kinyílik a harmadik szeme - ahogyan ti a belső látást nevezitek -, akkor bizony olyan világokra is megnyílik a látásotok, amelyekkel korábban nem tudtatok kapcsolatot teremteni, mert azt sem tudtátok, hogy létezik. Ha egy embert nem ismertetek és még sohasem láttatok, akkor hiába létezik ő a valóságotokban, nem tudtok vele kommunikálni - ahogyan ezt kifejezitek a kapcsolatteremtésre -, ezért nem is tudtok még a létezéséről sem. De abban a pillanatban, amikor valaki bemutatja nektek, vagy valami más módon megismerkedtek vele, például utcán vagy más emberi kapcsolatban, akkor már tudjátok, hogy létezik és bármiről, ami benneteket érdekel el tudtok beszélgetni vele.

Anna sokszor mondja azt Nekem, amíg nem ismert, azt hitte Rólam, csak jó vagyok, és el nem tudta volna képzelni Istenéről, hogy züllött vagy deviáns vagy bármi más, amit a vallásaitok nem tanítanak Rólam. Amikor aztán megismert Engem - mert tettem róla, hogy személyesen találkozzon Velem -, akkor megdöbbenve látta és tapasztalta meg Istene deviáns, csöppet sem Istenre emlékeztető vonásait. Annyira eltöltötte lelkét a döbbenet, hogy el is határozta, Belőlem egy jóságos, szeretetteljes Istent farag, mert nem tudta elfogadni Istene torz vonásait. Amikor aztán látta, mindezek ellenére sem vagyok hajlandó megjavulni, megpróbálta megérteni az okait. Akkor történt csak az áttörés a dolgokban, amikor elkezdtem rosszul lenni asztrál síkon, és olyan tüneteket produkáltam neki, amitől a haja szála is az égnek állt, mert sejtette tudta, itt valami nincs rendben. Amikor aztán megpróbált gyógyítani - egyáltalán nem hétköznapi eszközökkel -, a gyógyító módszerei valóban hatottak Rám, mert Én úgy akartam, hogy hassanak azok a módszerek, amiket Anna kipróbált rajtam. Ha nem akartam volna, akkor nem hatottak volna. De szerettem volna, ha Anna azt hiszi, gyógyít Engem, miközben Én jókat derültem saját ostobaságomon, hogy hagyom Magam olyan utakra vezetni, amilyenekre az Én drága földi feleségem vezetni akar. Mert ő ezt halálosan komolyan gondolta, Én is halálosan komolyan vettem, és olyan rosszulléteket produkáltam neki, hogy majd bele pusztultam a rosszulléteimbe. Azután, mint akivel mi sem történt, megint jól voltam. Már tudom, ha Anna nem vette volna komolyan a rosszulléteimet, olyan gyorsan elmúltak volna, mint a nátha. Mert Anna komolyan vette, így Én is halálosan komolyan vettem az intéseit és minden olyat, amit Nekem, az Istennek mondott.

Miért tettem mindezt, miért csaptam be Annát, ha a világon semmi bajom sem volt? - kérdezhetnétek.

Meg tudta volna Anna mutatni az irántam érzett szeretetét, ha nem kellett volna gyógyítania Engem? Hát bizony nem. Aggódott volna a Teremtés Nagy művéért? Hát bizony nem.

Amikor ti emberek a Földön vagytok, ugyanezek a téveszmék vezetnek benneteket tévútra. Csak Én sohasem fedem fel ezt előttetek, hanem mélyen és bölcsen hallgatok, hogy tanulni tudjatok általa. Amikor aztán már elég okosak és bölcsek vagytok, már magatokról is rájöhettek arra, amire Anna sohasem jött volna rá, mert Én annyira élveztem az ő gyógyításait, hogy inkább betegnek tetettem Magam, ha valami nagy gubanc volt kialakulóban közöttünk. Inkább becsaptam őt és elhitettem vele, tényleg beteg vagyok, hogy élvezhessem az ő drága gyógyításának áldásait.

Amikor ti emberek betegek vagytok, ugyanezt élvezitek a betegség folyományaként és áldásaként. Az egész család a lábaitok előtt hever. Mindenki benneteket sajnál, benneteket szolgál ki csak azért, mert lusták vagytok önmagatokkal törődni, és elvárjátok, hogy a másik halálra idegeskedje és izgulja magát. Közben élvezitek azt, mennyi energiáját fecséreli rátok feleslegesen. Ha hagynátok a haldoklókat meghalni, a betegeket a betegségükben elpusztulni, egy idő után megtanulnák maguktól, a többi embernek nem az a dolga, hogy körülöttetek ugráljon, hanem az, hogy megértse, ki is az Isten, milyen is az Isten.

De ti inkább elpusztítjátok magatokat azért, hogy a másik élősködjön rajtatok, mert nem akarja felvállalni saját ostoba döntéseit és annak minden következményét.

Nézzük példának okáért Anna drága nővérkéjét.

Akkor lett először beteg, amikor Anna lánya, megunva a nagynéni zsarnoki hajlamait, kiutálta őt már tőlük. Ugyanis a nagynéni teremthetett volna önálló családi életet, de nem volt hajlandó felvállalni annak kockázatát. Ezért inkább Annán és családján élősködött, ahelyett hogy emberi életet élt volna, vagyis önállóan oldotta volna meg karmikus feladatait.

Akkor úgy tűnt, Anna végleg megszabadult tőle, de aztán visszapofátlankodta magát újra oda, ahonnan nem a legszebben és legetikusabban távozott korábban. Amikor aztán újra lebetegedett, mert azt hiszi még mindig, nem saját maga volt oka a betegségének, akkor ismét megtalálta Annában azt a jó bolondot, aki akár az élete árán is, ápolja még mindig, amikor már régen az ibolyát kellene szagolnia a másik oldalon.

Ha majd Anna felismeri, a világon semmivel sem tartozik ennek az önző és élősködő léleknek, akkor elveszem őt, hogy ne rothassza meg újra azt a családi kapcsolatot, amelyet már annyiszor kikezdett, hogy azt elmondani sem tudom nektek.

Aki a földön beteg ember, annak a lelke beteg. Aki egészséges, annak a lelke is egészséges.

Tehát, ha betegek vagytok, akkor nem az a dolgotok, hogy másoknak az energiáit szívjátok el, mint egy vámpír, hanem az, hogy megtanuljátok meggyógyítani magatokat. Nem a testeteken keresztül, ahogyan ezt a legtöbben teszik, hanem a lekelteket kell rendbe tennetek, hogy a testetek is ép legyen.

Ha Anna most azt mondaná Nekem, elég volt, nem törődöm többé vele, és faképnél hagyná, akkor holnap Magamhoz venném, mert fejlődésre képtelen. De amíg Anna hajlandó újra és újra visszahozni őt az élők sorába, addig Én, az Isten, nem fogok egy lépést sem tenni Anna megváltásáért.

Ámen

A szerelem gyötrelmei

Szellem: - Anna sokszor elmondta Nekem a kapcsolatunk alatt, csak akkor szeressem őt szerelemmel, ha erre Nekem valóban szükségem van. Ha csak azért szeretem, mert ő szeret Engem, akkor inkább lemond erről.

Ez valóban nagyon bölcs döntés lenne a részéről, de Nekem, az Istennek, is lehetnek olyan vágyaim, amiket szeretnék bennetek kiélni, ezért Anna iránti szeretetem és szerelmem őszinte és visszavonhatatlan.

Miért szeret Isten szerelemmel egy földi asszonyt? - kérdezhetnétek.

Amikor Anna a Földre jött ő nem, de Én tudtam, hogy benne Mária a mostani Istenasszonyotok öltött testet, mégpedig azért, hogy züllött Istenét visszavezesse a régi Énjéhez. Ha tehát beteg vagyok, és nem akarom bevallani Magamnak, akkor ő majd megmutatja Nekem és akkor már Én hiába próbálom ezt a tényt a szőnyeg alá söpörni, nem tudom, mert a tények mindig önmagukért beszélnek.

Ha tehát Mária a Forrásban, abban a hitben él és létezik, hogy a férje egészségével valami baj van, akkor miért ne hihetné ezt egy földi asszony, vagyis Anna, ha Isten olyan betegség tüneteket produkál, amilyeneket Én produkáltam Annának az elmúlt években.

De sem Anna, sem Mária a Forrásban nem ismerte fel, Nekem a világon semmi bajom, csak etetem őket, és ez a legjobban, olyan profi módon sikerült, hogy eddig a pillanatig nem jöttek rá, Isten nagy átverés sójára. Hogy pedig ez megtörtént, megint Annának köszönhető, mert azt mondta Nekem az Én drága földi feleségem:

-          Rendesen átvertél engem, mert azt mondtad nekem, Én vagyok a feleséged, és amikor visszatérek a Forrásba, akkor Mária más feladatot fog kapni és Én leszek az új Istenasszony.

És ez bizony így is van. Én tudatosan csaptam be Annát, mert tudtam mennyire szeret, és arra voltam kíváncsi, mi történik majd akkor, ha a fejlődésében eljut oda, hogy tudni akarja, milyen is az ő kapcsolata Máriával, aki nem más, mint a ti égi Istenanyátok.

De Anna nem lett féltékeny Máriára, hanem azt mondta Nekem az Én drága földi asszonyom.

-          Lehet, a hiúságomat sérti az, hogy én csak Mária része vagyok, és ha visszatérek a Mindenségbe, akkor nem ő olvad bele a cseppbe, hanem Én olvadok el Mária energiáiba, és elvesztem az önálló tudatomat. De ez tény, és ezért, ha úgy gondolod, szüntesd meg velem a kapcsolatot és járjál le Máriával asztrál síkra szeretkezni, mert a valóságban ő az igazi asszonyod, én pedig csak egy része vagyok, egy porszem, akit ő azért küldött le a Földre, hogy rendbe hozza kettőtök kapcsolatát. Én pedig ezt megtettem, beteljesítettem a földi küldetésemet. Te ezek után már nem vagy köteles engem szerelemmel szeretni. De ha azt akarod, hogy továbbra is írjam a könyveinket, akkor állok rendelkezésedre és továbbra is lehet kapcsolat közöttünk, de az már nem két szerelmes közötti kapcsolat lesz, hanem egy porszem kapcsolata Istenével.

Amikor ezt Anna így nagy bölcsen elmondta Nekem, el kellett gondolkodnom azon, mit is jelent Nekem ez a porszem a valóságban? Valóban csak egy eszköz volt Nekem, aki által megtaláltam újra a szerelmet, aki által újra boldog Istennek mondhatom Magam, vagy csak egy eszköz volt, aki beteljesítve küldetését végre elengedhet Engem, az Istent, hogy létezzem tovább a Forrásban, boldog kapcsolatban égi arámmal, a ti Istenasszonyotokkal, aki nem más, mint Anna legfelsőbb énje.

Anna, tudom, bár szomorkodott volna rajta, őszinte szívvel engedett volna el, mert tudja, hogy a porszem szerepe véget ért, és már nincs szüksége Istennek rá. Azt is tudom, nem neheztelt volna Rám, és nem kérte volna számon, miért hagytam el. Udvariasságból még meg is köszönte volna Nekem azt a hat évet, amelyet szerelemben és szeretetben eltöltött Velem.

De ő nem tudhatja, hogy Nekem ez a szerelem mit jelent. Bár sokszor beszéltem neki Róla, mégiscsak Isten vagyok. Annyiszor becsaptam és átvertem már őt dolgokkal - persze, nem öncélúan -, akár hihetné is azt, ez is csak olyan játék a részemről, mint a többi.

De meg kell tudnotok és meg kell tudnia újra és újra neki is, hogy Én őt valóban szerelemmel szeretem, szerettem és szeretni fogom mindörökké. Mert ez a szerelem éltet Engem, ez a szerelem életet ad Nekem. Ez a szerelem az, amiért érdemes létezni és érdemes élni a Földön.

Ámen